Az ismertebb SZEKTÁKRÓL és VALLÁSOKRÓL
Ismertetõnkben felhasználtuk a Logosz Munkacsoport
(Nyíregyháza) e témakörben megjelent anyagát.


Az ismertetõ készítõi a nyilvánosan publikált anyag bevezetõjében így írnak: "Az alábbi ismertetõk nem az elítélés, hanem az eltévedt bárány megkeresése odaadó szándékával íródtak a Jó Pásztor nevében. Vagyis Jézus nevében,  aki azt mondta,  nem szeretné,  ha csak egy lélek is  elveszne az emberek  közül.  Nem akarjuk megbélyegezni az egyes emberek hitét, meggyõzõdését, csupán azokra a pontokra szeretnénk rámutatni, ahol eltér a krisztusi normától egy-egy tanítás és ezért veszélybe került az igaz tanítás."
Egyházközségünk abban a szellemben teszi közre az ismeretõket, hogy ökumenizmus alatt mi azt értjük, ha kölcsönösen tiszteljük egymásban az Istent hívõ embert. Nem értjük azonban ökumenizmus alatt azt, hogy a különféle irányzatok, felekezetek, szekták által helytelenül értelmezett tanításra rá kellene mondanunk, hogy igaz tanítás. A vallási különbözõség kimondása nem sértheti az ökumenizmust. Azok akik ökumenizmusra hivatkozva megpróbálják saját tanításuk igazát velünk kimondatni, s pláne ha azt sorozatosan és erõszakoskodva teszik, az már nem ökumenizmus, hanem vallási terrorizmus.

Ami pedig az Egyház megjelölést illeti, a Hittani Kongregáció állásfoglalása szerint Jézus Krisztus csak egy Egyházat alapított, ezért minden más közösség, csak egyházi jellegû közösség és nem Egyház, mivel nem teljesülnek bennük azok a kritériumok, amely által egy közösség Egyháznak nevezhetõ, vagyis az apostoli jogfolytonosság (successio apostolica) és az érvényesen felszentelt papság.

T a r t a l o m j e g y z é k
  Szektákról általában   Metodisták
  Jehowa tanúi   Szcientológia
  Mormonok   Sátánizmus
  Moon-szekta (múnizmus)   Spiritizmus
  Krisna-tudatúak   New Age
  Baptisták (egyházi jellegû közösség)   Rózsakeresztesek
  Adventisták   Lélekvándorlás
  Pünkösdisták   Krisztus Szeretetérõl nevezett (egyházi jellegû közösség)
  Hit gyülekezete
 

    Általánosságban a szektákról...
          Az alábbi ismertetõk nem az elítélés, hanem az "eltévedt bárány" megkeresése odaadó Szándékával íródtak a Jó Pásztor nevében. Vagyis Jézus nevében,  aki azt mondta,  nem szeretné,  ha csak egy lélek is  elveszne az emberek  közül.  Nem akarjuk megbélyegezni az egyes emberek hitét, meggyõzõdését, csupán azokra a pontokra szeretnénk rámutatni, ahol az eltér a krisztusi normától egy-egy tanítás, és ezért veszélybe került az igaz tanítás.
          A Keresztény Egység Titkársága 1986. májuis 2-án így határozta meg a szekták  fogalmát: "Olyan vallási közösségek, amelyek, valamely nagy kultúra vallási közösségének  tanaiból  és gyakorlatából  származtatják magukat,  de  azzal  mégsem  kívánnak  azonosulni". Vagyis a szekták legfõbb ismertetõjegye a "kontra-jelleg", a  kiindulásul vett vallási közösség hátbatámadása. Sokat mond már  a szó eredete is. A szekta szó a sequor (követ) latin szóból származik, azt  foglalja magába, hogy egyeseket félrevezettek, elkolompoltak  a nyájtól.  S valóban, minden szektára jellemzõ az elkülönülés és  valamilyen különleges irányzat felvállalása, ahol igen lényeges a vezetõ, a guru, az alapító személye és vele szemben a már-már szolgai alávetettség.
          A  szekták  modern  rabszolgaságot hoznak magukkal, lelki fasizmus veszélyét rejtik magukban, ami a személyiség feladásához vezethet.
            Miért soroljuk három csoportba a szektákat?
Beszélhetünk kcresztény, álkeresztény és nem keresztény szektákról.
          Keresztény szekták -mint pl. a Hit Gyülekezete - esetében a kiindulópont ugyan a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás, ám a nem is titkolt fõ cél a hagyományos  kereszténység, a történelmi egyházak kíméletlen bírálata. Vannak olyan szekták - mint a Jehova tanúi-, amelyek szintén hivatkoznak a Szentírásra,  azonban igen lényeges pontokon  eltérnek a kereszténység alaptanítástól,  ezért  ezeket álkeresztény szektáknak nevezzük. A nem keresztény szekták -mint a krisnások- nem a keresztény vallások körébõl származnak, de hasonló jegyeket viselnek, mint az elõzõ két csoport tagjai.
          Mennyiben destruktívak? Destruktív az a közösség, amely rombol, elsõsorban értékekct. A társadalomban, a közéletben háromféle értelemben beszélhetünk destrukcióról.
            1. Jogi  értelemben, ha  a közösség megsérti, semmibe veszi a törvényeket, nyíltan szembeszegül azokkal.
            2. Etikai-erkölcsi értelemben, ha a közösség tagjai kijátsszák a társadalom  erkölcsi  törvényeit,  pl. adócsalást  követnek  el, megkövetelik, hogy tagjaik önmagukat és vagyonukat ajánlják fel a szervezetnek.
            3. Romboló tanítás,  ahol a cél más közösségek kultúrában kiérlelt tanítását tönkretenni.  Legnyilvánvalóbb  a  romboló  vonás a sátánizmusban. Gyilkosság, erõszak, még emberevés is elõfordul a szekta tagjainál.  Hallottunk  öngyilkos  szektákról is, pl. a texasi dáviditákról. A magyar törvényesség (a parlament) négy szektát ítélt destruktívnak.
                A  Jehova tanúit,  akik nem engedik meg a vérátömlesztést és szétzilálják a családokat, a múnistákat, akik fegyvergyártásból nyerik anyagi  forrásaikat,  a  krisnásokat,  a család-eszmény tagadása miatt és a szcientológia híveit,  akiknek számos országban meggyûlt mar a bajuk kozigazgatasi szervekkel.
            Miért terjednek?  Ami a hazai okokat illeti, elsõ helyen áll az elõzõ kor hitellenes  és  egyházellenes  kampánya. Hiába ment végbe rendszerváltás (ha ugyan végbement) a legtöbb emberben,  fõleg a fiatalokban megmaradt a történelmi egyházakkal szembeni ellenérzés. Elemi erõvel tör fel ugyan a vallási  igény,  ez  azonban adott esetben nem a  hagyományos közösségek, hanem az új, divatos szekták felé irányul. Segíti ezt  egyfajta szélsõséges liberalizmus is, amely teret enged a különcségeknek és a kétes eszméknek és gyakorlatoknak.  Ugyanakkor  a szekták elõretörése világjelenség is, s ennek  jónéhány oka van. Érzelmileg  elszegényedett világban élünk, ellenhatásként az emberek jobban vágynak a  misztikum, a különlegesség után, s ezt  a vágyat a szekták jobban kielégítik,  mint a  nagy vallások. A kérdésekre  egyszerû  recepteket  kínálnak,  nem  vállalják  a  súlyos problémák hosszú küzdelmet igénylõ megoldását. Az amúgy is válságban lévõ  keresõ fiatalokat, a lelki meghiúsultságban élõket könnyen emészthetõ illúziókkal igézik  meg.  A  sokszor  fásult hagyományos egyházi közösségekkel szemben  jobban törekszenek arra, hogy élményt nyújtsanak összejöveteleiken. Jól élnek a parapszichológia eredményeivel, s azokat önmaguk igazoására használják fel.
          Persze egészen prózai ok is lapul a szekták terjedése mögött. A szcientológia,  krisnás ISKCON,  a múnizmus, a jehovizmus és a hangzatos nevû kisebb-nagyobb szekták mögött gazdasági érdekeltségek, nagyon is valós konszernek,  trösztök rejtõznek,  amelyek vallási eszmék álarcában gazdasági, sõt lehetõség szerint politikai világhatalomra törekednek. Távoli kontinensek ezúton is teljesztik saját kultúrájukat.
          Mit tehet az Egyház? Az okok között azonban feltétlenül ott van hagyományos  közösségeink gyöngesége, az erélytelen igehirdetés és a rossz tanúságtétel is.  Ez  az  a pont, ahol a szekták bírálatának lelkiismeretvizsgálatba  kell  átcsapnia s ahol keresnünk kell a szektásodási hullám ellenszerét.  A  szekták - mint álközösségek -legfõbb ellenszere valódi keresztény közösségek kialakítása. Egyházunkban meg kell erõsítenünk a személyes lelkipásztorkodást, a minden egyes emberre kiterjedõ gondoskodást. Hathatós eszköz a szekták el1en  a családpasztoráció is, a családnak mint család-egyháznak elõtérbe állítása.
          Fontos  hitéletünk gazdagítása is. A Bibliának legalább annyira kezünkben  kell lennie,  mint  a szektásokéban. Élményt kell nyújtanunk a liturgikus cselekményekben,  s azon kívül,  az együtt ünneplésnek akár egészen új módjaival. Sokat tehetünk a karitatív munkával is. A kereszténység nem zákózhat  a templom kapuja mögé. Végsõ soron nem a merev tagadás a helyes válasz,  hanem hitünk erejének megmutatása, tanuságtételben és tanítás vonalán egyaránt.
          Mit tehet a család? A fiatal akkor menekül a szekta karjaiba, ha meglazultak családi kapcsolatai. Különösen a kollégisták vannak veszélyeztetett helyzetben, akik partra vetett halakként vergõdnek a személytelen intézet keretei  között.  Épp  ezért a szülõk legfõbb feladata a kapcsolattartás. Ha gyermekük szektás lesz,  az  egyértelmû  ítélet fölöttük. De még ez sem jelenti azt, hogy meg kellene szakítaniuk minden kapcsolatot gyermekükkel.
          Egy jellemzõ  példa: Ursula Zöpfel német édesanya épp azzal kapta vissza krisnás leányát, hogy írt neki, látogatta, mindent megtett hogy megmentse lelkét.  Fontos tehát,  hogy a szülõ ne szakítsa meg a kapcsolatot gyemekével,  hanem hagyja nyitva elõtte  az ajtót a visszatéréshez. A megelõzés azt jelenti, hogy a családnak érzelmi hátteret kell nyújtania a felnövekvõ nemzedék számára.
          Mit tehet az iskola? Az iskolának számolnia kell a lelkiismereti szabadság  elvével.  Ezért  nem  helyes  a diszkrimináció, a kirekesztés, a szektás gyerek  kiutálása.  Ugyanakkor azt sem teheti meg az iskola, hogy szó nélkül  elmegy  a  szekták  destruktív  jelensége mellett. Ha egy gyerek ilyen szektához  kötõdik, annak itt is jelzés értéke van: a gyereknek közösség-igénye van és azt nem elégítette ki sem a család, sem az iskola. Hittanórák, történelem  és  magyarórák feladata,  hogy  a fejekben is helyükre kerüljenek a szekták, a gyerekek  megismerjék azok igazi arculatát. A legfõbb orvosságot  pedig az jelentené,  ha az iskola nemcsak tanítana. hanem nevelne is.  A személy-központú,  személyes  kapcsolatokra épülõ iskolai közösség, az egyházi kisközösségekhez hasonlóan és azokkal együtt képes ellensúlyozni  a  szekták  "love-bombing"-ját, szeretet-bombázását, amely egyébként rendszerint  csak elsõ lépésben nyújt valmilyen szeretetet, második lépésben esetleg már lealáz és kiszolgáltatottá tesz.Vannak eligazítást adó könyvek: -Giuseppe de Rosa: Val1ások, szekták és a  kereszténység, Tarnay Bruno: Katolicizmus és kultuszok, Bütösi jános: Tévtanítások pergõ tüzében. Kiadja a Logosz Munkacsoport egyházi jóváhagyással.
          Megrendelhetõ: Logosz Munkacsoport, 4400 Nyíregyháza, Pf. 334.
LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS

    Jehowa tanúi...(Õrtorony Társaság)

      Charles T. Russel eredetileg adventista volt, majd önálló világvége-idõponttal (1914) jelentkezett.  Mozgalmának szócsöve a Sion Örtornya c. folyóirat, központi  szerve  a  Sion  Örtomya Társaság lett Brooklynban. Jövendölése nem vált be,  1916-ban meghalt,  de társasága azóta is tovább mûködik. Utóda J. F. Rutherford lett.  A szekta tagjai 1931-ben vették  fel a Jehova tanúi nevet (Iz 43,10-re hivatkozva, ti. hogy "Tanúim lesztek").Az elsõ vezetõk utódai: N. H. Knorr (1977-ig) és F. W. Franz. Jézus Krisztust nem tekintik Isten Fiának, hanem csupán embernek.Russel szerint Krisztus csupán "Isten elsõ teremtménye,  s ugyanolyan,  mint  az angyalok földrejövetele elõtt Mihály arkangyal volt."  (Élet 77.1.) Holott Krisztus az evangéliumokban mint Fiú szerepel, aki semmiképp sem szakítható el az Atyától: "Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki Õt küldte."(Jn.5,23) Vele és a Szentlélekkel együtt örök Isten. A Szentlelket személytelen isteni erõnek tekintik, pedig  Jézus búcsúbeszédében úgy szól róla, mint Valakirõl, nem pedig mint valamirõl:  "az  Igazság  Lelke,  aki az Atyától származik" (Jn 15,26), s aki megtanít mindenre, vigasztal, megerõsít. A Fiú és a  Szentlélek "leértékeléséveI" a kereszténység legfóbb tanítását,  legnagyobb  újdonságát, a Szentháromság-hitet vetik el.  Elfogadják,  hogy a Szentírás Isten szava, azonban "A  Szentírás  Új  Világának Fordítása" címmel,  Knorr rendeletére kiadott biblia-változatot tartják kezükben,  amely már az õ dogmáik szerint átalakítutt szöveg. A János evangélium  bevezctõjét pl. így torzítják:"Az Ige isteni volt". Pedig János ezt írja: Isten volt az Ige". Másutt viszont ragaszkodnak a  szószerinti  értelmezéshez  (ez a fundamentalizmus). A teremtést pl. Kr.e. 49.000-re teszik. A fudamentalizmus  másik jegye, hogy az Ószövctséget tekintik  kiindulópontnak olyannyira,  hogy az Újszövetséget csak "görög iratok"-ként emlegetik.  Pedig hitünk szerint a kinyilatkoztatás teljességét az Újszövetség közvetíti.
          Mennyiben keresztények? Az Egyházak Világtanácsa (a Katolikus Egyházon kívüli keresztény  közösségek világszervezete) szerint azok a keresztények, akik a Szentháromság nevére veszik fel a keresztséget. Ezzel a Katolikus  Egyház  is  egyetért. Bár van náluk keresztség, ez rendszerint csak "Jehova nevére" történik.  De még ha emlegetik is  alámerítkezésnél az Atya, Fiú, Szentlélek nevét, akkor is világos:tudatosan elvetik a Szentháromságot, tehát nem  tekinthetõk  keresztényeknek! Ezért álkeresztény szektáknak nevezhetjük õket.
            Mit mondanak a Katolikus Egyházról? Elutasítják a történelmi egyházakat,  a katolikus egyházat pedig egyenesen a Jelenések könyvében szereplõ Babilonnal, a bûn városával azonosítják. Holott Szent János ott a pogány Rómáról  beszélt,  s a Jelenések könyve -mint az Újszövetség összes írása az Egyház könyve, tehát jogtalan eljárás a biblia alapján támadni az egyházat. Maga a Szentírás jegyzi fel az Egyház alapítását: az Úr Jézus azt mondja Péternek:"Te szikla vagy és én erre a sziklára építem egyházamat."(Mt. 16,19). Jézusnak ezt a tanítását ugyanolyan komolyan kell vennünk, mint a világvégérõl szóló jövendöléseit.
          A  Jelenések  könyvére (7,4) hivatkozva azt tartják, hogy csak 144.000 lélek jut  el a mennyei boldogságra, további "nagy sokaság" (Jel 7,9) valamiféle  földi boldogságra jut, de ezek közé csakis a Jehowa Tanúi kerülhetnek,  mindenki más a "második halál" áldozata lesz, vagyis elpusztul. Ez a tanítás az üdvösség-üzenet teljes eltorzítása. 1 Tim 2,4 szerint "Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson". A "második halál" Szent Jánosnál a kárhozat. Hitünk szerint  nincs "két osztályos"  üdvösség (hogy  egyesek  teljesen  célba érnek,  mások csak részben). A feltámadás mindannyiunk végsõ sorsa, csak ez egyesek számára az élet feltámadása, mások számára az ítélet feltámadása lesz.(vö. Jn 5,29)
          A Jehowa Tanúi elsõsorban a végidõkrõl szóló tanításaikról ismerlek. A világvégét elõbb 1914-re, késõbb 1925-re, majd 1975-re, végül 1984-re tették,  mostanában pedig  (immár óvatosabban)  2000 "körüli" idõrõl beszéltek. Minden keresztény vallja, hogy Krisztus eljön majd ítélni élõket és holtakat,  de  az  idõpontra  vonatkozólag maga Jézus mondta: "Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sõt még a Fiú sem csak azAtya".(Mk 13.32) Ami a be nem vált jósolgatásokat illeti, a Jehowa Tanúi  elfeledkeznek  a Szentírás ítéletérõl: "ha egy próféta az Úr nevében jövendöl, de az nem teljesedik be, azt nem az Úr mondotta hanem a próféta mondta elbizakodottságában".  (2. Törv 18,22)  Vagyis hamis prófétálásról van itt szó,  pontosan úgy,  ahogy  Jézus  megjövendölte: "Támadnak majd hamis próféták". (Mt 24,24) A földre, a  Harmageddonba helyezik a végítéletet. Jel 16, 16-ban szerepel ez a szó, HarMgiddo,  vagyis Megiddó hegye, de  Szent Jánosnál  csupán jelképe annak,  hogy Krisztus legyõz minden Istenellenes  erõt.  A  Jelenések  könyve nem menetrend, pontos hely és idõmegjelölésekkel,  hanem látomás  a történelem egészérõl és a történelmen túli végcélról.
          Ami  Isten  nevét illeti,  a JHVH betûk kiejtése Jáhve volt. Ez a név azt jelenti: Én vagyok aki (veletek) vagyok, de nem egyetlen név még az Ószövetségben  sem.  Az Újszövetségben pedig sehol sem fordul elõ, ezért jogtalanul helyezik el annak szövegében.  Jézus sem használja, a Jáhve nevet az Atya  névbe sûríti. A Miatyánkban épp azt kérjük, szenteltessék meg az Atya neve! Számunkra már a Jézus név válik a legfontosabbá:"Jézus nevére hajoljon  meg  minden  térd  a  mennyben,  földön  és alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atya Isten dicsõségére, hogy Jézus Krisztus az Úr" Fil 2, 10.  Igaz, hogy az egész biblia, a Szentírás Isten szava, de Krisztus-központú, tehát nem lehet végsõ mérce az, amit az Ószövetség közöl. Az üdvösségtörténetben fokozatosan tárul fel Isten tanítása. Ezt a fokozatosságot szem elõtt kell tartanunk. Másrészt a szentírók koruk gyermekei, ezt figyelembe kell venni az Írások értelmezésénél.
          A  Jehowa Tanúi  a következõ utasítást hordozzák magukkal: "Mint istenfélõ  keresztyén,  kérem ezúton, hogy testembe semmi esetre és semmi formában és semmikor vért ne adjanak."Mindez, úgymond, "Jehova Isten akaratából" történik.  Igaz,  a  lélek  a testben "egy a vérrel" (Lev 17,11), egy,  de  nem  azonos.  A  lelket  a  vérrel  azonosítani ugyanolyan tévedés, mintha  valaki  az elektromos  áramot a vezetékkel azonosítja. A vérátömlesztés megtagadása nem fér össze a szeretet fõparancsával. Mint ahogyan keresztény közösségek elleni gyûlölködés sem. A mozgalom tagjainak száma a világon mintegy két és fél millió, Magyarországon húszezer.
          Hogyan térítenek? Módszereiket tapasztalalbó1 is ismerjük. Legváratlanabb  idõpontokban  becsöngetnek  lakóházainkba,  utcán,  parkokban leszólítják a járókelõket, rátukmálják a gyanútlanokra kiadványai kat. Ügyesen  kiforgatják  a Szentírást, ugyanakkor a ma zajló háborúkat, ma elõforduló  nyomorúságokat  mint az ajtónk elõtt álló világvége biztos jeleit értelmezik. Innen már csak egy lépés a fenyegetés: Ha nem térsz meg hozzánk, akkor nem lesz részed Isten királyságában, sõt elpusztulsz. Ez a fenyegetés nem fér össze az evangéliummal.
          A Katolikus Egyház az Úr Jézus módszerét igyekszik követni, aki tiszteli az emberek szabadságát. Nyitott szívvel hirdetjük Krisztus tanítását jehovás testvéreink  felé is, hiszen az üdvösség ajtaja mindenki elõtt nyitva áll. Elõttük is.

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS


    Mormonok...(Avagy  Az Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza)          A mormonokat a történelmi egyházak kivétel nélkül mint  kereszténységtõl teljesen idegen szektának tekintik. Alapítójuk, Joseph Smith 1805. dec. 23-án született az Egyesült Államok Sharon nevû  falujában.  Családja presbiteriánus lett.  Azt állította,  egy  Moroni nevû angyal jelent meg neki, aki tudatta vele, hogy az erdõben arany lemezekre írt könyv  van elrejtve, amely Amerika õslakosságának eredetére vet fényt.  Állítása  szerint meg találta a lemezeket  és barátaival lefordította. Újabb látomásban  Keresztelõ János, Péter, Jakab és János "ároni papsággal" ruházta fel õket,  késõbb -miután megkeresztelték egymást- megkapták a "melkizedeki papságot" is.  Hármójuk bizonyságtételét  a Nyolc tanúé követte,  megjelentették a  Mormon könyvét, és  1830. április  6-án Fayette-ben  kimondták az új egyház, az Utolsó Napok Szentjeinek  Egyháza létrejöttét.
          Késõbb  maga  a  három  tanú is elpártolt az új közösségtõl. Végsõ soron nincs bizonyíték arra, hogy a lemezek valaha is léteztek volna.  Smith sokak ellenszenvét  váltotta  ki,  végül gyilkosság áldozata lett. Az elsõ mormonok többnejûségben  éltek (ószövetségi mintára), csak 1890-ben szüntették be a poligámiát. Központjuk Salt Lake City, a Sóstó Városa. Szerintük Jézus ember volt, csak istenné lett, nem szûztõl született, hanem Isten és Mária nemi kapcsolatának  (valamiféle  házasságtörésnek?) gyümölcse.  Többnejûséget tételeznek fel magáról Krisztusról is.Ezek után hiába emlegetik Jézus Krisztus  Egyházát,  engesztelõ  áldozatát, valójában  nem ugyanabban a Krisztusban hisznek, mint a valódi keresztények!
          Mit tartanak Jézusról? Tanításukat valamiféle evolúciós elmélettel igyekeznek kelendõvé tenni: amint Jézus is  istenné fejlõdött, mondják, úgy mindenkire érvényes:"amilyen most az ember, olyan volt valamikor Isten, és amilyen most az Isten, olyan lehet egykor az ember" (Lorenzo Snow mormon "apostol").  Ami  az  Isten-kérdést  illeti,  nem  egyisten  hívõk. Szerintük a mindenség több világból áll,  mindegyiknek  megvan a maga istene, aki nem teremtõ, hanem az örök anyag szervezõje (!). Emlegetik a Szentháromságot, de valamiféle többistenhit formájában. A legfõbb isten az Atya vagy Elohim.
          A Föld istene Jahve, csak  teremtmény, a Fiúval azonos. Testük van, mint a Szentléleknek  is.  Az  istenek  emberi természetûek, mennyei zöldségekkel táplálkoznak, többnejûségben élnek és örökké szaporodnak... Ez inkább sci-fi, nem  pedig  új vagy ószövetségi tanítás. A keresztény Szentírást  elfogadják  ugyan,  de  ezzel  egyenrangú  könyvnek  tekintik saját "bibliájukat", a Mormon könyvét,  s ezzel az ún.  folyamatos kinyilatkoztatás elvéhez jutnak el.  Smith  azt állította, hogy az  1823-ban talált arany táblácskák a Mormon nevû próféta  írásait  tartalmazták,  ennek  angol  fordítása  volna  Mormon Könyve  (mivel állítólag Mormon próféta írta).  A könyv semmiképp  sem lehet  1400 - 2400 éves,  hiszen 18-19. századi amerikai politikai és vallási szókészletbõl,  korabeli bibliafordítások szövegébõl merít, sõt csaknem teljes egészében  Salamon  Speulding  presbiteriánus  prédikátor vallásos fantasztikus  regényének  egy  változata,  tehát  hamisítás.  Ezt  erõsíti  az is, hogy a könyv szerint az amerikai indiánok a zsidók leszármazottai.
          Hogyan  fogadják  a Szentírást? Erre semmiféle történelmi adat nincs, a tudósok  szerint  az  indiánok  mongol népektõl származnak, akik átkerültek az amerikai kontinensre.Tanításuk a Mormon Könyve mellett a Tan és Szövetségek ill. a Nagyértékû Gyöngy c. könyvekre épül. A mormonok mindennapi  életét átjárja sajátos lelkiségük,  munkaszeretük,  jelentõséget tulajdonítanak a nevelésnek, van aszkézisük  (vö. alkohol, dohány, kávé, sõt tea tilalma),  a lelkiismereti  szabadság  harcosai - mindezek keresztény vonásoknak is tekinthetõk.  Istenrõl, Krisztusról, az üdvösségrõl vallott  tanításuk azonban merõben  eltér a keresztény egyházak felfogásától. Bár megvan náluk a keresztség, és emlegetik az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevét, valójában több istent hívõk,  magyarán: nem  keresztények! Közösségük semmiképp se Jézus Krisztus mai egyháza.
          Mit  mondanak  a  Katolikus Egyházról?  Elvetik és önmagukat tekintik Jézus Krisztus mai egyházának.Pedig az egyház alapításáról tudunk (Mt.16, 19),  a  mormon  közösség  létrejötte  viszont,  mint láttuk, legendák ködébe vész. Jézus Krisztusnak semmiképp sem lehet olyan egyháza, sem ma, sem holnap,  amely  több  Istenben  hisz  és Jézust fejlõdés eredményének tartja. Az  Újszövetség nem ismeri azt a kétféle (ti. ároni és melkizedeki) papságot sem,  amelyrõl a mormonok tudni vélnek. A misébõl és az úrvacsorából már csak "lakoma" lett náluk,  s ez is csupán  kenyérbõl  és vízból áll. Ez mindenestõl eltér attól, amit Krisztus követõire hagyott.
          Miben  áll az emberek üdvössége?  Elfogadják az üdvösség lehetõségét (az "utolsó napok egyháza" kifejezés nevükben épp a világvégi  tanításra utal), de a földi élet mintájára képzelik el (vö. mennyei házasság). Ez nem kereszténység, hanem mohamedanizmus, ti. az evangélium szerint az örökéletben nincs házasélet (vö. Mt 22,30). Az üdvözültek körét - akárcsak  Jehova tanui a saját köreikre - önmagukra szûkítik le, s úgy vélik, további  fejlõdés zajlik  ott  is,  a megújult  földön  csak az elõrehaladottabb lelkek maradhatnak,  a többiek más bolygókra kerülnek. A túlvilág  három fokozatát feltételezik: a mennyei,  a földi és a földöntúli  dicsõséget  (ti. más bolygókon való továbbélést),  ami  nem bibliai eredetû, hanem ismét inkább fantasztikus regényekbe illõ gondolat.
          Miért  nem fogadhatjuk el tanításukat?  Ami többistenhívõ felfogásukat illeti,  Szent Pál szerint "egy  az  Isten,  ki mindent átjár, mindent áthat, mindent betölt". Krisztus "istenné fejlõdése" nagyon tetszetõs elgondolás, csak éppen  nem  bibliai!  A "fejlõdõ abszolútum" pedig önellentmondás. Az igazi keresztény nem  fogadhatja el új kinyilatkoztatás lehetõségét:Gal. 1,9. szerint "ha  mennybõl  jövõ  angyal hirdetne is más evangéliumot, mint amit mi hirdettünk, átkozott legyen".További jellegzetes tanításuk a halottakért való keresztelkedés.  l.Pét 4,6-ra hivatkozva hirdetik, a holtakhoz is el kell juttatni az üdvösséget, s ennek módja szerintük a halottak helyett való keresztelkedés.Hogy tudják, kikért is kell ezt megtenni, központjukba igyekeznek begyûjteni minden születési anyakönyvi adatot szerte a világból. Pedig a Péter-levélben csak arról van szó, Jézus meghirdette az idõben elõtte élõknek is az üdvösséget, arról nincs szó, hogy ezt folytatni kell. Másrészt a halállal lezárul  az  érdemszerzés  lehetõsége, a halálban végérvényessé vált állapoton  tehát  késõbb  már  nem  lehet változtatni, különösen pedig más helyett nem.Végül: a keresztség az élõk szentsége, Mt 28,19-ben Jézus az élõk keresztelésére  szólít!  Az  õsegyházban  jelentkezett hasonló szokás, de Szent Pál nem látja értelmét, hogy egyesek "a halottakért keresztelkednek meg" (1Kor 15,29).  A  halottakkal való kapcsolattartás ilyen fokú keresése nem más, mint okkultizmus, ami idegen a kereszténységtõl.
          Mivel  keltenek ellenszenvet?  A legtöbb mai szektához hasonlóan szenteknek  tekintik  önmagukat (ezt tükrözi már önmagukról alkotott meghatározásuk is).  Holott  még  az  apostol is arról vallott, "a  bûnösök közt én vagyok az els?" (1 Tim 1,15)! Szerte a világon mintegy ötmilliónyian, Magyarországon tízezernyien lehetnek.
          Hogyan térítenek? Térítõi módszerük a jehovásokéra emlékeztet. Papjaik  fiatalemberek,  akik párosával  járják  a világ városait, és minden eszközt latbavetve igyekszenek megnyerni a fiatalokat az egzotikus vallásnak, ami azok szemében maga Amerika.

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS


    Moon-szekta (múnizmus)...(Avagy  Az Egyesítés Egyháza)          Sun Myung Moon alapította, aki 1920.január 6-án született az észak-koreai Sanghai városában presbiteriánus parasztcsaládban. Misztikus élményekre hivatkozva  1954-ben  alapította  meg  vallási közösségét, fõ mûve az Isteni Principiumok.  1961 óta a  világegyetem apjának, (akkori új) feleségét a világegyetem  anyjának, kettejüket  az Emberiség Igaz Szülõinek nevezte ki, akik termékenységükkel hozzájárulnak az üdvözültek világrajöttéhez. Elsõsorban  házaspárokat  igyekeznek  bevonni  követõik sorába, akiket õk maguk esketnek meg, lehetõleg tömegesen.
          Fegyver és hajógyáraival, ginzeng készítményeivel, könnyû és nehézipari érdekeltségeivel a világ egyik leggazdagabb embere. Többször ült börtönben adócsalásért.  Eszkatológiai  (világvégét hirdetõ) tanítással is jelentkezett,  követõi a Második Ádvent Urának kiáltották ki 1981-ben, most 2001-re hirdette a "mennyei ország" eljövetelét,  ami természetesen nem jött el.
          Mit tartanak Jézusról?  A múnisták tagadják Isten Fia megtestesülését. Jézust  ugyan "Isten fiának" nevezik,  de  hozzáteszik, minden ember Isten fia.  Úgy vélik,  Jézusnak  csak azért van némi elsõsége, mert Isten különleges küldetéssel ruházta fel. Küldetését ma a "szellemek világában" folytatja  a  Szentlélekkel  együtt (akit Moon nõi jellegûnek tart), s így "lelki" üdvösséget közvetít  az  embereknek,  de  nem egylényegû az Atyával. Moon Jézust  második  Ádámnak  tekinti,  akinek az lett volna a hivatása, hogy a föld  összes  kultúráját egyesítse,  ez  azonban kereszthalálával meghiúsult. Moon szerint Keresztelõ János kételkedése térítette el a zsidókat Jézustól. Bár  feltámadásában  idõt  és teret felülmúló lény lett, testét az ördög vette hatalmába,  ezért Jézus  csak lelkileg váltotta meg az emberiséget, testileg nem, teste a sátán fogságába került.
          A  múnizmus  szerint  Istenben  van valamiféle férfi és nõi vonás, elõbbi nagyobb,  utóbbi kisebb százalékban. Moon az általunk ismert Szentháromságot tagadja. Szerinte az "eredeti háromságot" Istennek, Ádámnak és Évának  kellett volna alkotnia. Amikor Ádám és Éva a sátánhoz csatlakozott és  Luciferrel együtt  "bukott háromságot" alkotott, Isten csak ekkor hívta meg Jézust és a Szentlelket a Második Ádám és a Második Éva társaságába,  hogy  az  eredeti  Ádám  és Éva helyett velük formálja meg a "lelki Háromságot".
          Moon szerint "A biblia  nem  az igazság, nem abszolút tekintély, hanem csak az igazságra vezetõ kalauz, mely kiegészítésre szorul". Isteni Principiumok c. könyvét  tekinti  új, végsõ kinyilatkoztatásnak, Harmadik Szövetségnek.  Ez  már  nem  kereszténység! Mivel a múnisták nem ismerik el az "eredeti" Szentháromságot s lekicsinylik a Szentírást, nem tekinthetõk keresztényeknek.
          Mit  mondanak  a  Katolikus  Egyházról? A múnisták -a legtöbb keresztény színezetû szektához  hasonlóan- elvetik a Katolikus Egyházat, sõt mintegy  helyette kívánják  megvalósítani "a keresztény világ egyesítését", Az ilyenfajta új hit azonban nem egyesíti, hanem szétzilálja a kereszténységet.
          Miben áll az emberek  üdvössége? A múnizmus újabb világvége-variációval jelentkezik. Mivel Moon szerint Jézus "tehetetlenné vált", szerinte a Második Ádvent  Ura  lesz az igazi Messiás, aki ténylegesen végrehajtja a megváltást.Mûvében céloz arra hogy õ maga ez az új Messiás.Ennek "alapját" is megadja: Jel 7,2-4 szerint "másik angyal jön fel napkelet felõl", ami szerinte Koreára utal. Korea, mint "messiási ország" mellett nagy szerepet szán  az  Egyesült  Államoknak  is,  amely szerinte "rendkívüli módon megkönnyíti  Isten új kiáradásának elterjedését". Mondanunk sem kell, Amerikáról a Krisztus-korabelieknek még csak sejtésük sem volt Koreáról pedig még kevésbé... Ami a messiási uralom idõpontját illeti, Moon arra épít: Ábrahámtól Krisztusig  mintegy  2000 év telt el, az elsõ ádventtól a másodikig tehát  szerinte  ugyanennyi  idõnek  kell eltelnie, eszerint 2000-ig bármikor megszülethet  vagy már meg is született az új Messiás. Itt ismét sejtetni engedi, ez az õ világrajöttével meg is történt...
          A múnizmus természetesen csak a Moonn-követõknek  igér  üdvösséget, igaz,  a 144-ezres keretrõl nekik maguknak kell gondoskodniuk, minél több gyermek nemzésével.
          Miért nem fogadhatjuk el tanításukat? Torz képet alkotnak Jézusról. Ez ellentétben  áll  a  Bibliával: Jn 1,17 szerint "az igazság Jézus Krisztus által lett osztályrészünk". Moon "új evangéliuma" a hiteles evangélium  kiforgatása. Keresztelõ Szt. János felismerte Jézusban a Megváltót ("Nézzétek, az Isten Báránya", 4 Jn 1,29).  S hogy a feltámadt Krisztus erõtlen és az ördög hatalmába került volna, ez már egyenesen istenkáromlás.
          Férfi és nõ-Isten kettõssége nem bibliai, hanem taoista tanítás (vö.Jing és Jang erõ).  Igaz,  a Teremtés könyve szerint Isten "férfinak és nõnek teremtette az embert saját képére és hasonlatosságára", ebbõl azonban nem az  következik, hogy Isten is kétnemû, hanem hogy Isten élete annyira gazdag,  hogy a férfi és a nõ csak együtt képes valamennyire is visszatükrözni Isten létgazdagságát.A Szentírás minden lapján tanítja hogy Istennek nincs teste,  így a nemiség fölött áll.  Isten és ember efféle egybeötvözése, ahogy az  Moonnál megjelenik,  nem a biblia, hanem az õsi mítoszok sajátsága, ez tér vissza a múnizmusban.
          Moon  azt  vallja,  Évának Lucifertõl született fia, Káin, ez jelentette az ember lelki elestét, Ádámtól is született fia, Ábel, de mivel Ádám még lelkileg  éretlen volt,  ez az ember testi elestét, a halált hozta magával. Moon a Teremtés könyve 3. fejezetét maga-szõtte mondává alakítja, aminek semmi alapja  nincs.  Az igazi keresztény új kinyilatkoztatást, újfajta isteni elveket nem fogadhat el (vö. Gal 1,9).
          Ami Moon "messiásságát" illeti, okoskodása erõsen emlékeztet a végidõt váró szekták (adventisták, Jehowa Tanúi) számítgatásaira, épp ezért ugyanúgy illik  erre is Jézus mondása: "Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a  mennybéli angyalok sem, sõt még a Fiú sem, csak az Atya" (Mk. 13,32).  S  hogy ez a második e]jövetel már nem is Jézus Krisztus személyéhez kapcsolódna, hanem más valakihez, esetleg épp Moonhoz, erre szintén pontosan  érvényes  Jézus  figyelmeztetése:  "Ha  valaki azt  mondja: itt a Krisztus vagy amott, ne higgyétek!" (Mt 24,24). A hamis prófétaság  újabb esetérõl van itt szó,  sõt újabb  hamis Krisztus jelentkezik, akinek öntudata nem csekély önimádatból táplálkozik.
          A múnizmust szexuális túlfûtöttség is jellemzi, ami átszínezi Moon egész "teológiáját": nemcsak Istenrõl és emberrõl szõtt elképzeléseit, de jövõképét is, hiszen mennyei házasságról beszél. Itt is elfeledkezik Jézus tanításáról: a föltámadás után az emberek "nem nõsülnek és férjhez sem mennek" (Mt 22,30).  Moon  hangzatos jelszavakkal  lép fel "az emberiség egységéért és békéjéért".  Errõl csak annyit: gazdasági hatalmát elsõsorban fegyvergyárainak  köszönheti.  Alakja  nagyon is  ismerõs a Szentírásból. Azok közt  van,  akik békét hírdetnek és közben ádáz fegyverkezésre szólítanak. Krisztus pedig épp az ilyenektõl óvott minket.
          Távol-Keleten  milliónyi,  az USA-ban  negyvenezer, hazánkban néhány száz követõje van Moonnak. Konferenciákat, "ökumenikusnak"" mondott összejöveteleket  szerveznek,  ginzeng-készítményekkel árasztják el a világot, híveiket pedig valóságos lelki rabszolgaságban tartják.

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS


    A krisna-tudatú hívõk...

          A bengáli vaisnava hagyományokat továbbvivõ közösséget, a Krisna-tudatúak Nemzetközi Szervezetét (International Society for Krishna Consciousness, rövidítve: ISKCON) az Egyesült Államokban 1966-ban Csaran Bhaktivédanta Szvámi Prabhupáda (1896-1977) alapította, aki a követõi szerint a magától Krisnától eredetõ tanítómesteri láncolat képviselõje volt. Nem sokkal azután, hogy Prabhupáda az Egyesült Államokban érkezett, az ISKCON az egyik legmarkánsabb új vallási mozgalommá vált, borotvált fejû, színes indiai ruhába öltözött híveivel, akik táncolva énekelték Hare Krisna kezdetû mantrájukat a nyugati világ nagyobb városainak utcáin.
          A templomokban élõ szerzetesektõl (brahmacsárik) és a lelkészektõl (bráhmanák), illetve az avatásban részesült világi hívektõl szigorúan aszketikus életet követelnek. Nem fogyaszthatnak húst, alkoholt, kábítószert, a házasság keretében történõ gyermeknemzésen kívül cölibátusban kell élniük. Hajnali 4 órakor kelnek, hogy a napot a templom istenségeinek imádásával kezdjék. Minden nap 2 órát töltenek japázással, amikor is 16-szor végzik el imafüzérüket, s a 108 szembõl álló füzér minden szeménél elvibrálják a Hare Krisna mantrát. A gyülekezet tagjai közül néhányan a közösség intézményeinek ügyit intézik, a hívõk döntõ többsége pedig világi foglalkozásokat ûz.
          A nyugati hindu közösségek sok tagja (és az indiaiak közül is sokan) elfogadják az ISKCON-t a tradícióhoz hûséges hitvallásnak, így a Brit Hindu Templomok Tanácsa és a Hindu Szervezetek Tanácsa is.
          Prabhupáda halála után az ISKCON adminisztratív irányítását egy 22 tagú vezetõ testület (Governing Body Commission) vette át. Ennek tagsága nagyobb részben átfedte azt a 11 guruból álló testületet, amit Prabhupáda halála után e guruk fele -beleértve a nagy-britanniai misszióért felelõs két gurut is- elhagyta a mozgalmat, vagy önként, vagy azért, mert kizárták õket.
          A hinduizmust a II. Vatikáni Zsinat pozitívan értékelte Isten-keresése és aszkézise miatt. A Krisna-mozgalom nyilvánvalóan hasonlatossági pontokat mutat fel, de ugyanakkor a különbségek is nyilvánvalóak a kereszténységtõl. Magyarországon  kettõezren felüli a regisztrált tagok száma, van 3 kolostoruk, 12 kongregációjuk és 2 népkonyhájuk Budapesten.

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS

(A baptista hívek részérõl érkezõ sorozatos sürgetõ és erõszakoskodó jelzések miatt az eredeti ismertetõt kiegészítettük a Magyarországi Baptista Egyházi Jellegû Közösség honlapjáról való szó és betûszerinti idézetekkel!)
    Baptisták (egyházi jellegû közösség)         Már a reformáció kezdetén jelentkezett az az anabaptista, (újrakeresztelkedõ)  irányzat, melynek képviselõje az a Münzer Tamás volt aki Luther Mártonnal szemben is  fellépett. Õ a ''valósággal igazhívõk és szentek'' gyülekezetét kívánta létrehozni. Innen származik a felnõtt keresztség és a hitvalló gyülekezet követelménye. A törekvés nem új az egyháztörténelemben, hiszen a montanista mozgalmak az ókorban, a katharista mozgalmak (a katharosz, tiszta szóból: tisztának tekintették magukat) a középkorban már ugyanezt a célt tûzték ki.  Szinte mindazokat a jegyeket megtaláljuk már ebben az elsõ formulában is, amik a késõbbi a kereszténységbõl kivált irányzatoknál jelentkeznek: a Szentírás betûjénél fontosabbnak tartják, mit mond nekik ''külön'', egyénileg úgymond a Szentlélek.
          Az Ószövetség túlsúlyra jut náluk az Újszövetséggel szemben. Apokaliptikus (végítéletet váró) tanok kerülnek náluk elõtérbe. Ennek végkicsengése, hogy 1534-35-ben nagy külsõséggel megalapítják Münsterben ''Sion királyságát'', ahol azután még a többnejûséget is megengedhetõnek tartották. A következõ áramlat Menno Simons frieslandi, volt római katolikus pap nevéhez fûzõdik, aki elhagyja az apokaliptikus fanatizmust és csöndes,  kereszthordozó  kisgyülekezetet  alakít  ki ("mennoniták"). Õk elvetik a gyermekkeresztséget  és az esküt, a világtól elvonulva, de szinte katonai fegyelemben élnek.
          A tulajdonképpeni baptisták (szószerint: keresztelõk, vagy alámerítkezõk) a XVII. században, Angliában  jön  létre, mint az evangéliumi szabadkeresztény gyülekezetek egyik fõ formája. Alapítója John Smyth, aki 1606-ban Hollandiába került s az anglikán államegyháztól  elütõ nézeteit az akkoriban Hollandiában elterjedt mennonita és anabaptista (újrakeresztelkedõ) felfogással elegyítette és kezdte hirdetni, hogy a gyermekkeresztelés semmis, a felnõtteket újra meg kell keresztelni. Követõivel visszatért Angliába. Cromwell, majd Orániai Vilmos szabadságot biztosított számukra, ezért tanuk hamar elterjedt Angliában. Milton, a költõ is közéjük tartozott. Anglián kívül fõleg Észak-Amerikában talált talajra. Szülõföldjén a tan két ágra szakadt (részleges és általános baptisták), Amerikában pedig további ágakra: Ellenmissziós  baptisták; A hetedik nap baptistái; A hat fõigazság baptistái; Isten egyháza; Tunkerek; Krisztusban egyesült testvérek; Campbellisták; Angyali vagy testvéri szeretet társasága. A német baptisták mind tanban,  mind szervezetben  különböznek az angliaiaktól és amerikaiaktól, Magyarországon is a német ágazat terjedt el, amelynek nagy hagyományai vannak Békés, Pest, Szolnok, Tolna, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A baptisták általában a kálvini hitvallás  alapján  állnak, így elfogadják a Szentháromságot és azt, hogy az Úr Jézus Isten Fia.
          Hogyan fogadják a Szentírást? Az ószövetségi Szentírás 46 könyvébõl a Magyarországi Baptista Egyházi Jellegû Közösség Honlapja szerint csak 39 könyvet fogadnak el, tehát 7 kánoni könyvet elvetnek a Szentírásból. A reformáció egyházaihoz hasonlóan vallják,  hogy hitünk egyetlen forrása a Szentírás. Ugyanakkor a Szentírás-magyarázatban nem fogadják el a korábbi korok értelmezését és hajlamosak arra,  hogy elõre felállított tételekbõl induljanak ki (ezt petitio principiinek, a bizonyítandó tétel elõzetes feltételezésének nevezhetnénk). Jó példa erre éppen  a felnõtt keresztség: eleve feltételezik, hogy a keresztséget csak tudatosan lehet  felvenni. Vallják ezt annak ellenére, hogy a Szentírás korához még igen közel álló õskeresztény korból sem igazolható, hogy akkor ellenezték volna a gyermekkeresztséget. Még ha a gyermekkeresztséggel általában nem is éltek, megosztó hitvita vagy szakadás nem volt emiatt.
          Mennyiben keresztények? Keresztények azok, akik a Szentháromság nevére vannak megkeresztelve. A baptisták ennek a jegynek nem  tesznek eleget,  nem a Katolikus, Ortodox,  Anglikán,  Református és Evangélikus értelemben keresztelnek az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. A Szentírás leírja, hogy amikor a tanítványok olyan megkereszteltekre találtak, akik csak Keresztelõ János bûnbánati keresztségében részesültek, azokat minden esetben újra keresztelték. A baptisták viszont az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében megkeresztelteket is újra keresztelik, tehát keresztségük nem azonos a miénkkel, különben elfogadnák a katolikus keresztséget, mint ahogyan mi elfogadjuk az imént felsorolt egyházak keresztségét és senki áttérõt nem keresztelünk újra. A baptisták épp eme, a mi keresztségünket nem elfogadó gyakorlatukkal igazolják, hogy keresztségük nem azonos a miénkkel, ezért mi sem fogadhatjuk el az általuk megkeresztelt emberek keresztségét érvényesnek. Ilyen értelemben a baptisták Keresztelõ János bûnbánati keresztségében részesülnek és nem többen.
mmmmBár a Magyarországi Baptista Egyházi Jellegû Közösség honlapját olvasva elsõ pillanatra úgy tûnik, hogy az iménti állításunk nem igaz, hiszen ezt olvashatjuk: "
Mindazon megtérõk, akik korábban más evangéliumi közösségben bemerítkeztek, bemerítés nélkül a gyülekezet tagjává lehetnek, amennyiben
1. Bemerítésük az Atya, Fiú és Szentlélek nevében történt,
2. A bemerítés hiteles, erre felhatalmazott személy által történt, az érintett megtérését követõen, annak szabad akaratából.
mmmmAki azonban figyelmesen elolvassa a 2. pont második felét, az egyértelmûen láthatja hogy miután úgy a katolikus mint a protestáns felekezeteknél a gyermekkeresztség általános gyakorlat a 2. pont második felének nem felelnek meg a Szentháromság nevében megkeresztelt gyermekeink. Továbbá az is aggályos, hogy a keresztelésnek kizárólag a bemerítéssel történõ formájáról van szó honlapjukon, nem tudjuk hogy a nem bemerítéssel, hanem a vízzel való leöntéssel végzett keresztelést elfogadják-e? Így a legnagyobb jószándékkal sem mondhatjuk hogy keresztségük azonos a miénkkel, hiszen akkor azt elfogadnák.
mmmmAmi a hitvallást illeti, errõl a Magyarországi Baptista Egyházi Jellegû Közösség honlapján a következõ olvasható szó szerint: "A hitvallás szövegét 1967. május 25-én fogadta el a magyarországi baptista gyülekezetek küldötteinek és lelkipásztorainak országos közgyûlése." A Katolikus Egyház az apostolok által az apostoli zsinaton elfogadott apostoli hitvallást fogadja el, így azt hiszi és vallja, amit az apostolok hittek és vallottak.
mmmmHa egy katolikust vagy protestánst megkérdeznek, hogy tudja-e a hitvallást, elkezdi mondani, hogy Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában... vagyis az apostoli hitvallást. Mit találunk a Magyarországi Baptista Egyház honlapján? Ime:A Baptista Hitvallás amit Krisztus után 1967 évvel fogadtak el:
"1. A Szentírás * 2. Az egy igaz Isten * 3. Az ember teremtése, bûne és bukása * 4. Az ember megváltása * 5. A hit * 6. A megtérés és az újjászületés * 7. A megigazítás és az istenfiúság * 8. A megszentelõdés és a megtartás * 9. A Szentlélek munkája * 10. A bemerítés * 11. Az úrvacsora * 12. A gyülekezet és az egyetemes egyház * 13. A gyülekezet tisztségviselõi * 14. A gyülekezeti fegyelem * 15. A bizonyságtétel * 16. Az imádság * 17. A nyugalomnap * 18. A házasság * 19. Az államhatalom * 20. A végsõ dolgok"
Bár a fenti pontok részletes kifejtésénél természetesen találunk elfogadható tételeket, de HITVALLÁS címszó alatt szerettük volna megtalálni legalább az apostoli hitet, sajnos a legnagyobb jószándékkal sem azt találtuk hitvallásként. Így bár mint történelmi egyházat fölmerülhet hogy miért helyezte az eredeti ismertetõ is e környezetbe, ahonnan pl. a reformátusok és az evangélikusok is hiányoznak, ám a fentebb saját honlapjukról vett idézetek alapján bizonyított aránytalanul nagy hitbeli különbözõség ezt mégis indokolttá teszi.
          Mit tartanak a Katolikus Egyházról? Mint minden más keresztény közösséget, így a Katolikus Egyház tanítását is elvetik, a gyermekkeresztelés gyakorlata, a történelmi múlt, így a világi hatalommal való összefonódás miatt. A Szentírás azonban sehol sem tudósít bennünket egy baptista egyház alapításáról. Bár több tanítás azonos vagy hasonló, a túlnyomó többség tételesen különbözik. A baptisták általánosságban elfogadják a többi keresztény közösségnek az üdvösségre vonatkozó tanítását, de a feltételek és a kivételek mégis a legtöbb tanításban megjelennek.
          Ami a számukra "mérvadó kérdést", a keresztséget illeti, a gyermekkeresztség elvetését  protestáns teológusok épp a reformáció egyik alapgondolata: a Krisztus által és nem az egyes emberek érdemei alapján történõ megigazulás tétele elleni orvtámadásnak tekintik. Katolikus Egyházunk is úgy tartja, hogy a szentségek nem az ember erõfeszítésébõl, hanem Isten kegyelmének erejébõl hatékonyak. Szent Pál és a Nicea-Konstantinápolyi zsinat alapján mi az "egy keresztség"-ben hiszünk, képtelenség tehát, hogy egy-egy, már megtörtént keresztséget bárki visszavon, semmisnek vesz, esetleg  újra  kiszolgáltat.  Az más kérdés, hogy ki-ki hogyan éli meg az egykor  kapott  szentséget s azt mennyiben teszi életformáló erõvé. A mai korban is jelentkezik törekvés a neokatekumenátusra (a keresztség tudatos újra felvállalására) és a "futószalagon" végzett keresztelések túlhaladására, ez a  gyakorlati  szempont azonban nem kérdõjelezi meg a gyermekkeresztség elismerését.
          A baptisták bibliaértelmezését  szintén kérdõre vonják még protestáns szerzõk is, mert a misztikus megvilágítást, a külön egyéni kijelentést a Szentírás fölé helyezik. Ezzel nagyon jól megfér náluk a fundamentalizmus is (egyes helyek betû szerinti értelmezése, pl. a  Hegyi-beszéd elõírásainak megtartásában),  emellett  a több más felekezethez hasonlóan jelentkezik náluk az Ószövetség elsõsége az Újszövetséggel szemben, ugyanakkor 7 sugalmazott könyv eltagadása nagyon intõ kell hogy legyen mindenki számára. Végsõ soron tehát ugyanazokkal a jelenségekkel találkozunk a baptistáknál, mint a legtöbb hasonló felekezetnél.
          Épp ezért tanulságos lehet számunkra,  hogyan húzza meg a határt a reformáció fõ  vonulata és "mellékirányai" (köztük a baptista irányzat) között a református teológia. Református szerzõk szerint az választja el ezeket a közösségeket a lutheri vagy kálvini iránytól, "hogy egyik sem a reformáció központi evangéliumi alapigazságából és alapélményébõl (hit által való megigazulás, mindenható kegyelem) indul ki", egyaránt szembefordulnak  Rómával és az  akkor már megszilárduló protestáns egyházrendszerekkel. A baptista közösség ebben is mintegy típust teremt a késõbbi irányzatok számára.
          Hányan vannak? A világon tízmilliónál is többen -a Baptista Egyház a világon a harmadik  legelterjedtebb felekezet. Magyarországon több tízezren vannak. Rituális kötöttségük nem igen van, a legkülönbözõbb kötetlen eszközökkel -modern zene, a természet ölén tartott rendezvények, csendes napok, karitatív szervezetek- révén nyerik meg az érdeklõdõket s vonják be tevékenységükbe. Akár a rádióhallgató is tanúja lehet, hogy ha kevesen is vannak, mégis a Baptista Szeretetszolgálat bárhol katasztrófa van a világban, azonnal megjelenik. A magyar baptisták az USA-ból kapnak jelentõs anyagi támogatást, így nyílik lehetõségük karitatív módszerekkel bõséges mozgástérbõvítésre.

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS


    Adventisták...(Avagy a Hetedik Nap Adventistái)         Egy amerikai bíró, William Miller a múlt század elején számításokat próbált végezni a végítélet idõpontjára, s azt 1844. március 21-ére helyezte. Számítása  nem  vált  be,  de  sajátos, végidõt váró közösséget sikerült kialakítania. Gondolatait  a  White házaspár (James és Ellen Gould White) szõtte tovább. Valójában  õk a  szekta  alapítói, amely 1863-ban vette fel az adventista nevet  (az adventus Domini, Úrjövet latin szóból). A  jövendölés  további módosításával  a  szekta hatalmas  táborra  tett szert. Életszabályaikhoz tartozik, hogy vallási életük középpontjába a szombat került (vö. A Hetedik Nap Adventistái).  A  szombat  számukra nemcsak  az  Úr napja, de a bibliaolvasás napja  is.  Nagy hangsúlyt kap náluk a beteglátogatás, az ifjúsági, az oktató és a szociális-karitatív munka. Igen sok aszkétikus elõírásuk van: nemcsak az  alkohol  és  a  dohányzás, de a disznóhús is tilos számukra, vegetariánus koszt  ajánlott, ennek  érdekében vendéglõket tartanak fenn. Lemondanak
minden fényûzésrõl, ékszerrõl, szórakozásról. Anyagi forrásuk a tized, erre minden tag szigorúan kötelezve van.
          Mit tartanak Jézusról? Isten-eszméjük és Jézus Krisztusról adott tanításuk az  Egyházak Világtanácsa elveinek megfelelõ. Külön is hangsúlyozzák, hogy  a megváltást Krisztus valósította meg, teljesen ingyenes ajándék számunkra.
          Hogyan  fogadják  a  Szentírást? A reformáció egyházaihoz hasonlóan a Szentírást  tekintik  a hit egyedüli mércéjének (sola Scriptura), ugyanakkor a  biblia értelmezésében  E.G. White asszony gondolatait tekintik irányadónak,  aki  a  következõ, "Istentõl kapott" felhatalmazásra hivatkozik: "Aki elveti  azokat  a  tanúságokat,  amelyeket  neked adtam, nem téged, hanem engem, a te Uradat veti meg" (Thstimonies of the Church, 5. kötet, 668. o.). Kiindulópont juk az Ószövetség, épp ennek jele a szombatos jelleg.
          Mennyiben keresztények? Elfogadják a Szentháromság nevére történõ keresztséget, így keresztényeknek tekinthetõk, de az "evangéliumi szabadegyházak"  vagy "szabadkeresztények" más csoportjaihoz hasonlóan csak a 16. életév után, alámerítkezéssel keresztelkednek. A szektától való elpártolás és visszatérés esetén a keresztséget megismétlik.Ez másszóval annyit jelent, hogy nem az isteni kegyelemtõl függõ, tárgyi ténynek, hanem az ember  döntésétõl  függõ, alanyi mozzanatnak tekintik a kegyelmi állapotot. A szekta - más keresztény jellegû szektákhoz hasonlóan legfõbb ellenfelének éppen  a  Katolikus Egyházat tekinti. A Jehowa Tanúihoz hasonlóan "Babilonnak"  nevezi,  amely "lebukott", a Jelenések könyve értelmében. A Jel. 14,9-ben  szereplõ "vadállat" szerintük a pápaság, mivel a vasárnap ünneplését elõírta. Akik szombat helyett a vasárnapot ünneplik, azok a "vadállat jelét" hordják, tagjaiknak tehát meg kell szabadulniuk a vadállat jelétõl.
          Közösségüket  egyházként  (sõt  Krisztus igaz egyházaként) értelmezik, melynek küldetése, hogy teljesítse mindazt, ami a Jel.14,6-11-ben szerepel. Úgy vélik ti., Miller fellépése jelenti az elsõ  angyal szózatát, s ezzel kezdõdött el a végítélet hosszúra nyúlt folyamata.
          Szervezetük  szorosan  kiépített.  Közösségeik  élén bizottság áll, annak élén  a "legöregebb" (vö. a presbiter, áldozópap a Katolikus Egyházban), aki adventista szabályok szerint történt "felszentelés" után vezeti a keresztség  és  a  szent lakoma szertartását. Ami utóbbit illeti, kovásztalan kenyérrel  és  szõlõlével mutatják be, s úgy tekintik, mint Krisztus haláláról és feltámadásáról való megemlékezést, bûneik bocsánatára. A lakomához - az utolsó vacsorához híven - lábmosás  is kapcsolódik. Kifejezetten az üdvösség, Krisztus  második  eljövetele jelenti a szekta központi tanítását. Miller Dániel 8,14-et vette alapul: ,,2300  éjjel és nappal telik el, míg a templom megtisztul". Napok helyett éveket vett, kiindulópontnak pedig az új templom építését választotta (Kr. e. 457.).  Ezzel  a szektás bibliaértelmezés sajátos tipusát  teremtette  meg:  kisértetiesen hasonló megoldást alkalmaznak a Jehowa Tanúi és mások. Az 1844-es csalódást utódai úgy próbálták feloldani, hogy  White kijelentette: Miller számításai csak az Úr Jézus mennyei életére  érvényesek: az adott idõpontban lépett be a Szentek Szentjébe, hogy befejezze a kiengesztelést, s ezzel a vizsgáló bíróság elkezdte munkáját, melynek lényege,  hogy az elsõ embertõl kezdve a ma élõkig mindenkirõl összegyüjtenek  minden  adatot, ezeket könyv- be foglalják és Isten jelenlétében átvizsgálják. White-ék szerint Krisztus ténylegesen csak akkor jelenik majd meg,  amikor  ez  a  vizsgálat  befejezõdik,  s akkor 1000 éves uralma folyamán végrehajtja az ítéletet. Ami az örökélet tartalmát illeti,  az  adventisták elvetik  a lélek halhatatlanságát, a halált elalvásnak, elszenderésnek tekintik, ami után a végítélet, azután pedig nem földi paradicsom következik (vö. jehovisták), hanem új ég és új föld.
          Ami a vég idõ idõpontját illeti, az efféle számítgatásoknak legfõbb gyöngéje - épp a Szentírás alapján -, hogy elfeledkeznek az Úr Jézus tanításáról: "Azt  a  napot  és azt az órát... a Fiú sem ismeri" (Mt 24,36). Világos dolog: Krisztusnak nem állt szándékában gúzsba  kötni az emberi alkotókedvet a végidõ idópontjának  közlésével, amely mintegy Damoklész kardjaként lebegne fölöttünk.
          Akárcsak  Jehowa tanúi számításai esetében, itt is logikátlan: miért éppen  valamilyen  ószövetségi  esemény alapján kellene kiszámolni Krisztus második eljövetelének idõpontját. Millerék szabályos számzsonglõrködést hajtanak  végre,  kényükre-kedvükre  bánnak a bibliai jövendölésekkel, aminek  egyetlen  célja,  hogy  saját korukhoz  jussanak  el.  Mindenesetre, az élet  nem  igazolta számítgatásaikat. Természetesen, a White által emlegetett "vizsgálatról" sem  tud  maga  a  Szentírás sem, nem beszélve arról, hogy  a "szíveket és veséket vizsgáló", mindenható Istennek nincs szüksége vizsgálóbizottságra, mint ahogy idõre sem a lelkek "átvilágítására".
          Az ezeréves birodalom emlegetése egyáltaján nem új dolog, a kiliaszták, az ezeréves birodalmat várók Kr. u. 1000 körül már ugyanígy várták Krisztus  visszatérését. Tudnunk kell azonban, hogy az ezeréves birodalom a Jelenések  könyvében  nem konkrét idõszak, hanem olyan "kerek egész", mégis "igen nagy" szám,  amely éppen az egyház történelmének hosszú, mégsem végnélküli, hanem Isten által pontosan körülhatárolt idejére utal. 
          Ami  a  vasárnap  eltörlését és a szombat elõtérbe helyezését illeti, már az õsegyház is a "hét elsõ napján" (ApCsel 20, 7), a feltámadásra emlékeztetõ vasárnapokon gyûlt össze.Úgy látszik e tekintetben már nem érvényes a bibliához való ragaszkodás. Egyszerûen nem igaz, hogy még nem történt semmi és csak várakoznunk kell. Krisztus földi életével, halálával és feltámadásával  már elkezdõdött  számunkra  a "végidõ", a  kegyelmi  életben megtapasztalhatjuk Krisztus jelenlétét. Igaz, mûvének végsõ kiteljesedése még várat magára. 
          Logikátlan,  hogy  akik  annyira emlegetik, hogy "bibliásak", éppen az úrvacsora kérdésében eltérnek a hagyományos kereszténység szertartásától (szõlõlé a lakomán).
          Leginkább azzal keltenek ellenszenvet, hogy annyi be nem vált jóslat után kitartanak kiindulópontjuk mellett. A világon mintegy 4,5 millióan, Magyarországon  mintegy ötezren  vannak. Rádióban, könyvekben terjesztik sajátos  bibliaértelmezésüket.  Saját  folyóirataik  vannak, elõadásokat és kurzusokat  szerveznek.  Munkájukat gyakran  bizonyos  titkolózás kíséri: biblia-kiadásaik a szövegbõl magából nem ismerhetõk fel, az életet és az egészséget  védelmezõ  irataik  és rendezvényeik nem mindig árulják el, milyen szervezet is áll a háttérben.

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS

 
    Pünkösdisták...(Avagy Evangéliumi Keresztyének és Pünkösdiek Gyülekezete)

          A pünkösdisták általában a II. századi montanizmusban látják elõfutárukat. A  hagyomány szerint Montanus a keresztség felvételekor nyelveken szólt és prófétált.  Sajátjuknak  tekintik Tertullianus karthagoi püspököt is (150-225),  aki  hangsúlyozta a karizmatikus megnyilvánulások fontosságát. A XII. századi  valdiakat,  a XVI. századi  hugenottákat  és  egyes  pietista protestánsokat is elõdeiknek tekintik. Az elsõ indítást Wesley János, a metodizmus  atyja  (1703-1791) adta,  aki szorgalmazta a Szentlélek-keresztséget. A  tulajdonképpeni  pünkösdizmus felé Charles S. Finney jelentette az átmenetet. A XIX. század elejét mint "második ébredést" emlegetik. A modern pünkösdizmus kezdetét a szakemberek 1906. április 6-ára teszik, amikor egy  csoport  azt  élte át Los Angelesben, hogy "tûz szállt le az égból". Fõleg metodista, presbiteriánus lelkészek terjesztették a pünkösdizmust, amely 1909-ben már Európába is átcsapott. A mozgalom központi eleme a lélek -keresztség  átélése,  a  nyelvadományok,  a  gyógyító képességek és egyéb  karizmák  elõtérbe helyezése. A pünkösdista mozgalomból nõtt ki a karizmatikus mozgalom  is.  Ennek elsõ jeles képviselõje David du Plessis (1905-1986), akit Mr. Pentecost, Pünkösd Úr néven is emlegettek.Ebbõl az ágból nõtt ki a 60-as évek Jézus-mozgalma is.
          A  harmadik  hullám a 70-es évekre tehetõ, ennek kiemelkedõ képviselõje  a buddhistából kereszténnyé lett Paul Yonggi Cho. A lelki megújhodás sok jele  mutatkozik ezekben az  "ébredési" hullámokban. A lelki adományokat hangsúlyozó, ún. karizmatikus mozgalmak a nagyobb egyházakat is átjárják, így a katolikus egyház kebelén belül is jelentkeznek. A pünkösdizmus  elõször  1913-ban tûnik fel Magyarországon, Békéscsabán, majd a Viharsarokban, Pitvarosban 1924-ben.Hadifoglyok az orosz hadifogságból is hasonló  szelet hoztak haza, az amerikai kivándorlók is ugyanilyen irányzatokkal találkoztak az Újvilágban s igyekeztek ezeknek itthon is teret adni.
          1928-ban Apostoli Hit, majd Magyarországi Isten-gyülekezetek, az Élõ Isten  Gyülekezetei  és  más neveken  jelentkezett itthon a pünkösdizmus, késõbb  az Evangéliumi  Pünkösdi Egyház nevet vette fel, amely a Szabadegyházak  Tanácsának  tagja lett, de az Õskeresztyén Felekezet vagy az Evangéliumi  Keresztyén Gyülekezetek elnevezésû közösség is pünkösdista volt. 1961-ben  Evangéliumi Keresztyének és Pünkösdiek Gyülekezete néven egyesültek az irányzatok. Mint a Jézus-mozgalom már nevében is jelzi, Jézus személye központi jelentõségû a pünkösdizmusban, ugyanakkor fennáll az a veszély, hogy Jézusban csupán a -rendkívüli képességekkel rendelkezõ - embert  látják.  A Fiú és a Szentlélek személye közül egyébként is a Szentlélekre tevõdik át a hangsúly, mint ezt a szekta (vagy szekta-csoport) elnevezése is  mutatja. A Krisztusra mutató (krisztológiai) szempont kiiktatása  a  kereszténység intézményes  oldalának háttérbe szorításához vezet náluk.
          A pünkösdizmus  nagyon  is középpontba  állítja a Szentírást, mint Isten szavát. Ugyanakkor - akárcsak a többi keresztény szektára jellemzõ rájuk a fundamentalizmus,  vagyis a Szentírás betû szerinti értelmezése. Elfeledkeznek arról, hogy a kinyilatkoztatás fokozatos fejlõdést mutat és különbözõ mûfajokat ölel magába: "Miután többféleképpen és különbözõ módokon szólt hajdan  Isten a próféták útján az atyákhoz, e végsõ korszakban Fia által  szólt  hozzánk" (Zsid 1, 1). A szektás biblia-értelmezés másik jele, hogy úgy vélik: a Szentlélek sugalmazó ereje a Szentírás-olvasóra is érvényes.
          Azok  tekinthetõk  keresztényeknek, akik a Szentháromság nevére lettek  megkeresztelve, és elfogadják a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallást. A pünkösdisták ezeknek a feltételeknek eleget tesznek. A pünkösdisták úgy látják,  hogy  amikor  Nagy Konstantin államvallássá tette a kereszténységet,  a  Szentlélek megnyilvánulásai  egy-két  kivételtõl,  mint Clairvaux-i Szent Bernáttól vagy Assisi Szent Ferenctõl eltekintve- kiszorultak az egyház  életébõl.  Ez természetesen  nem igaz. Napjainkban egyes pünkösdista csoportok kapcsolatot  keresnek  a katolikus karizmatikus mozgalmakkal is. Általánosságban  viszont elvetik az egyház intézményes oldalát és erõs kritika  alá  vetik a Katolikus Egyházat amiatt, hogy az egyházi hierarchia viszi benne a vezetõ szerepet.
            Mit mondanak a Katolikus Egyházról? A pünkösdizmus rendszerint adventista jellegû, világvége-váró elképzelésekhez kapcsolódik, nincs önálló üdvösség-tanítása.
          Ami a lélek-keresztséget illeti, Keresztelõ Szent János szerint Krisztus "Szentlélekkel  keresztel" (Jn 1,34), de  ez azonos a "vízbõl és Szentlélekbõl"  való újjászületésünkkel (Jn3,5), tehát a Lélek-keresztség maga a keresztség szentsége.Az más kérdés, hogy az élmény szintjén mennyire éljük meg keresztségünket. A kegyelemnek azonban nem feltétele az ember átélése. Ami pünkösdöt illeti, a Szentírás az elsõ pünkösdrõl számol be az Apcsel 2-ben.  Minden további "pünkösd.. ennek továbbvitele. Az õsegyház a bérmálás  szentségében konkrétizálta a Szentlélek vételét, de ez már nem keresztség.  A  teológia mindig is hangoztatta, életünknek van szentlelkes, pünkösdi eleme,  ami nem más, mint a "lelki emberség" (Róm 8,5) megvalósítása, a kegyelmi élet.Kétségtelen, Szent Pál tanításában nagy szerepet kapnak  a lelki adományok (karizmák), ám ezek nem pótolhatják a keresztény  lelkiélet  többi elemét (így a szentségi életet), másrészt nem függetlenek a keresztény közösségtõl és az apostoli hivataloktól. Aki rendkívüli adományok  megélésével  kívánja  kezdeni a lelkiéletet, kb. úgy jár el, mintha emeletet próbálna építeni alap és földszint nélkül.
          Az  Apcsel  2,4  a  Szentléleknek tulajdonítja, hogy egyesek "különféle nyelveken  kezdtek  szólani". Valójában ez nem más, mint az egyház egyetemes voltának  kifejezése, hogy ti. az evangéliumot minden nép fiaihoz el kell  juttatni.  Kétségtelen,  Szent Pál beszél a nyelveken szólás adományáról  (1Kor 14,1-5),  de  jelzi, ez  nem öncél és nem önfitogtatás eszköze, hanem a közösség szolgálata:azért van, hogy "az egyház is épüljön rajta"(uo. 14,5).  Épp ezért, ha valamilyen jel nem az egyház javát szolgálja, hanem egyenesen  az egyház szétdarabolását célozza, világossá válik, hogy ilyen esetben nem a Szentlélek munkájáról van szó!
          A  pünkösdisták szerint a Szentlélek jelenlétének átélését extázis is kíséri.  A  Szentírásból  nemigen igazolható, hogy az erre való törekvés a keresztény  élet központi célkitûzése. Jézus elragadtatások helyett egyszerûen példája követésére, sõt kereszthordozásra szólít (Mk 8,34).
          Mint a református Bütösi püspök írja, a pünkösdizmusban másodrendûvé  vált, mire adta Isten  a maga ajándékait, elsõrendûvé vált a Lélek ajándékainak keresése  és  megélése. Vajon nem arról van- e szó, hogy felkorbácsolt  hangulatban  az  erre  érzékeny  lelkek tömegpszichózis áldozatai s vajon az extázis nem a tudattalan elõtörését jelenti-e, természetfölötti elem nélkül?!  Ez  a  fajta  lelkiség  könnyen  ópiummá  teheti a vallást, a szónak most igazi értelmében.
          A világon  mintegy  ötmillióan,  Magyarországon tízezren, vannak. Gyógyulásra,  lelki  vigaszra  vágyó embereknek gyógyító, öngyógyító kurzusokat hirdetnek meg, a biblia behatóbb tanulmányozására szólítanak, összejöveteleiken extázist igérnek.

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS


    A hit gyülekezete...

         Ami  a közvetlen eredetet illeti, magyar irányzatról van szó. A gyülekezet alapítója  Németh Sándor.  Elõbb katolikus volt, teológiát is tanult, majd a reformátusok között elmondása szerint megkapta a "Szentlélek keresztségét. 1978- ban újra felvette a vízkeresztséget. 1979-tõl önálló imacsoportot szervezett. A csoport tagjai eleinte az Isten gyülekezete elnevezésû közösségen belül tevékenykedtek,  majd a nyíregyházi alapítású, metodista jellegû Magyarországi  Evangéliumi Testvérközösséggel és külföldi szabadkeresztény közösségekkel  kerestek kapcsolatot,  végül  1989 májusában nyerték el a törvényes elismerést.  Kiadványaikból kiderül, hogy a külföldi újpünkösdista mozgalommal állnak rokonságban.
          Elfogadják  a  Szentháromságot,  az Ige örök létezését, s hogy a Szentlélek  isteni  személy,  de utóbbit Szent Szellemnek nevezik. Németh szerint a Szent Szellem  Máriában  isteni magot helyezett el (vajon ezt a mítoszok elképzelései  szerint kell érteni?!), amibõl az ember-Jézus született, épp ezért Mária nem volt istenszülõ, csak emberszülõ.A gyülekezet (babiloni eredetû) bálványimádásnak  tekinti  "Mária  és kisjézuska"  kultuszát, ugyanígy az eucharisztiát és a szentek tiszteletét is.
          A Szentírás központi jelentõségû náluk,  azonban sajátos, szektás biblia- értelmezéssel  dolgoznak.  Nem  az eredeti szövegre kiváncsiak, vagy arra, hogy  mit is akart mondani az õsegyház, hanem azt keresik, személy szerint mit mond nekik az Írás.Mintha a tévedhetetlenség a hallgatóra, az értelmevonatkozna.  Pedig  a sugalmazás  a szent írókra érvényes (vö. 2 Tim 3.16). Az  egyéni átértelmezés már egyfajta új evangéliumot feltételez, ami szent Pál szerint lehetetlen (vö. Gal 1,9), s az egyéni találgatások végeláthatatlan zsákutcájába viszi az igehirdetést.
          Mennyiben  keresztények?  Mível  elfogadják a Szentháromságot, keresztény-félék.  Ugyanakkor,  bár meg van náluk a Szentháromság nevére történõ keresztség,  ennek jelentõségét elhomályosítja náluk a Szent1élek keresztsége",  az  eucharisztiát  pedig bálványimádásnak tekíntík, így még az a  két szentség ís, amely megmaradt a reformáció közösségeiben, náluk az is háttérbe szorul, a pünkösdi elem hangsúlyozásával egyensúlyvesztés következík be.
          Mit mondanak a Katolikus Egyházról? A gyülekezet a maga létét a történelmi egyházak, fõ1eg a Katolikus Egyház elleni kritikával kívánja megalapozni, utóbbit a Jehowa Tanúi mintájára egyenesen Babilonnak, "a paráznák  anyjának"  titulálja.  (Jel 17,6-ra hivatkozva, ami  a szentírási hely abszolút félreértelmezése).
          A  gyülekezet  saját tagjait prófétáknak és szenteknek, az iidvösség várományosainak tekinti, épp ezért  van az, hogy nem hajlandó párbeszédet kezdeni más,  úgymond  bûnös  közösségekkel,  akiknek sorsa szerintük a kárhozat.Valójában lsten Szent Pál szerint "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim. 2,4), tehát egyetlen közösség sem zárhat ki másokat az üdvösségbõl.
          Nincs új a nap alatt. A nesztoriánus eretnekség a Kr.u. az V. században ugyanígy  tagadta  Mária istenszülõi  méltóságát, és (bár elfogadta az Igét mint  2. isteni  személyt)  tagadta az Ige megtestesülését és Krisztus isteni mivoltát.  Ez  tér  most vissza. Úgy látszik, ebben a kérdésben a gyülekezet számára  már  nem kiindulópont a Szentírás, pedig abban ezt olvassuk: "az Ige  testté  lett"  (Jnl, 14). S mivel a Fiú, az Ige a megtestesülés után is Ige maradt,  a kalcedoni zsinat (451) joggal mondta azt, hogy az Ige az isteni és az emberi természetet egyetlen személyi egységbe ölelte.
          Szót  érdemel  a  Szent Szellem emlegetése is. Ez a szóváltoztatás ma, a "szellem-hit" (a spiritizmus) korában nem szerencsés: egyeseket könnyen vezethet a Szentlélek isteni személy voltának megkérdõjelezéséhez.
          De tegyük félre az elnevezés kérdését. Tévesen fogják fel a Szentlélek szerepét  is.  Vajon az Úr Jézus a Szentlelket nem azért adta a tanítványoknak, hogy alakítsák, gyógyítgassák, építsék a közösséget (vö. Jn 20,22)'? A lelki adományok "egyediesítése", magánkiváltsággá formlálása semmiképp sem Krisztus elgondolása.
          Ami  Máriát illeti, az Igének adott emberi testet (ha egyszer az Ige testesült  meg),  tehát  az  Efezusi Zsinat joggal nevezte Istenszülõnek. Egyébként  már  maga a rokona, Erzsébet is "Uramnak anyja"-ként emlegeti, az Ur kifejezés pedig Istennek jár ki a bibliában. Az Ur Jézus Jánossal együtt valamennyiünket  Mária  fiaivá tett. (vö. Jn 19,26), joggal szeretjük és tiszteljük tehát.A Mária-tiszteletnek lehetnek túlzásai, de a Katolikus Egyház Szûzanyát sohasem tekintette istennõnek és soha sem imádta.
          Az egyház ugyanígy sohasem imádta a szenteket sem, még kevésbé képeiket. A szentek példaképeink az üdvösség felé vezetõ úton.Szent Pál szerint  a  szeretet az örökéletben is megmarad. (vö. 1Kor 13,8), ez érteti meg, hogy az üdvözültek sorsközösségben maradnak velünk, s ezt fejezzük ki azzal, hogy megszólítjuk õket, szeretetüket, közbenjárásukat kérjük.
          Németh  Sándor  azt írja: "Üdvözítõ Egyház nincs. Az üdvösség a Jézus Krisztussal  a  Szentlélek  által megvalósuló  személyes kapcsolat gyümölcse".  (Új Exodus 1/33)  Azonnal  felvetõdik  a kérdés: ha nincs szükség az egyházra, mint közvetítõ eszközre, akkor miért alapított Krisztus egyházat, (vö.Mt.16,18), miért adott nekik lelki hatalmat?
          A  katolikus  egyház  és Babilon azonosítása tévedésen alapszik, hiszen a  Jelenések  könyve  a  pogány római birodalmat illette efféle jelzõkkel. A 2000 éves egyház  tagjainak  lehettek,  voltak  is hibái, ebbõl azonban nem következik,  hogy az egyház egésze bûnös. Krisztus megígérte egyházának, hogy  vele  marad a világ végezetéig. (vö.Mt.28,20), s hogy a "pokol kapui sem vesznek erõt rajta" (Mt.16,18), vagyis az egyház sohasem válhat nem egyházzá, ahogy azt a gyülekezet feltételezi.Krisztusnak ezt az ígéretét épp olyan  komolyan kell vennünk, mint mondjuk világvége-elõrejelzéseit. Emellett persze örökös feladat marad számunkra a bûnbánat és a megújulás.
          A  gyülekezet öntömjénezése nem új a nap alatt. A farizeizmus visszatérése,  másrészt  a katarista mozgalmak felújítása (a katharosz, tiszta görög szóból).  Pedig Jézus világosan megmondta: "Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák". (Mt.23,12).
          A gyülekezet új keresztény életstílust: örömöt, bõvelkedést, sikert, gazdagságot hirdet, ezért is vet be minden élménykeltõ eszközt: éneket, zenét, táncot, extázist. Az evangélium tényleg örömhír, helye lehet az élménykeresés új, akár modern formáinak is. A keresztény istentisztelet központjának azonban  mégis  a szentmisének kell maradnia, hiszen Krisztus önmagát adta tiszta áldozatul Istennek. (Zsid. 9,14).
          A  rendkívüli  adományoknak  (karizmáknak) fontos szerepe lehet a keresztény életben, mégsem feledhetjük: Szent Pál szerint a legfõbb adomány a szeretet (1 Kor 12,31 amihez a napi élet prózai terheinek a felvállalása is hozzá tartozik.
          A  gyülekezet  önmaga  igazolására látványos gyógyításokra, ördögûzésekre hivatkozik. Pedig egy-egy jel még nem bizonyítek, az evangélium szerint  az álkrisztusok is "jeleket visznek végbe" (Mt 13,22). Mindenesetre, a  jeleket  követelõk  (Mt 12,39) elfeledkeznek  arról,  hogy  Krisztusnál a gyógyítás  nem öncél,  hanem  Isten  szeretetének  és  uralmának jele (Lk.
11,20), amely nem választható el a keresztény élet egészétõl.
          A  gyülekezet a betegséget Isten büntetésének, a gyógyulást a Szentlélek  jelének tekinti. Pedig a betegség elfogadása is benne van Isten terveiben.  Egészség  (vagy akár mindenféle  evilági bõvelkedés) és áldás ill. betegség és bûn  azonosítása ószövetségi felfogást tükröz. Jézus elveti ezt az egyenlõségjelet  (vö. azt mondja a vakonszületettrõl: "Nem vétkezett, sem õ,  sem  pedig szülei", Jn 9,2), a javakban bõvelkedést pedig egyenesen evangelium-ellenesnek tekinti (vö. Lk 12,21 ). 
          Magyar szektáról lévén szó, csak a hazai létszámról találgathatunk, mivel  õk akarattal nagyobbra taksálják magukat, ezért a szakirodalom öt és harmincezer közöttire teszi a számukat.
          Térítési módszerük az, hogy iskolákon, kollégiumokban leszólítják a fiatalokat.  A "jó ügy" érdekében a "hitgyülis" fiatalok nem riadnak vissza egy kis  flörtöléstõl sem. A nagy egyházak, fõleg  a Katolikus Egyház tagjaira  vetik ki hálójukat, legfõbb módszerük annak lejáratása, s valamiféle feltételeket nem követõ hit lehetõségének felvillantása
          Magyar Bertalan a következõket írja róluk az Új Magyarország 1997. VII. 12-i számában:
          A  gyülekezet  vezetõ  lelkésze "A nyelv hatalma" címû sorozatban oly körmönfont bõbeszédûséggel fejti ki elvakult Róma-ellenességét, hogy írásait,  noha  a belõlük áradó gyûlölet szinte perzseli az olvasót, érdemes komoly teológiai háttérrel elemezni. Még ennél is figyelemre méltóbb azok a passzusok,  amelyekben a nagyívû teológiai fejtegetés hirtelen nyílt és aktuális politikai propagandává csap át.
          Dienes  Erzsébet  1997 július 23-án ugyancsak az Új Magyarországban írja:  A  keresztény  vallásokkal  és általában a magyarsággal szemben oly mértékû gyûlölettel szembesültem náluk, amit a Göncz-törvény paragrafusai alapján  hivatalosan is számon kellene kérni.
          Ha csak a Hit Gyülekezete által kiadott, és Hack Péter által lektorált, Pat Robertson: Az új világrend címû könyvük került volna a kezembe, magam  is elhinném, hogy a felekezet "Jézus Krisztus evangéliumát" hirdeti. Ennek  ellenére meggyõzódésem, hogy a parlamentbe került "hívek" pontosan a könyvben  leírt Isten és emberellenes világrend megvalósításának érdekében munkálkodnak.
          A  fentiekbõl  is látható, hogy mennyire egyoldalú, politikai célzatú alapítás ez a gyülekezet, amelynek mûködése és megítélése nagyon sok gondot és problémát vet fel, de az tisztán látszik, hogy elüt a szektáktól, azt is mondhatni, hogy még a szektáknál is szektásabb, semmi köze se Jézushoz se a Szentlélekhez, se Istenhez, se a hithez, hanem nagyon is evilági célok mozgatják õket.

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS


    A metodisták...

         A metodizmus eredetileg az anglikán egyház szektája.A methodosz, útirány, módszer  görög  szóból származik. A metodizmus önmagát tökéletesnek tekintõ keresztény  közösség  kialakítását  jelenti,  amit perfekcionizmusnak nevezünk. A perfekcionizmus távolabbi gyökerei az õsegyház korába vezetnek  vissza. A montanisták és donatisták azt vallották, hogy az ember tökéletesen  gyõzhet  a  bûn  fölött,  egyesek túlléphetnek a hívõk megszokott szintjén  s  a  tökéletesek  közösségét hozhatják létre. Az õsegyház ezt az utat -mint túlzást- elvetette.
           Ugyanez a gondolat az újkor hajnalán jelentkezett ismét. Az újfajta tökéletességre-törekvés megfogalmazásához  a történelmi körülmények vezettek el.  Az angol vallásos életben a XVII. sz. végén általános volt a hanyatlás. A teológia túlzottan észimádó (racionalisa) volt, a mûveltebb rétegek a miszticizmusba, a szabadkõmûvességbe és azokkultizmusba menekültek.
          John  Wesley  (1703-1791)  és  George  White-field vállalkoztak  arra, hogy  új,  radikális  lelkiirányzatot teremtenek. Oxfordi diákkorukban néhány iskolatársukkal szövetkeztek a bensõséges,  tevékeny  vallásos  élet "módszeres" ápolására.  A  metodista  név  elõbb gúnynevük volt, késõbb tudatosan vállalják fel. Eljutnak a tudatos megtérés gondolatáig, és a megtérést  kezdik hirdetni  másoknak is üdvösség és kárhozat hatalmas erejû
szembeállításával.
          Az  anglikán  klérus  bizalmatlan  velük szemben, kiszorulnak a templomokból,  vándorprédikátorokként, Isten  szabad ege  alatt hirdetik az igét. Nagy  tömegeket gyüjtenek  maguk  köré.  Kettejük közt ellentét támad a predestináció,  az  elõre elrendelés kérdésében (melyet Wesley nem fogad el). S bár Whitefield a hathatósabb igehirdetõ,  Wesley hatása mégis maradandóbbnak bizonyul,  mivel  társa  hamar  meghal, Wesley pedig 88 éves kort  ér  el.  A metodizmus õt tekinti szellemi atyjának. A XVIII sz. végére kiszakadt az  anglikán államegyházból, a XIX. században már 8 milliós taglétszáma  van. A "revivar', az ébredési hullámok egész sora indul a szekta hatására, elõbb az anglikán, majd a többi protestáns közösségben is, elõbb csak Angliában, késõbb Amerikában és Európa-szerte (vö. pünkösdisták). Nevükhöz f ûzõdik Angliában a XIX. sz. elején a biblia terjesztés, valamint a rabszolgakereskedés teljes eltörlése. A metodizmusnak része van abban is, hogy az Egyesült Államokban is sor került utóbbira.
          Amerikában  a metodizmus mint "hétköznapi kereszténység", hódított, jelszavai ezek voltak: tapasztalás és tökéletesség. A megtérésre szólító igehirdetést gyakran extázis, elragadottság kísérte. Elõbb New York, majd Ohio  lett  a  metodista  megszentelõdési teológia  központja. Itt mûködött Charles  G.  Finney (1792-1875)  és  Asa Mahan, Finney bûnbánat és megszentelõdés eleméhez társadalomkritikai szempontot is kapcsolt. Református szerzõk úgy látják, a felrázó, ébresztõ hatáson túl a metodizmus határozott érdeme a tevékeny szociális munka.
          Felfogásuk  egyezik a  történelmi egyházak felfogásával. Újdonságot jelent viszont a Szentlélekrõl kialakított felfogásuk. Már Wesley is  vallotta, hogy a megszentelõdés a Szentlélek mûve, beszélt lélek-keresztségrõl, Finney  szerint  a  lélek-keresztséget a Szentlélek hatalomkinyilvánításai kísérik.  T .C. Upham 1843-ban a  Wesley-i szellemi örökségnek azt az oldalát emelte  ki,  hogy a megszentelõdés misztikus értelemben Istenben való részesedés. W.E. Boardman ehelyett a reformáció megszentelõdés-tanítását idézi fel: az ember hit által válik megigazulttá.
          A  hit legfõbb mércéjének tekintik (sola Scriptura). Viszont hajlanak arra,  hogy  ne a szöveg eredeti üzenetét keressék, hanem azt, mit mond az igehirdetõnek vagy a hallgatónak épp abban a pillanatban. Így végsõ soron azt feltételezik, hogya Szentlélek nem "akkor és ott", hanem "itt és most" hozzájuk szól tévedhetetlen erõvel. Más szóval, annak ellenére, hogy nem fogadják  el a tanítóhivatal létét, valójában saját szavuknak tévedhetetlenséget követelnek. Elfogadják a Szentháromságot és a nevére történõ keresztséget, ennek alapján keresztényeknek tekinthetõk.
          Úgy  látják,  Krisztus  egyháza nem lelhetõ fel benne. A többi hagyományos  keresztény  közösséget  is elvetik. Ugyanakkor egész sor protestáns közösség, szekta kialkulásában van szerepük. Angliában, Németországban, s  általában Európában a megszentelõdés - mozgalomban a Krisztusra mutató  (krisztológiai) elem került elõtérbe, a szentlelkes elem rovására. A pneumatológiai  (szentlelkes)  vonást  inkább  a pünkösdista  és  karizmatikus mozgalmak  vitték tovább. A  szabadegyházak metodista hatásra alakultak ki Németországban a XIX. században. Az  üdvösség kérdésében a metodizmus a hagyományos keresztény tanítást vallja, azonban nagy hangsúlyt helyez arra a gondolatra, hogy "Isten országa  köztünk  van...  A megszentelõdést és a szociális tevékenységet egyenesen úgy tekinti, hogy az Krisztus királyságának megvalósulását jelzi.
          Ez az új hangsúly Wesley megszentelõdéss-elméletébõl következik. Igazában véve ebben a kérdésben Wesley erõsen eltér a többi reformátortól. Olyan mesterekre hivatkozik, mint Bonaventura, Eckhart mester, Simeon, a Teológus,  akiktõl örökli azt a gondolatot, hogy a lélek hét fokozaton át jut el  Istenhez. Vallja,  hogy a bûnbocsánatot megszentelõdés követi, a szentség pedig nem más számára - 2Pét 1,4 alapján-, mint az isteni természetbõl való  részesedés. (Hasonló kiindulópontok alapján jutott el a keleti egyház a megistenülés  gondolatáig.) A szentséget nem erkölcsi, hanem vallási tartalmúnak  látja.  Felfogása  nagy hatást gyakorolt a XIX.-XX. századi megszentelõdési mozgalmakra.
          A  metodisták  úgy  vélik, a sugalmazás nemcsak a Szentírás szerzõire, hanem közösségük tagjainak igehirdetésére is érvényes. A Katolikus Egyház szerint csak a Szentírás és az apostolok közösségére épülõ tanítóhivatal (a püspökök testülete) rendelkezik tévedhetetlenséggel.
          Hogy  a  karitatív  tevékenység  már  Isten országának megvalósulása lenne, ezt református szerzõk is kérdõre vonják (igaz, annak alapján, hogy nem  ismerik el a cselekedet érdemszerzõ voltát), de a Szentírás is világossá teszi: Isten országa nem csak köztünklévõ, de "eljövendõ is. Az egyháztörténet is tanúsítja, mindig baj, ha egyesek úgy vélik, az egyház azonos Isten országával (ld. a triumfalista, diadalmaskodni vágyó egyházkép).
          A Wesley-féle megszentelõdés-elmélet alapján a metodizmusra  az elittudat  jellemzõ.  Épp ezzel lett a szektás lelkület mintája. A  szektás  közösség csak önmagát tekinti üdvözítõnek, minden más keresztény közösséget tévelygõnek  ítél.  Ez másszóval az ökumenizmus hiányát is jelenti. Mintha csak  a  farizeus szavát hallanánk itt: "Hálát adok neked, Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember" (Lk 1 8, 1 1). Pedig senkinek sincs joga pálcát  törnie mások felett. A Katolikus Egyház a II. Vatikáni zsinaton úgy fogalmazott: "szentek és bûnösök egyháza" vagyunk. Tudatában vagyunk tehát gyarlóságainknak. Ugyanakkor azt is tudjuk: a bûnbánat eszközeit is kezünkbe adta Krisztus. Nem helyes tehát az önsajnálat és a reménytelenség sem.
          A  metodisták legkifogásolhatóbb vonása, hogy csak önmagukat tekintik  tökéletes  keresztényeknek.  Pedig  a tökéletesség  vágya, a lélek-keresztség, az extázis, a rendkívüli jelek keresése -akárcsak a többi, pünkösdista, szabadkeresztény  közösség esetében- önzõvé, hiúvá teheti a lelket. Ez a fajta lelkiség nem közösségben, egyházban, hanem egyedi tökéletességben  gondolkodik, ez  pedig ellentmond Krisztus szándékának, aki egyházat, szeretetközösséget  akart létrehozni. Ahol az egyedi tökéletesség a cél,  ott  még  az irgalmasság gyakorlása is csupán az egyén kiteljesedését szolgálja.
          Szerte a világon 35 millióan, Magyarországon mintegy kétezerötszázan vannak. A többi szektához hasonló módszerekkel: a biblia tanulmányozására, ifjúsági foglalkozásokra hívnak, kiadványokat adnak kézbe, sõt nem riadnak  vissza a jehovásoktól kölcsönzött módszerektõl sem: be-becsengetnek lakóházakba, leszólítják a járókelõket.

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS


    A Szcientológia...(Avagy a Szcientológia Egyháza)

      A szcientológia alapítója Lafayette Run Hubbard (1911-1986). Amerikai hajóstiszt, aki több egyetemen is szerencsét próbált, írni kezdett, fõleg a tudományos-fantasztikus mûvek mûfajában, míg végül ötleteibõl vallást is alapított. Azt állította, többször is meghalt. Ezt nem tudni, de azt igen, hogy többször is ült adócsalásért. Közösségszervezése katonai mintát követ (vö. Sea-Org: tengerészeti szervezet). 1986. január 26-án halt meg.
          Irányzatát  elõször  dianetikának nevezte, amely a felfogás átalakítására  utal  (a dianoia, vö. metanoia), majd  szcientológiának  (a scientia, tudomány latin szóból), közösségét pedig Scientology Churchnek, mondjuk  így: a Tudományológia Egyházának. A lélek átprogramozásának gondolatát egybeötvözte a tudományos-fantasztikus irodalom vélt eredményeivel, a lélékvándorlásnak a keleti vallásoktól kölcsönzött eszméjével és a szellemhit modern formáival. Hubbard elképzelése arra épül, hogy egy Xenu nevû bolygóról  35 milliárd éve  "thetan-elemek",  lélekdarabkák kerültek át a földre az emberekbe. A szcientológia ezeket a magvakat ébreszti fel a "tudat átalakításával ".
          Hubbard szerint a dianetika az ember belsõ utazása, melynek célja az ember  veleszületett  képességeinek teljes visszaszerzése. Az ember így ki tud gyógyulni szorongásaiból, félelmeibõl, a depresszióból, vagyis félénksége és kudarcai okából, és sikeres, erõs személyiséggel rendelkezõ, a lét minden  nehézségével szembenézõ és azok fölött gyõzedelmeskedni képes ember  lesz. Ehhez az ún. auditálás, a tudattalanban rejtõzõ képek, lelki sebek (az ún. engramok) felidézése, elõbányászása vezet el. Hubbard gyógyulást igér a pszichoszomatikus (lelki eredetû) betegségekbõl is.
          Hubbard  hívei  Jézust  legfeljebb  nagy gurunak tartják, de semmilyen jelentõséget  nem tulajdonítanak neki. Emlegetik ugyan Istent és valamiféle Lelket (Thetan),  azonban  Istent  nem  tekintik  személyes valóságnak, sokkal  inkább  -a New  Age  ideológiájának megfelelõen afféle világegységben  gondolkodnak, az emberi lelket e világegész részének tartják. Mivel nem fogadják el Istent és Jézust, jogtalanul használják az egyház megjelölést.
          Hogyan fogadják a Szentírást?  Nem tekintik kinyilatkoztatásnak, csupán  az emberi elme adott idõszakra szóló megnyilvánulásának. Még csak nem is hivatkoznak keresztény forrásokra.Nem nevezhetõk keresztényeknek  sem, hiszen nem hisznek a Szentháromságban s Jézust csupán embernek tekintik.Ismernek ugyan néhány keresztény ihletésû szertartást, mint a  keresztség  (vagy inkább névadás), házasság, temetés ceremóniáját, amelyet  "káplán"-nak nevezett  személy végez, de mindez csak álca, semmi köze  sincs a keresztény szertartásokhoz. A Church, Egyház elnevezés hangoztatása  csak  azt  célozza,  hogy az egyházakhoz hasonló adómentességet élvezhessenek és részesülhessenek azokból a forrásokból amelyekbõl a tulajdonképpeni egyházak merítenek.
          A  "régi korszak"  képviselõjének  tekintik  a Katolikus  Egyházat, amelynek  legfeljebb  csak szervezettsége lehet számukra némiképp példakép  (vö. épp az "egyház" motívumát! ).  A  szcientológia feladja az üdvösségeszményt.  Hangoztatja  a  lélekvándorlás eszméjét, de végsõ soron az ember  evilági  boldogulását, személyes kiteljesedését, az önmegvalósítás lehetõségét hirdeti, "az élet és a kommunikáció ismeretére és javítására" vállalkozik,  épp  ezzel arat sikert üzletemberek, sikerre vágyók, félresiklott egzisztenciák körében.Keresztény felfogás szerint a földi élet nem feltétlenül  hoz  kiteljesedést, másrészt Isten, Jézus Krisztuson keresztül szeemélyes  halhatatlanságot igért minden embemek, mely az élet természetfölötti kiteljesedése lesz.
          A szcientológia a "tudás tudománya" kíván lenni. Valójában nem tudományt ad, hanem egyféle sci-fire épül. Emellett az ún. ókori gnószticizmus is hatott tanaira, annak fõleg modern változata, a teozófia, továbbá a spiritizmus,  az  Új Korszak ideológiája  és távol-keleti vallások: a thetán Hubbardnál  a  hindu atmannak megfelelõ, ami a világ-egésszel, a brahmannal azonos.
          Hubbard tetszetõs meséjével kapcsolatban pedig tudnunk kell, hogy a természettudósok  nem  tudnak messzebbre visszamenni a kozmosz történetében, mint 15-20  milliárd  év.  Hogy  "fény-magvacskák" kerültek a testbe,  ezt  már  a  gnószticizmus  is tudni vélte. Nem volna egyszerûbb inkább  egyedi  lélekrõl,  test-lélek egységérõl beszélnünk?  Ha máshonnan kerültek  volna hozzánk  lelkek, azoknak  is létre kellett jönniük, másszóval  a  lélek-magvak  máshonnan  való származtatása  csak olyan, mintha döglött lovat huzigálnánk ide-oda a földön.
          Az én, a lélek nem abszolútum, tehát teremtõt feltételez. A szcientológia  nem  vallás, hanem szellemmágia, üzenetét tekintve pedig a pénz és a hatalom  Isten  nélküli messiásságának ideológiája. A szcientológiai tanfotanfolyamok  százezer  márkára rúgnak:  pl. a VIII. osztály részvételi díja Franciaországban  12.450 frank,  a további tanfolyamé 24.880, a még haladóbbé pedig 52.020 frank. Már ez  is jelzi, hogy itt valójában mire megy ki a  játék: a Szcientológia  Egyháza a tudomány és a vallás leple alatt pénzt akar csinálni. A tét a gazdasági hatalom megszerzése.S vajon nem épp ezt vetette  el  Jézus, mikor  a  Kísértõ neki akarta adni a világ minden országát, s azt mondta neki: "Takarodj, sátán!Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj" (Mt 4,10)?
          Ami gyógyító, terapeuta tevékenységüket illeti, méregdrágán árusított készítményeik valójában csak vitamin- készítmények,  pszichoterapeuta módszereik a silány lelkizés és a felületes kuruzslás kategóriáiba tartoznak.  Bár  elhárítják az "agymosás" vádját, vagy hogy vezetõk és vezetettek  viszonya  náluk rabszolgatartók és rabszolgák viszonyára emlékeztetne, tény, hogy tanfolyamaikon a személyiség teljes átalakítására törekszenek.  Ennek  eredménye a tagok tudatos és tudattalan szféráinak irányítása, a teljes függés, olyannyira, hogy a tagok a vezetõk akaratának kiszolgálóivá válnak.
          Aki  belép a Szcientológia Egyházába, hogy kigyógyuljon szorongásaiból  és  félelmeibõl,  azt elõször elkápráztatják a titokzatos technikák, s ezért szivesen fizet egyre többet,  csak hogy eljusson a "felszabadított", az "áttetszõen világos" állapotba.  Amikor aztán észreveszi, hogy a módszer nem  vezet  igazán  elõre,  és ki akar lépni a szervezetbõl, csapdába kerül. A  szervezet nem engedi el tagjai közül. A tagokat valósággal lelki terror alatt  tartja,  afféle büntetõtáborokat tart fenn azok számára, akik el akarták  hagyni  soraikat. Mindez nem fér össze az ember személyi méltóságával. A szcientológia hívei, s fõleg vezetõi világszerte az ügyészségek állandó vádlottjai. A vádpontok mindig ugyanazok ellenük, bûnszövetkezet, csalás, fõként adócsalás, döntésre képtelen személyek behálózása, erõszak, orvosi  gyakorlat  jogosulatlan ûzése, pénzügyi visszaélések. A szcientológia  komoly könyvek, folyóíratok és az õket kutatók állítása szerint nem vallás,  nem  is tudomány.  Inkább a vallás égisze alatti minden áron való pénzszerzés társasága,  akik  könnyen segítenek a "leégett" embereken, hogy  utána egy életen át rabszolgává  tegyék. Fegyveresen õrzik táboraikat, illetve titkaikat.  Számos országban nem csak perek folynak ellenük, hanem be is tiltják õket.
          Világszerte mintegy tizenötmilliónyira tehetõ, akik különféle kurzusaikon részt vettek. Akiket valamilyen módon elválaszthatatlanul magukhoz kötöttek,  talán mintegy  milliónyian vannak. Magyarországon néhány százan lehetnek. A  szcientológusok a modern technika (épp az  információ-ipar) minden  eszközét  latbavetik tanaik  terjesztésére.  Szabályosan beépültek a nemzetközi számítógépes hálózatba és azon keresztül hirdetik tanaikat.

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS


    A Sátánizmus...(Avagy a Sátán Egyháza)

         Gyökerei a gnószticizmusba nyúlnak vissza, amely élesen szembeállította a testet  és  a  lelket.  Voltak ördögimádók a középkorban is. Fekete mise, szentséggyalázás  a  szabadkõmûveseknél  is  elõfordult. A modern sátánizmust  Aleister Crowley alapította (+1947). Önmagát Antikrisztusnak tartotta s a ,,666-os fenevaddal azonosította. A Gnosis és a Lucifer c. folyóirat alapítója. Létrehozta  az  Ordo Templi Orientis (OTO) mágikus rend angliai csoportjait, majd Szicíliában a "Sátán kolostorát", ahol társaival nagy orgiákat csapott. Jelszava az antropozófusok és anarchisták szállóigéjévé vált:
      "Tégy, amit akarsz!"
A  Sátán Egyházát Anton Szandor La Vey alapította meg 1966-ban. Szerinte  az ördögkultusz nem más, mint "a test és az anyag vallása". A céljuk az  emberi test és az érzéki vágyak felszabadítása és felmagasztalása. Mágia, okkultizmus,  ezoterikus tanok, spiritizmus és a New Age több motívuma  kapcsolódik  a  sátánizmushoz.  Bisztyó József,  aki katolikus püspöke megbízásából kutatta Kanadában a sátánizmust, három csoportot ismer:
      1. A szimpatizánsok, akik filmek -mint az Ómen, az Ördögûzõ, horrorfilmek nyomán sátáni jelképeket használnak, viselnek ruháikon, a kemény rock megfelelõ irányzata iránt rajonganak, de tovább nem mennek.
      2. A  Sátán Egyháza  tagjai afféle fordított teológiát vallanak: istenük Luci fer, a  Sátán, aki az öröm és az élet végtelen forrása számukra. Úgy tartják,  a  Sátán  erõsebb Istennéla világ végéig. Emberáldozatot nem követelnek. A szexuális szabadosság szószólói.
      3. A  legbelsõ kör akár emberáldozatig is elmegy. Sok üzletember, bankár, értelmiségi tartozik közéjük. Senki sem léphet ki közülük. Mit tartanak jézusról? A sátánisták Jézust az emberi gyöngeség megjelenítõjének tartják, Krisztus keresztje a gyengeség, szenvedés, halál szimbóluma  számukra,  ezért fordítják a föld felé. Elfogadják Isten létét, de valamiféle negatív, lehúzó erõnek tartják, aki ellen és az általa képviselt értékekkel szemben  minden  erejükkel küzdeni akarnak, mert csak így valósíthatják  meg önmagukat. A Szentírás beszél a sátánról, és ezt a szekta önmaga igazolására használja fel,  de azt már nem veszik figyelembe, hogy ugyanez a Szentírás  a  sátán végleges vereségét helyezi kilátásba és Istent tekinti legvégsõ  hatalomnak,  tehát a szekta abszolút jogtalanul hivatkozik a bibliára.  Épp  a Szentírás alapján tehetjük "helyére" ezt a szektát.
          A Szentírás szerint vannak ördögök, van Sátán (vagyis az "Ellenség..). Nem egyszerûen megszemélyesítés,  hanem  valóságos személy. A bukott angyalok  közé tartozik (2Pét 2,7), az ördögök fejedelme (Mt 12,24), Jézus szerint a hazugság atyja (Jn 8,44). További nevei a Szentírásban: kísértõ, a halál  ura,  e világ fejedelme, sõt istene (2Kor4,3-4), tûzvörös sárkány (Jel. 12,3), Isten ellensége és a mi vádlónk(Jel 12,10), a tengeri és a szárazföldi vadállat (Jel 13). A Szentírás e képei szerint lehet bizonyos hatalma az emberek  fölött.  Jel 13,8-ban szerepel a 666-os szám (a "vadállat száma"), ami akkor a római birodalomra utalt, de  jelentheti mindazokat, akik emberellenes  uralomra  törnek.  Jel. 2,19  szerint a Sátán mint antikrisztus, még
      Krisztus képét is használhatja megtévesztésre.
Semmiképp  sem  nevezhetõk kereszténynek. A szekta a lehetõ legélesebb ellentétben áll mindazzal, amit kereszténységnek és egyáltalán vallásnak  tekinthetünk. Mivel  a  Katolikus  Egyházat  az  általuk  képviselt "eszmény" legfõbb tagadójának tekintik, "szertartásaik" fõképp a katolikus istentisztelet megcsúfolását tûzi ki célul (vö. fekete mise).
          A sátánizmus elsõsorban az ember evilági kiteljesedését hirdeti. Beszél a "világ végérõl", de ennek tartalmát is megfordítja: nem Krisztus, hanem a sátán gyõzelmét hirdeti. Az evangélium épp azzal örömhír, hogy az ember halál utáni kiteljesedését hirdeti, amelyet csakis Isten adhat meg. A Szentírás beszél kárhozatról is, amely "az ördögnek és angyalainak" készült. A Jelenések  könyve szerint a sátán végérvényes vereséget szenved. Ebben a  távlatban válik érthetõvé a Miatyánk kérése: "Szabadíts meg a gonosztól",  tehát  a  sátán  befolyásától. A sátánizmus semmiféle humán, emberi eszmény  alapján nem igazolható. Még ,játékból" sem lehet a rombolás elvére felépíteni emberi életet.Az önzõ örömkeresés pedig elóbb-utóbb megcsömörléshez, életuntsághoz vezet, sõt halálthozó is lehet (vö. AIDS).
          Különösen világossá válik a sátánizmus téves volta, ha egybevet jük a kereszténység tanításával:
      1. A  kereszténység  kétezeréves üdvösség-történetre, Isten szavára épül. A sátánizmus lelkileg félrebillent emberek agyában született meg.
      2. A sátánisták sokszor  azzal érvelnek, a biblia is beszél a Sátánról, a 666-ról stb. Igen ám, de  a Szentírás nem hagy kétséget afelõl, hogy a Sátán vereséget szenved.
      3. A  Sátán  nem  Isten,  csak  teremtmény. Létrendileg nincsenek azonos szinten.  A Jó  és a rossz harcában szerepet kapott a Sátán. Krisztus is igen komolyan vette a Sátánt, nyilvános mûködésének jó része azzal telt, hogy kiûzte  az  ördögöket a megszállottakból. De sohasem maradt alul velük szemben.
      4. Mai, hatalomra törõ világunkban érthetõen újra erõteljesebb a Sátán tevékenysége.  De  a  Jel. 20, 7-10 világosan szól a Sátán végsõ vereségérõl és megbüntetésérõl. Bíznunk kell abban, hogy Krisztus gyökerében már legyõzte a világot (Jn 16,33).
      5. A  test nem rossz, "Isten minden teremtménye jó" (1Tim. 4,4), de az öncéllá tett testiség elfordíthat Istentõl.
      6. Krisztus életében nem a kereszté, hanem a feltámadásé a végsõ szó. Az evangélium nem a halál, hanem a teljes élet örömhíre. Krisztus "az új é lethez vezetõ utat nyitotta meg" (Zsid 10,20).
          Mivel  keltenek ellenszenvet? A sátánizmus "kultuszához" tartozik az ún. boszorkány-szombat. Ez nem más, mint a római katolikus szentmise kicsúfolása: megszentségtelenítik az istentisztelethez használatos tárgyakat. A  résztvevõk embervért is isznak. Kigúnyolják a szent dolgokat és ha birtokukba kerül, meggyalázzák az Oltáriszentséget. Emberáldozat sem ritka vö. fekete mágia).  A  kultuszhoz  hozzá tartozik a boszorkányavatás is. Ez úgy  történik,  hogya boszorkányságra kiszemelt nõt meztelenül oltárra helyezik,  mivel úgy vélik,  a napisten ereje így sugárzik ki rá akadálytalanul és  teste  felszabadul  a korlátlan gyönyörkeresésre és szerelmi orgia áldozata  lesz.  A  nemi szabadosság a sátánisták mindennapi életéhez tartozik, de gyakori köreikben a fekete mágia (a gyilkosság) is.
          Magyarországon  számuk ismeretlen, a világon mintegy százezren vannak.  Iskolák,  középületek falain gyakran láthatók sátánista jelmondatok.   pl.: No creation-destruction! (Nem teremtés, hanem rombolás!) Lefelé fordított  keresztet,  feje  tetejére állított háromszöget (a Szentháromság elvetésének  kifejezésére),  fordított M-betût (Szûz Mária nevének kezdõbetûjébõl) vésnek falra, aszfaltra, templomok elé a földre, hogy világba kiáltsák: "lejárt" a kereszténység ideje. Tagadják a kereszténység értékrendjét.  Legfõbb  "misszionáriusaik"  mégis  a sátánista zene mûvelõi, mert a zenével  együtt észrevétlenül csepegtetik a fiatalok lelkébe a rombolás és a  tagadás szellemét. Conrado Balducci Sátánizmus és rockzene c. könyve meglepõ  összefüggéseket  tár  fel  a kemény rock és a sátánizmus között.
          Természetesen nincs arról szó, hogy a modern zene mindenestól "ördögi" lenne, de vigyáznunk kell, nem közvetít-e destruktív, romboló tartalmat.

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS


    A Spiritizmus...(Avagy a szellem-hit)

         Az  újkori  spiritizmus  megalapítói:  Emmanuel  Swedenborg (+1772), Allan Kardec, eredetileg Hyppolithe Rivail (+1869) és Davis A. Jackson. Kardec több mint száz éve írt mûve: A szellem könyve. Állítása szerint a könyv azokat  a tanításokat tartalmazza, amelyeket maguk a szellemek adtak a spiritiszta  tan  és  a halál utáni élet alapelveivel kapcsolatban. Táblázatot is közöl, amely bemutatja, hányféle módon lehet a szellemekkel kapcsolatra lépni. Tanítása gyökeresen keresztény-ellenes. A spiritizmus egyik mai mestere  G. di Simone parapszichológus, aki Párbeszéd az X-dimenzióval c. könyvében  valamiféle  "igen nagy fejlettségû szellem"-tõl nyert állítólagos közlésekre  hivatkozik.  A szellem-hit mai, századeleji formájában sok tekintetben  érintkezik  a New Age különbözõ irányzataival, a Krisna-hittel és a sátánizmussal is. Az irányzat felhasználja a parapszichológia területét (vö. para  jelenségek, ti. a megszokottól eltérõ jelenségek), a tudományos fantasztikus irodalom termékeit.
          A  spiritiszta  tan  szerint az ember három részbõl tevõdik össze: anyagból  (vagyis  az  állatokéhoz  hasonló testbõl), anyagtalan lélekbõl s a kettõ közt  kapcsolatot létesítõ  ún. perispiritusból. Úgy vélik, ez utóbbi az ember halálakor megmarad  és a léleknek éteri, légies testet biztosít. A testben élõk számára ez láthatatlan, de spiritiszta megjelenésekben észlelhetõvé válik  (vö. ektoplazma).  Többféle  szellemet  feltételeznek:  felsõbbrendû, alsóbbrendû,  legalsóbbrendû  és  egészen gonosz  szellemeket, amelyek miközben emberi testbe reinkamálódnak -folytonosan fejlõdnek. Kapcsolatra léphetnek  földi  emberekkel, akár saját akaratukból, akár médiumok, közvetítõk révén.
          A  spiritiszták  legtöbb csoportja hisz ugyan Istenben, elfogadják Jézusnak  mint  nagy  tanítónak  a létét, de tagadják istenségét, a megváltást, a Szentlelket, egyáltalán,  a  Szentháromságot. A lelkeknek önálló (örök) létet tulajdonítanak  így azoknak -felfogásuk szerint- nincs szükségük teremtõre  és  fenntartóra. Szivesen vonnak párhuzamot tanításuk és a bibliának azon részei között, amelyek az ember halhatatlanságára, örök életére utalnak, de ezeket  a helyeket kiszakít ják összefüggéseikbõl, amellett a Szentírást  valamiféle alsóbbrendû,  gyerekes tanításnak tekintik és nem isteni kinyilatkoztatásnak.  Igazában  véve egymás  mûveire hivatkoznak, így  a spiritizmus egyes rétegei végsõ soron körkörösen egymásra épülnek.
          Tudományosan senki nem igazolta állítólagos "tapasztalásaikat". Semmiképpen sem.  Felfogásuk  nem is annyira "kereszténység utáni", mint ahogy  õk állítják, hanem sokkal inkáb kereszténység elõtti, hiszen  régebbi vallási tudatformák világába nyúlnak vissza, és keresztényellenes is.
          Mit  mondanak a Katolikus Egyházról? A spiritizmus a  kereszténység, és  fõleg a Katolikus Egyház csõdjét hirdeti, és minden  eszközzel harcol is a  hagyományos vallás kihalásáért. Ennyiben egy cipõben  jár a materializmussal,  így  a marxizmussal  is, amely szintén a vallás kihalását  helyezte kilátásba, még ha anyagelvû alapon is.
          A spiritizmus beszél ugyan a lélek halhatatlanságáról, sõt örök létérõl, de  ezt  a továbbélést nem tekinti üdvösségnek,  már csak azért sem, mert Isten létét sem fogadja el, aki üdvözíthetné az  embert. A továbbélés módját  inkább  reinkarnációs  séma  szerint gondolja el, hogy ti. a lelkek idõnként  újra visszatérnek, majd ismét kilépnek a testbõl.  A keresztény felfogás -a "kezdetek" oldala  felõl- nem tekinti öröknek a  lelkeket, másrészt nem  egyszerûen  a  lélek halhatatlanságát hirdeti, hanem  az egész ember célbaérését,  ami elválaszthatatlan  Krisztus mûvétõl és  amely Isten ajándéka. 1.Ami a spiritizmus ideológiai alapját -a szellemek " örök  voltát"- illeti, a  Szentírás szerint egyedül Isten  örök: az  örökkévalóság  királya (1. Tim. 1,17),  Isten  az  eget, a  földet (Ter. 1,1) s így az angyalokat  is  a  világgal együtt teremtette, az ember pedig  a  testével  együtt kapja a lélek "lehelletét" (vö. Ter 2,7).  Minden  egyes ember  külön-külön  is Isten képmása (Ter 1,27), az  emberi méltósággal nem fér össze, hogy alélek más-más testet öltsön fel.
                 2.A spiritizmus  és  az okkultizmus bizonyos formáiban  a  szellemek nem személyes valóságok, hanem személytelen õserõk,  esetleg  a kozmosz, a világ-egész megnyilvánulási formái. Számos természetgyógyász hivatkozik ilyenfajta kozmikus erõkre. - Ez  a  felfogás a lelket és szellemet az anyag,  esetleg az anyagi  energia mintájára képzeli el.  A két létsíkot pedig nem lehet összekeverni. Az anyagvilág elgondolások-törvények hordozója, ami személyes programozót feltételez,  éppúgy, ahogy az emberi kultúra az ember elgondolását és szabad döntését  tükrözi.  A  végsõ ok nem lehet kisebb, mint teremtménye, az ember. A  világ mögött nem személytelen szellemek, hanem a világon kívül álló Személyes Isten áll!
                 3.Isten  szava világosan és  határozottan tiltja a spiritizmust: "Ne adjon  köztetek  senki,  aki... bûbájosságot ûz, szellemet vagy lelket kérdez,  halottakat idéz. Aki ilyet tesz, útálat tárgya az Úr szemében." (Más. Törv. 18,9-13) Veszélyes játék: számos ember jutott el akár  egyetlen  spiritiszta  szeánszon való részvétel után is pszichiátriai kezelésre, igen sokaknál a feloldhatatlan félelem lesz a "fa" "gyümölcse".
      Azon állításaikkal, hogy "megszólaltatják"a halottakat. Valójában nincs szó szellemek jelentkezésérõl. A "médiumok" e világ üzenetét  közvetítik. A halottlátó" az elhunyt hozzátartozójának emlékképeibõl rakja össze "ismereteit".  Keresztény felfogás szerint a halállal a meghalt ember végképp kiszakad  ebbõl  a világból, transzcendens, világfölötti létrendbe lép át: ott "az  Úrral leszünk" (1. Tesz. 4,17).  Egyedül  Krisztus tért vissza a holtak közül (1.Tessz. 4,14). Semmiféle olyan "channeling"  (csatorna) nincs a túlvilágra, mint amirõl a modern spiritizmus (fõleg már a New Age, az  Új Korszak ideológiája) beszél. Tegyük hozzá: még  ha jelentkezhetnének is a túlvilágon lévõk akkor is méltatlan lenne hozzájuk, hogy egyesek szórakoztatására, mintegy  "viccbõl"  csak úgy pórázon "elrángassák" õket. Mindez nem fér össze sem a halottak, sem az élõk emberi méltóságával.
          A Katolikus Egyház mindig tiltotta a spiritiszta szeánszokon való részvételt. Legutóbb a Hittani Kongregáció 1917. ápr. 24- iki döntésével, amelyet akkor XV. Benedek pápa is megerõsített. Úgy tûnik, az újabb századforduló ugyanazok elé a kihívások elé állította egyházunkat, mint az elõzõ.
          Világszerte százezren, hazánkban mintegy százan lehetnek. A spiritiszták  nagy példányszámban terjesztik az olyan sci-fi irodalmat, amely ufókról, átalakulni  képes szellemekrõl, szellemek visszatérésérõl mesél. megkörnyékezik a gyászolókat, akik szeretnének valamit tudni eltávozott szeretteikrõl.  Az  élet nehézségeibe belefáradt embereknek- fõként "magasabbrendû" tudásra szomjazó értelmiségieknek, a közép és felsõbb társadalmi rétegek tagjainak különleges kikapcsolódást, extázist, transzállapotot igérnek, ami valóságos ópiumként hat a lelkekre.

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS


    New Age...
(Avagy új korszak, új vallás, vízöntõ kor, posztmoderb világnézet...)

      Lépten-nyomon halljuk, olvassuk, látjuk napjainkban:
            Meditálj, ébredj rá rejtett képességeidre...
            Tudatalattid hatalma változtat tudatállapotodon...
            Képzeleted hatalma átváltozások...
            Mindegy, miben hiszel, higgyél a hitben...
            Benned isten van, te is isten vagy...
            Õsi bölcsességek, asztrológia...
            Megvilágosodási tréningek...
            Varázserõt fedezel fel magadban...
            Lélekvándorlás, spirituális utak...
            Ismerd meg jövõdet, földönkívüli kapcsolatok...
            Leszálló szellemi mesterek...
            Kapcsolat elhalt lelkekkel, hívd tanácsadóidat...
            Bármi lehetséges...
            Tér-idõ utazások, aurák és csakrák...
            Tudatkivetítések...
            Föld-anya, Vízöntõ-jegy, Holisztika...
            Meg gyógyítjuk a Föld-bolygót...
            Bioenergia... kozmikus energia...                                                 kristályerõk...  földsugárzások...
            Pszichotronika... kineziológia...
                        mikrokozmosz-makrokozmosz...
            Mi teremtjük a körülményeket...
                        Guruk... ezoterika... stb.

            Ezek  és hasonló dolgok fokozódó mértékû terjesztése utal mindennapjainkban az új és összetett világnézeti mozgalomra, mely Új Korszaknak (New Age) nevezte el magát. Nem szekta ez, hanem egy átfogó és minden területet áthatni szándékozó szellemiség, amely számos szektára kihat.
            Nézd csak,  micsoda választék a polcokon, ami csak megletszik, a kosaradba teheted: Ha az "õsi" vonz: primitív pogány elemeket. Pl. animizmus: "kõnek, fának, kutyának lelke van"; sámánizus: szellemek segítségül hívása  transzállapotban ("megváltozott tudatállapot"), Õsi spiritizmus, népi babonák felújítása.Ha kedveled az egzotikusat: a keleti vallások hitvilágát és meditációs módszereit. Pl. a lélekvándorlás (reinkarnáció) tana, a tudat kiüresítése, önhipnotikus technikák (jóga), a személytelen világszellem mint isten,  lelkek  élete  távoli bolygókon,  nõi  istenségek,  a mindenség az isten (panteizmus),  a guruizmus (alávetettség egy önkényes szellemi vezetõnek).
            Ha titkos tudás izgat: az ókori gnószticizmus nézeteit. (gnózis= zárt csoportoknak  szóló  titkos  tudás megszerzése a megvilágosodás érdekében.) Befelé vezetõ úton ("ezoterika") találja meg az ember "igazi önvalóját", istenségét. Ez volt a lényege e keresztény ellenes keverék-vallásnak az I-III. században. Felhasználták a bibliai fogalmakat, más értelmezést adva nekik: beszéltek  Kriszlusról,  de megváltásáról nem, mert a megváltást a pszichotechnikától, ill. az emberben lakó isteni erõtõl várták. 
            Ha félelmetes erõkre vágysz: az okkultizmus = titkos tudás a világról és emberröl,  titkos erök, elhunytak és szellemek ismerete; pl. spiritizmus (szellemidézés), asztrológia,  szellemi szintek, Kundalini, jóslások, piramis- miszticizmus, sátánizmus, stb.
            Mágia=az okkultizmus gyakorlata;  a  titkos tudás, szellemek, erõk felhasználása a má..,ok és a világ feletti jogtalan uralom érdekében, különféle technikák segítségével.  Pl. inga,  varázsvesszõ,  varázskör, szimbólumok, mantrák,  viaszöntés,  ólomöntés, képvarázs, átkok, boszorkányság, hipnózis, önhipnózis, médiumi transz, tudatkivetítések, tudatátvitel, stb. A gnózis és az okkultizmus a középkori Európa, majd a humanizmus titkos iskoláin keresztül a következõ mozgalmak által jutott el napjainkba a New Age-vallásszerûségig:  albiak, katharok, bogumilek, rózsakeresztesek, alkímisták, szabadkómúvesek,  teozófia,  antropozófia  (Rudolf Steiner).  A  New  Age mozgalom  legfõbb tervezõje a teozófus Alice Ann Bailey asszony, aki spiritiszta médiumként  vette  át egy szellemtõl az erre vonatkozó utasításokat, köztük azt, hogy a mozgalmat 1975-tól kell nyilvánosan terjeszteni.
            Könnyen  észrevehetõ,  hogy e gazdag, szinte mindent egybelölõ választékból  kimaradt  a  kereszténység? Vagyis éppen az a cél, hogy ne legyen többé elõtérben az egyetlen igazság, hogy azt tehessek, amit akarok, én legyek az isten.
            A hagyományok egyes elemeit összekeverik a New Age mûhelyében, s így  jön  létre a modem szinkretista valláspótlék. Isten személytelen erõvé, degradálva,  a mindenség,  maga a kozmosz. A teremtés helyett: a világ és az ember valamiféle kiáramlás. Tehát: "minden  egy, minden jó, és minden isteni".  A bûn és a rossz szerintük nem is létezik.  Az asztrológiai  törvényszerûségek szerintük úgyis meghatározzák az  embert és a történelmét, minek  hát  erõlködni. A "karma", az elõzõ életek és tettek következményei végzetszerûen befolyásolják az ember jelen sorsát.  A halál utáni élet csak a lelket érinti, amely reinkarnációkban (lélekvándorlás) él tovább.
            Jézus Krisztust egy megvilágosodott embernek, gurunak egynek a sok vallásalapító  közül,  egy reinkarmálódott valaki. Õt a gnósztikusok, teozófusok nyomán  valamiféje  "Napszellemnek"  tartják, aki hamarosan újra megszületik, mások szerint pedig már megszületett ("Lord Maitraya").
            A "Szeretet":kozmikus elv, energia, a rezgések bizonyos formája mely minden ellentétet egyesít. Semmi alapja nincs, abszolút elv, abszolút igazság. Nesze semmi, fogd meg jól!
            Minden  ember  vágya az önmegvalósítás, erre játszanak rá. Csakhogy "Mit  ér  az  embernek, ha az egész világot megnyeri, de a lelke kárt szenved"  Isten  megszólítható,  gondviselõ,  megváltó, cselekvõ, szerethetõ és végtelenül szeretõ személy, ahogyan a Szentírásból megismerjük. Õ élõ Isten". Nem esik egybe a világgal (panteizmus), nem egyenlõ az egésszel, az összességgel.  A  dolgok  és  az  emberek nem részei Istennek. A Teremtõ nem lehet kisebb, mint a teremtménye, tehát személynek kell lennie.
            Isten a semmibõl teremtette a szellemi és anyagi létezõket, a kozmoszt, amely  nem az õ kiáradása, nem az õ részeként sugárzódott ki (vö.: 1 Móz. 8,21; Zsid. 10-11). Isten mindvégig más, mint amit teremtett, más, mint az anyagvilág.Igenis van a világban személyes rossz, bukott angyalok, vagyis a sátán, a bûnnek az ura, amit a New Age le akar tagadni, el akarja hitetni az  emberekkel,  hogy éljenek  úgy ahogy akarnak. Önmagunkban is felis- merjük  a  rosszat,  mert  "hiszen  nem a  jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok" (Róm 7,19).A bûn szomorú valóság, amit az embernek nem letagadnia kell, hanem szembefordulni Vele, és a Megváltó irgalma elé  vinni  a  bûnbánatban.  Mi  igenis tudjuk, kinek hiszünk, annak, "Aki elveszi a világ bûneit".
            Az asztrológia nem õsi tudomány", hanem õsi babona és átvágás - vallják  a  csillagászok. Az égitesteknek nincs sorsalakító hatásuk. Még az ikrek életúlja  is  élesen eltérhet egymásétól. Ezt a veszélyes babonát Isten
      szava bûnnek és emberhez méltatlan dolognak tartja: (Más.törv. 18, 9-13) (vagy:Iz. 47, 12-14). Az ember szabadakaratú,  tudatos  teremtmény, aki nem az égitestek hatásainak bábja.Az ember számára nincs vak végzet, és Jézus Krisztus  megváltó  gyõzelmében részesedve maga is megtapasztalhatja, mit jelent: " most azonban felszabadultatok a bûn alól" ( Róm 6,22).
      "Az  ember  számára az  a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, s azután az  ítéletben  legyen része" (Zsid 9,27). A kinyilatkoztatásban nincs szó lélékvándorlásról, vagyis  reinkamációról,  hanem:  aki jót tettek, feltámad- nak  az  örök boldogságra, akik gonoszat tettek, feltámadnak az örök kárhozatra (Mt 25,31-46) . 
            Jézus Krisztus a második isteni személy, valóságos Isten és valóságos ember,  a  mi Megváltónk, akit az Atya elküldött, hogy értünk áldozattá legyen,  hogy  "aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn. 3,16). Úgy jön el újra az utolsó ítéletre, ahogy apostolai felemelkedni látták feltámadása  után  (Apcsel. 1,11; Lk 21,27), tehát nem születik meg többé. "És  minden  lélek, amely  nem vallja meg Jézust, nem az Istentõl való..." (1Jn. 4,3)  A  szeretetet személyek birtokolják, a személytelen, anyagi dolgokban  nincs;  "az  Isten szeretet"; " az Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk" (1Jn 4,16. 4,9).  Nem  valami energia-féle, hanem mások szolgálata, alázat, hûség, áldozatosság  ("ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, nem hoz termést" /Jn. 12,24/).
            Jézus  azt  mondotta: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem.Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki  azonban értem  elveszíti, az megtalálja". (Mt 16,24-25). kik forgalmazzák,  ezt az árúházi vallásosságot (minden szinten SZIN-
      TE minden,  vagyis bármi  csak ne a kereszténység), mint egy árut, vagyis akik a pult mögött vannak:
                  Az Esalen Intézet Kaliforniában,
                  Findhorn Intézet Skóciában,
                  Vishva Hindu Prishad Szervezet,
                  Humanisztikus és Transzperszonális Egyesülés,
                  Új Akropolisz Egyesület,
                  Emberi Képesség Mozgalom,
                  Brahma Kumaris World Spirituality,
                  Lord Majtreya prófétái,
                  Gaia Hipotézis,
                  Arkánum Szellemi Iskola,
                  Õshagyomány Iskolája,
                  Transzcendentális Meditáció,
                  Szcientológia Egyháza (dianetika),
                 Jóga-körök, keleti guruk (Sai Baba, Szvámi
                         Puma, Muktanda),
                  Krisna-tudatúak, Sri Chinmoy, Co-Counseling,
                        Darnel-tréning,
                  Silva-féle agykontroll,
                  "Agytréner"-gépek, asztrológia, Daniken és az
                        ufohit,
                  Szellem gyógyászat és az "extraszenszek",
                        reiki, mahikari,
                  "Fényadók", "Rebirthing", transzrelaxáció,
                        bioenergetika, ingázás,
                  Joseph Murphy a "tudatalattival",
                        pszichotronika,
                  Regressziós hipnózis, pszichokinézis,
                        reforméletmód,"enneagramm"
                  "Sant Mat", új sámánizmus, új boszorkányság,
                        tûzönjárás,
                  Keleti küzdõsportok, kártyajóslás, tenyérjóslás,
                        spiritizmus
                  Új Elixír magazin, a "Túlvilág" c. újság, az
                        X-akták szerzõi,
                  A Vízöntõ-adás, az Amanda Music és
                        ezoterikus kazetták, stb.
      Mit fizetsz a pénztárnál? A babonák kedvéért otthagyod józan belátásodat. A rendkívüli erõkért lelki egyensúlyodat. "Isteni" mivoltodért a téged szeretõ egyetlen Istent.
            A  keresztény  tanítás  egyértelmûen elutasítja, ez nem a biblia hite, ez nem  a  kereszténység hite. A biblia világosan megtiltja a mágiát, az okkultizmust, a spiritizmust  és  az  asztrológiát.  (Vö.: Más.törv. 18,9-13; Más. törv. 32,17-18; Iz 8,19-20.)  A  különbözõ  vallások összekeverése nem Istentõl  ered,  csak gyarló emberi erõfeszítés. A New Age magabiztos célkitûzése a világbéke, a világegység, s a "vi1ág meggyógyításának" elérésére önerõbõl csak megvalósíthatatlan utópia. Ígéreteihez ugyanazokat a keleti vallási eszközöket használja, amelyek Keleten sem tudták felszámolni a nyomort és a széthúzást, vagy ugyanazokat a mágikus eszközöket, mint amiket Hitler is felhasznált, miközben õ is földi paradicsomot ígért követõinek... A New Age "hite" szerint a bûn és a rossz csupan ugyanannak a dolognak egy másik nézete, alternatívája, csupán a megvilágosodásnak a hinya; "a rossz  csak másfajta alkalmazás". Ezzel alapot ad az erkölcsi szubjektivizmusnak és szabadosságnak. Leleplezifert  olyan  "Fényhordozó"-nak tartja, aki az embernek a kozmikus tudást adja. Vallási vezetõik egyike, David Spengler írja a Findhornban: "Lucifer mûködik mindnyájunkban, hogy bennünket tökéletességre vezessen. Mindannak,  aki  be akar menni az új korszakba, az emberi tökéletesség korszkába, egy ponton el kell jutnia odáig, hogy átadja magát Lucifernek -ezt ciferi beavatásnak nevezem".
            Milyen megváltás az önmegváltás? Ez fából vaskarika. (mint a gnósztcizmusban és a keleti vallásokban). Megváltás - "saját erõbõl" ; ez a lelki "csináld magad"-mozgalom, Az ember nem tudja kihúzni magát saját kezénél fogva a bûn mocsarából.
            A  hit  helyett  pozitivizmusra  (a kézzelfoghatóhoz való ragaszkodásra) nevel a New Age. Gondolat-mágia és önhipnózis. "Elég a saját nagyságom tudata."  A New Age szüntelen ismétli az õsbûn lépését: "olyanok lesztek, mint az  isten" (Ter 3,5) Imádság helyett meditálásra, passzív önmagában való  elmerölésre,  gyakran  extázisra  hívja az embert, melyben az ember megnyitja magát ismeretlen, sötét szellemi erõk felé. A meditáció, mint mágikus energiák szerzésének módszere kerül elõtérbe.
            Kiderült,  hogy  az  ismeretlen erõkkel való babrálgatás nem veszélytelen játék, számos megbetegedés történik a New Age lelki technikáinak hatására.  Sok "bioenergiával kezelt" egyént, s az álmisztika (meditációk, jóga) erõfeszítései  által megbillent lelki egyensúlyú beteget kezelnek napjainkban kórházakban és pszichiátriai osztályokon.
            A New Age  divatja  által lehetõvé válik az Isten nélküli "vallás", illeve az erkölcsi követelmények nélküli "vallás". Elegendõ, ha "feltöltõdöm az  erõvel".  Elegendõ,  ha  megvalósítom  magam  ("Tégy,  amit akarsz!" -mondja az antropozófus  M. Ende és a sátánista A. Cromey egybehangzóan).
            Jézus  világosan  megmondta:" Álkrisztusok és hamispróféták lépnek fel, hogy ha lehet, még  választottatakat is félrevezessék"(Mk 13,22).

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS

    Rózsakeresztesek...
(Avagy az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája)

      Nagyon régi eredetû gnósztikus szekta. (Gnózis= a tudás; megváltó ismeret; az önmegváltás iskolái; az isteni mivolt felismerése és lelki technika által eljutni a megvilágosodáshoz). Lényegét tekintve megvolt az 1., 2., 3., 4. században,  majd a középkorban,  és továbbiakban is,  évszázadokon át napjainkig. Ma  a  XVII.-XVIII. századi  titkos társaságok követõjeként megújította és nyilvánosságra hozta magát, s az eredeti "ezoterikus" (=befelé forduló kör, tudás) alapállás helyett immár reklámozza magát. Johannes Valentinus Andreae  a  XVII. században  a "lutheri  és  a  paracelsus-i tanok követõjeként" szervezi  újjá  az  õsi gnósztikus irányzatot "evangélikus-keresztény-ezoterikus" iskolává. A rózsakereszt  jelképe  Andreas  Libavius (+1616) szerint Luther pecsétjéhez kapcsolódva keletkezett amely szívbõl kinövõ keresztet ábrázol egy rózsakehely közepén.
            A  Rózsakeresztesek  szellemi  hagyatéka vegyüléket képez az alkímiaokkult  tanaiból,  keresztény allegóriákból, a gnósztikus világmagyarázatokból és szektásságból. Ezekbõl az alapokból fejlõdött ki a XVIII. század közepe  után  Dél-Németországban  az  "Arany és Rózsakeresztesek rendje", melyet  szembeötlõ szabadkõmûves vonások jellemeztek. Igy mutatkoznak be:  "Az ismeret,  amelyrõl beszélni szándékozunk, nem csupán filozófia, hanem  sokkal  több. Tartalmazza az emberiséget szolgáló Utat és Egyetemes Tant  és a megszabadító Életet. Ezt az  ismeretet a múlt sok bölcsességtanához  hasonlóan  GNÓZIS NAK nevezzük A Gnózis azért jön az emberekhez, hogy  tudassa  velük az élet értelmét,  ami az eredeti isteni élõ állapotba, az isteni életterületre való visszatérés.
            Az  Egyetemes Tan ismérvei közt a két természetrendet és a  reinkarnációt,  az  embert,  mint mikrokozmoszt... valamint a lélek ujjászületését és a transzfigurációt,  a  személyiségcserét  csak  az  képes magáévá  tenni, aki megváltoztatott létállapota révén be tud hatolni a Tan tarta1almába. Az Egyetemes Tant sem lehet egyszerûen megtanulni. Csak a jelen pillanat élményében tárja fel magát.
            Mit tartanak Jézusról? Elválasztják Krisztust a Názáreti Jézustól. Krisztus szerintük egy kozmikus energia, sugárzások együttese, mely a történeti Jézusban reinkamálódott, azaz újra leszületett. Az (igazi) megtestesülés, Jézus  embersége,  szenvedése, keresztje és feltámadása nem érdekli a rózsakereszteseket. A kozmoszban lévõ szellemi hatalmakról beszélnek, melyek közül  egy fontos láncszem a Krisztus-szellem. Gyakran idéznek egyes részleteket  a  bibliából,  az  összefüggések nélkül, kiragadva, s ezeket teljesen önkényesen, a maguk módján értelmezik. Ezt mondják: "...az evangéliumban minden csak lefátyolozottan található.Ez azt jelenti, hogy a Szentírás Istennek  a világra és emberiségre vonatkozó tökéletes tervével kapcsolatos kinyilatkoztatásainak igazi értelmét Önök csak az ars magica, a királyi és papi mûvészet útján képesek megtudni és megérteni". Vagyis a biblia értelmét csak a gnósztikus mágia által lehet felfogni.             Megtévesztõ "szövegekkel" állnak elõ:"Minden embernek, akár vallásos,  akár okkult, lehetséges teljesen közvetlen kapcsolatot teremtenie a Krisztus-sugárral, bármilyen közvetítõ személy és tekintély nélkül. Az öntekintély-elvûséghez  vezetõ út Krisztusban minden ember számára biztosítva  van... Ezért alakult egy új, gnósztikus Világszerzet, mely a vallás és a mágia  párosán alapul. Ez egy új szabadkõmûvesség, pozitív-keresztény alapon.
      A "keresztény alapon" és a "Krisztus sugár..kifejezések ellennére azonnal látható: világnézetük nem keresztényi, hanem mágikus és gnósztikus. Nem titkolják, hogy nem a Jézus áldozata általi megváltásban hisznek, hanem az "ismeret" általi  megvilágosodásban, mint a keleti vallások. Ismeret, tudás általi  önmegváltás, az ember istenségébe vetett hit, a lélekvándorlás (reinkarnáció)  tana  a  halál  utáni  "megoldásként",  az ember átalakításának, "transzfigurációjának" manipulációt,  hamis tömegbefolyást sugalló tana, a pillanatnyi  élmények  elõtérbe  helyezése a józan ész és a hit helyett, és az "öntekintélyi elv", vagyis az emberi szabadság túlhangsúlyozása, az ember önrendelkezése minden  tekintéllyel  szemben  -  mindezek  az õsi mágikus rendszerek, az ókori gnósztikus szekták, és a New Age-mozgaloln ma divatossá lett tételei.
            Mit mondanak a Katolikus Egyházról? Nyilvánvalóan keresztény és egyházellenesek.  Magukat tartják az igazi Egyháznak, "Krisztus- hierarchiának". Nyilvánvaló,  hogy itt szó sincs az eredeti, krisztusi hierarchiáról, az apostolok testületérõl és utódaikról, hanem éppen ennek felszámolása a lényeg. Jó tudnunk, az elsõ három keresztény században éppen azért beszéltek és írtak rengeteget püspökök, szentéletû keresztény tanítók (és többek között akkoriban azért született meg a teológia), hogy eme gnósztikus, szétforgácsoló,  támadó szektákkal  szemben kimutassak az apostoli átadás folytonosságát vagyis azt, hogy jézus Krisztus tanítását és hatalmát apostolaira  ruházta  rá,  akik pedig az utánuk következõ püspökökre bízták rá és ruházták át tovább, a Szentírás értelmezésével együtt. Hangsúlyozták, hogy azok írták Ie Jézus tanítását, akiknek Õ a megbízást és a hatalmat adta.
            Az  apostolutód  püspökök  hitték  és kifejtették, hogy õk értelmezhetik hitelesen  Jézus  tanítását, akár az egesz Szentírást. Ez az átadási folyamat a mai  napig tart, és e tradíció birtokában a katolikus egyház magának tartja  fenn továbbra is az evangelium és egyáltalán Jézus Krisztus titkának kifejtése és hirdetése jogát.
            A  rózsakeresztesek a lélekvándorlás elméletével helyettesítik be a keresztény  üdvösség-eszményt. A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás nem ismeri a reinkarnáció elméletét. A Szentírásban  ehelyett már az ószövetségi próféciák is a  feltámadást  várják (vö. Zsolt. 41 ,3; Zsolt. 16,10; Oz. 13,14; Ez 37. 1-14.). Az Újszövetség örömhíre pedig hangsúlyozottan a feltámadás tanítása,  bemutatása  körül csúcsosodik ki. A biblia egész szövegét át-meg átszövik  a  feltámadásra való utalások, egész fejezetek szólnak errõl, mint Ezekielnél, mint Pál elsõ korintusi levelében a 15. fejezet, mint a Jelenések könyvének  részletezõ  képei.  Ezért  is  teljességgel elképzelhetetlen, hogy mindezek  "csak késõbbi betoldások" legyenek,  ahogyan  a rózsakeresztesek és a tanaikból építkezõ New Age-követõk tudománytalanul és nevetségesen állítják.
            Elképzelhetetlen,  hogy  abban  a  korban  a biblia minden egyes papíruszon,  különféle  helyeken  lévõ iratait mindenütt egységesen és egyidõben átírták volna a "reinkarnáció eltüntetéséért",  annál is kevésbé, mert ekkor az igen nagyszámú feltámadásról szóló tanítást is úgy kellett volna beilleszteni a szövegek közé. Ilyen manipulációkról azonban sem a régészet, sem a nyelvészet semmit sem tud, a szentírástudományról nem is beszélve.
            Az ember, mint isten? Nem lehet elfogadni az ember önistenítésének tanát, hiszen éppen errõl tudósít a bûnbeesés története, melyben az ember elhitte, hogy önerõbõl olyanná lehet, mint az isten" (Ter 3,4-5), s ez az õsbûn alapjává  vált.  Mágia  és keresztény hit nem fér össze! A Szentírás lapjain világos az,  hogy Isten megtiltja a mágiát és azt, hogy a tõle kapott hitet az emberek pogány vallási elemekkel újra összekeverjék.Vö. Mtörv.18, 9-13, 32,17-18, Iz. 8,19-20.  A 2.Kor. 6,14-16 szerint ezt olvassuk: "Mi köze az igazságnak  a sötétséghez?  Hogyan hozható össze Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívõnek a hitetlenhez? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig ti az élõ Isten temploma vagytok." Leginkább talán azzal,  hogy kijelentik:  Krisztus az emberi szabadosság forrása. Mint láttuk, felfogásuk  szerint  a  "Krisztus-erõnek" köszönhetõen az emberek "öntekintély-elvûségre", vagyis az önrendelkezés állapotába jutnak. Az emberiség már sok formában próbálta ezt: a "szabad", Istentõl független, saját világrend  létrehozását,  de úgy látszik, teljes balsikerrel. Jézus ezzel ellentétben  éppen  azt  tanította és arra adott példát, hogy kövessük, amikor õ így imádkozott és élt: "Atyám, ne az énkaratom teljesüljön, hanem a tied" (Lk 22,42).  Õ  nem  az  öntörvényûség hirdetõje volt, hanem "engedelmes volt  mindhalálig, mégpedig  a  kereszthalálig".  Azt  is tanította, hogy egy vesszõ sem maradhat el a tízparancs megtartásából (Mt 5,18).
            "Ismeret, tudás" által  nem  sok  lehetõsége van az embereknek magukat  megváltani, még ha próbálgatják is "átalakítani" magukat. Az emberiségnek csak maga Isten hozhatta  meg a szabadulást elesett állapotából. Igy,"amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel" (1 Kor 15,22).
            Világszerte  százezren, Magyarországon százan lehetnek. Az értelmiségi fiatalok körében tûnnek fel. Fel hívják a figyelmet a papok "bibliahamisító  munkájára, vagyis hazug rágalmakkal hiteltvesztetté akarják tenni a keresztény  emberekben  papjaik iránti bizalmat, majd a "beavatottak" titkos tudását igérik, amely kiemel a hétköznapok szürkeségébõl.

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS


    A lélekvándorlásról...

            A FELTÁMADÁSBAN HISZEL VAGY A LÉLEK VÁNDORLÁSBAN? Neked is szól a kinyilatkoztató Isten szelíd figyelmeztetése:"Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentõl származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra" /1 Jn 4,1/. Meg akarod-e õrizni keresztény hitedet? Meg akarod-e tartani egységedet Jézus tanításával? Figyelj, vizsgálódj, és dönts!
            Miért  terjed  a lélekvándorlás tana? Az élet, a világ bizonytalansága miatt napjainkban igen sokan természetfeletti igazságokra, vallási élményekre vágynak. Érthetõ,  hogy az ember ebben is a könnyebb, az olcsóbb, s a neki tetszetõsebb  megoldásokat keresi. Így élednek fel ma álvallási mozgalmak, amelyek szellemi  divattá válnak. Egyre többen vélekednek így valamiféle hamis békülékenység, hamis ökumenizmus jegyében: "neki is igaza van, neked is, meg nekem is..." Veszélyes igénytelenség ez, mert ha az ember nem veszi  a fáradságot, hogy keresse és tisztelje az igazságot, könnyen olyanok befolyása alá kerülhet, akik kihasználják és érdeklõdésébõl anyagi hasznot húznak.
            A  keleti  vallásoktól érkezik hozzánk, elsõsorban a hinduizmus nagyarányú  mai  missziója nyomán. Ha jól odafigyelünk, látjuk, hogy a lélekvándorlást a New Age /új Korszak/ névvel jelölt álvallási mozgalom terjeszti, amely a  kereszténység kiszorításával távol-keleti alapokon próbál létrehozni valamiféle  "egyetemes vallást". Aki különféle jóga irányzatokhoz, divatos lelki technikák kurzusaihoz,  a  dianetikához, vagy a reiki ál gyógyító mozgalmához, keleti küzdõsportok, illetve természetgyógyászat tanfolyamaihoz csatlakozik, felfedezi,  hogy ezek oktatói, képviselõi szinte mind ezt a tant hiszik vagy terjesztik.
            A  lélekvándorlás  tanítása  röviden:  az "örök egy"-bõl kiszakadó lélek arra kényszerül, hogy minduntalan új testet öltsön fel, hogy az újraszületések sorozata után megtisztulva visszaolvadhasson a világlélekbe /amelynek az egyes keleti vallások különféle neveket adnak/.
            Mit  hirdet  ez  az  elmélet?  Azt, hogy isten azonos a mindenséggel, egy személytelen  világlélek,  így  tehát szeretni  nem tud. Életünk és egyéniségünk csak egy hullám az óceán felszínén, s ha elcsitul a szél, a hullám beleolvad  az  egésznek a tükrébe. A test a lélek börtöne, mivel és a test alacsonyabbrendû nála,  a léleknek ki kell szabadulnia belõle,  mint  ahogy valaki leveti  a  ruháját. Szerintük az ember az új ra születések sorozata után beolvad  a  nagy  egészbe, egyéni boldogságot sosem érhet el, valójában csak a szenvedései szûnnek meg. Azt hirdetik,  hogy személytelen a törvény, vagyis a végzet /a karma/ irányít mindent, ezért valódi szabadság nem létezik. Az ember a végzet játékszere, fölösleges igazságot keresni, legjobb, ha beletörõdik  a  világ menetébe az ember, a rossz ellen nem érdemes küzdenie. Valójában nem tudjuk, mi a bûnünk, miért kell bûnhõdnünk és azt sem, kitõl  remélhetünk  irgalmat  vagy segítséget - itt nincs örömhír, a végzetben sem  igazság, sem szeretet, sem megértés nincs. Jézus csupán "megvilágosodott szellemek" pl. Krisna, Buddha, régi guruk/ újraszületése.
            Ezzel  a  zagyvasággal  szemben Isten más, mint a teremtett világ, mely tõle  függ.  Isten teremtõ, szeretõ és megszólítható SZEMELY. Személyiségünk megismételhetetlen, nem  oldódik  föl, nem folyik át más emberbe. Isten  az  embert  a test és lélek egységében teremti, test és lélek ugyanazon egységben  támad fel, ez õrzi meg az örök életben egyéniségünket. A feltámadásban  reményeink  és  igaz vágyaink örökre megvalósulnak, az üdvösségre  jutva  átéljük  a  személyes boldogságot, a földi élet értékei nem tûnnek el, hanem beteljesülnek.
            Isten  gondviselése kormányozza a világot, hív minket a jóra, parancsai segítenek eligazodni az életben, de sorsunk alakításában nagy szabadságot és önállóságot ad nekünk.Végzet nem létezik, mindent Isten szeretõ akarata  irányít,  ezért  az ember keresheti és megtalálhatja az igazságot, Isten eerejével  képes szabadon  a jót választani, van értelme küzdenie a rossz ellen.  Ha Isten világos akaratát követi, jobbá teheti a világot. Az ember tudhatja, mi a jó és  mi a bûn, azt is, hogy a bûnéért felelõs, de van örömhír: Isten  segítségére siet, irgalmával megtisztítja és felemeli. Irántunk való szeretete  oly  nagy,  hogy  szabadulásunkért  Egyszülött  Fiát sem kímélte, hanem  áldozatul  adta, hogy "aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen". Jézus  megtestesülésében maga a Fiúisten jön el az emberi életbe, húsvéti  feltámadáskor  pedig nem újraszületik, hanem megdicsõült testben megjelenik tanítványainak, majd visszatér az Atyához és többé nem születik újra a földön. Csak a világ végén, az utolsó ítéletre "jön el ismét úgy, amint szemetek láttára mennybe emelkedett". / Apcsel 1,11b/
            "Hiszek  a test feltámadásában." Ellene mondok tehát a lélekvándorlás tanának, mert tudom, hogy két úrnak egyszerre nem lehet szolgálni. Áldalak téged, Istenem,  mert  Te szereted, amit alkottál: az anyagi világot is, melybõl  testem  épül.  Hiszem, hogy ez nem börtöne lelkemnek, hanem vele szoros  egységet  alkot az egyetlen földi életem során. Vallom Krisztus megtestesülését,  halálát és feltámadását. Köszönöm, Jézus, hogy Te örömmel magadra vetted testi életünket, osztoztál a sorsunkban. Hálát adok feltámadásod örömhíréért.  Osztozni  akarok életedben, hogy részem legyen feltámadásodban is.  Hiszem,  hogy testem-lelkem egységében én magam támadok fel, örök boldogságomat és teljes önmagamat így nyerem el országodban.
            A  Szentírás  így szól hozzánk: "Mint felhõ tovaszáll, eltûnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt. Házába nem mehet soha többé vissza és otthona nem látja soha viszont." /Jób 8,9-10/ "A holtaknak soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt  végbemegy..." /préd 9,6b/ "Akik jót tettek, feltámadnak  az  örök  boldogságra,  akik gonoszat tettek, feltámadnak az örök kárhozatra." /Jn.5,29/ A dúsgazdagról és a szegény Lázárról  szóló  példabeszédbõl világosan kiderül, hogy a halál utáni állapotból a földre nem  térhet  vissza senki: Lk 16,26. "Még ma velem leszel a Paradicsomban" -mondja Jézus a jobb latornak, s ezzel teljes egészében tagadja e bûnös ember számára az újraszületés szükségességét /Lk 23.43/. "Az ember számára  az  a  rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen  része" /zsid 9 ,27/ " Ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a ti hiteteknek " /1 Kor 15,14/ "Hozzá  hasonulok  a  halálban, hogy ezáltal eljussak a halálból a feltámadásra is." /Fil 3,11/

Ha

figyelmesen olvastad ismertetõnket, megfontoltad, amit az egyház kezdettõl fogva így tanít neked, ha megvan benned az akarat hogy hûséges légy Isten szavához: akarata szerint gondolkozz és élj, ha szüntenül kéred a Szentlélek segítségét,  akkor  belátod,  hogy  a  lélekvándorlás  hiedelme élesen ellene mond  a  józan észnek és keresztény hitednek, rájössz, hogy a kettõben egyszerre nem  lehet  hinni, megérted, hogy a reinkarnáció hiedelme - bár mintha  új  esélyt adna azoknak, akik tartanak attól, hogy elrontják életüket -valójában a reménytelenség felé vezeti az embert, elveszi kedvét attól, hogy a jobb, igazabb életért küzdjön a maga és mások számára, megújul és megerõsödik  barátságod  az  élõ Krisztussal, az Isten Fiával, megtapasztalod, hogy közel  van hozzád: szeret, megbocsát és bátorít, megtalálod életed célját: az igaz és boldog élet útját, ha ezen az úton jársz, biztos lehetsz abban, hogy Isten megõriz a halál után és feltámadásodban örökre boldoggá tesz.

LEGFRISSEBB    TART. JEGYZ.     EGYHÁZBÓL KILÉPÉS    AKUÁLIS


    Krisztus szeretete egyházi jellegû közösség

      Ahhoz hogy megértsük a Jim Sanders, mint legfõbb pásztor nevéhez kötõdõ  szektát,  vissza  kell mennünk az 1990-es évek elejére, amikor Billy Graham Magyarországra látogatott. Ez volt a beetetés kora. Végtelenül úriemberként  viselkedett.  Akik  elmentek a stadionba a beszédére, felírták a nevüket, a címüket, a vallásukat és értesítést küldtek a lakóhely szerinti illetékes lelkipásztornak, hogy legyen gondja az érdeklõdõre. Így amikor Jim Sanders megjelent, mindenki azt hitte, hogy egy Billy Graham tipusú igehirdetõvel állunk szemben.
            Az  elsõ  meghívásra  a keresztény egyházak hívei közül is sokan elmentek a csoport összejövetelére, ugyanis nem volt semmi kockázatérzék. A baj csak akkor kezdõdött, amikor kiderült, hogy egy II. János Pál pápát és Jim Sanderst  ábrázoló, az egyik nyilvános pápai kihallgatáson készült fényképpel azt a látszatot keltették, mintha õket a pápa jóvá hagyta volna.
            Még  a  szegedi  püspök  atyára is hivatkoztak.  Az  elsõ  nyilvános  tiltakozás és elhatárolódás épp Gyulay püspök úrtól érkezett. Mire  erre rádöbbentünk már többeket sikerült a híveink közül megtéveszteniük.
            Természetgyógyászatra emlékeztetõ módszerrel a fej érintésére elájulva hanyatt esnek s ezzel vannak hatással az e tárgykörben járatlan emberekre, akik csodás gyógyulásokat remélnek. Mindenki tudja, hogy ha ilyen pszichikai hatásra ideig-óráig úgy is érzi valaki, hogy javult az állapota, késõbb visszaesnek eredeti állapotukba és valójában az egész eredménytelen volt. Lajosmizsén megtörtént, hogy valaki nem gyógyíttatta magát rákos betegségébõl, mert õ ott majd meggyógyul. Azóta sajnos már el is temették.
            Igen  harcias csoport, saját jogi képviselõjük van, aki arra is képes, hogy  akár katolikus papot is megfenyegessen,  aki  mer  a  csoport  ellen szólni. Magam  is  átéltem eme felszólítás "örömeit" mindezt Krisztus szeretete jegyében. Részünkrõl azonban nincs gyûlölet, sem harag, sajnáljuk õket mint megtévelyedetteket és jelen sorainkkal is csupán  híveinket tájékoztatjuk arról a valós veszélyrõl, amivel híveinknek számolniuk kell, ha velük találkoznak.
            Nagyon  tiszteletre  méltó,  ha a hitetleneket valaki megtéríti, Istenhez közelebb emeli, legyen az bármilyen vallás vagy akár szekta is. Ám amikor a keresztény egyházak híveit próbálják elhappolni, netán pápával  együtt készült fotóra hivatkozva, amilyen fotó  bárkivel  készülhet a pápai audienciákon és ott helyben megvásárolható, ez megtévesztés és nem pozitív tanítás.  De még az is megkérdõjelezõdik, hogy egyáltalán keresztény szektával állunk-e szemben, miután tanításuk pl. a Tízparancsolattal kapcsolatban azt mondja, hogy az csak az Ószövetségre vonatkozott, az Újszövetségben nem érvényes, ezért nem bûn a válás. Jézus szerint egy i betû, vagy egy vesszõcske sem veszhet el a törvénybõl. Ha tehát valaki ilyent állít, annak nem sok köze van  Jézushoz. Jézus maga mondja, hogy az ilyen igen kicsi lesz a mennyek országában. Szentírást is bárki tarthat a kezében, attól még nem lesz kereszténnyé. Krisztus szeretetérõl is lehet elnevezni egy csoportosulást, de attól még nem fog az a csoportosulás Krisztushoz tartozni, pláne nem sok köze van a szeretetnek ahhoz ha egy másik vallást ügyvéddel felszólítgatnak, megfenyegetnek, mint ez a Lajosmizsei plébánossal megtörtént jogi képviselõjükáltal. Rájuk is igaz a kontra jelleg, vagyis nem pozitív a mondanivalójuk, hanem a másik ellen dolgoznak, a másik hitét próbálják cáfolni, más vallásos hívek közül és nem a hitetlenek közül toboroznak, térítenek.
L E G F R I S S E B B
TART. JEGYZ.
EGYHÁZBÓL KILÉPÉS
AKTUÁLIS
VISSZA  A  NYITÓLAPRA
 HÍREK-PROGRAMOK