A jász ember mentalitása...

Dr. Szabó László néprajzkutató írása

mmmmmAz iráni eredetû jászok IV. Béla uralkodása idején a kunokkal együtt telepedtek be hazánkba. A betelepedõ két nép nem volt egyenrangú, s elvált egymástól eredet, nyelv, kultúra és politikai helyzet tekintetében is. A kunoknak alávetett, katonáskodással és egyéb szolgáltatásokkal tartozó segédnép volt a jász, s mint az alán népek általában, nem nomád állattartó életmódot folytattak, hanem elsosorban földmûvelõk voltak. A nomád kunok Magyarországon is megõrizték a jászok feletti rendelkezési jogaikat, mert a IV. Béla, majd Kun László biztosította kun privilégiumok egyik leglényegesebb része az volt, hogy a kunok "belügyeibe" nem szólnak bele sem az oligarchák és egyházi rendek, sem a király. Ezért is van az, hogy a jászok magyarországi bejövetelérõl egykorú források nem szólnak; mindig csak a vezeto kunokat emlegetik okleveleink.
mmmmmA betelepedéskor még egyetemesen alávetett jászok éppen eltérõ kultúrájuk miatt elváltak a kunoktól. Számos nyom utal az akkori jász etnikai tudat meglétére, amelynek táplálója a más nyelven kívül épp a különbözo kultúra volt. Ez a meglévo etnikai tudat és földmûvelésre alapozott életmódjuk segítette a jászokat ahhoz, hogy 1323-ban egyetemlegesen Károly Róberttol a kunokéhoz hasonló, de egyben a kunokétól el is különülõ privilégiumokat kaphassanak. Az történt ugyanis, hogy bár a politikai hatalom a kunok kezében volt, a kunok nomád életmódja, hadjáratokra alapozott gazdasági élete az új hazában, a szilárd állami kereteken belül a Kárpát-medencében, magyar királyság keretei között nem sok kibontakozási lehetoséget kapott.
mmmmmUgyanakkor a kun törzsszövetségen belül az addig alávetett, földmûvelést folytató jászok épp a magyar viszonyokhoz való alkalmazkodni tudásuk miatt jelentõs tényezõé válhattak, s erõs etnikai tudatuk segítségével el tudtak szakadni a kunoktól, s mert sikerült nekik is hasonló jogokat szerezni, kivonták magukat fennhatóságuk alól. Megfigyelhetoen a jászok a XIV.-XV. században már nem a kunokkal tartanak fenn kapcsolatot, hanem az Eger-Gyöngyös vidéki részekkel és a Tápiósággal. Kiváltságaik birtokában csakhamar
megindul elmagyarosodásuk, életmódbeli teljes hasonulásuk. Nyelvükben elmagyarosodnak; keresztény hitre jóval a kunok elõtt tértek; beilleszkednek az északalföldi gazdasági, társadalmi keretekbe; közvetítõivé váltak a hegyvidék és az alföld kulturális javainak. Természetesen ez az etnikai tudat fokozatos halványodásával is együtt járt. Amint közelednek kultúra és a társadalmi-gazdasági élet területén a környezõ magyarokhoz, úgy gyengül jász öntudatuk, válik másodlagossá eredeti elkülönültségük, származásuk. A jász identitás megtartása szempontjából az új hazában ugyanis sokkal fontosabb tényezõnek bizonyult az önálló jász privilégiumok megszerzése, mint az etnikai meghatározottság. A középkori rendi társadalomba a jászok az 1323-as privilégiumok segítségével, önálló rendként illeszkedtek be. Az épp ekkortájt kiformálódó, majd fokozatosan növekvõ politikai súlyú köznemesség és jobbágyság között foglaltak helyet: bizonyos elõjogaik voltak (önálló közigazgatás, bíráskodás, vámkedvezmények, földesúrtól való mentesség), s mindenek fölött szabad állapotúaknak tekinthetõk, akik csak egyetemlegesen függenek a királytól; annak katonai és anyagi szolgáltatásokkal tartoznak, különben pedig függetlenek. Önálló rendként illeszkedve be a magyar feudális társadalom rendi hierarchiájába, ettol kezdve számukra a legfontosabb e rendi jelleg megõrzése, esetleges bõvítése, s újabb jogok megszerzése. Jásznak is csak rendként tudtak megmaradni.
mmmmmRendi önállóságukban volt gazdasági erejük, társadalmi és kulturális súlyuk biztosítéka. Kiváltságaikat azonban csak egyetemesen és helyhez kötötten gyakorolhatták. Amint elköltöztek a Jászságból, kiváltságaikat elveszítették. Ez azt is jelentette, hogy azok a jász eredetû települések, amelyek kívül estek a Jászságon fokozatosan leszakadtak, beolvadtak környezetükbe. A Jászság lakói ugyanakkor egyetemlegesen privilégiumaikat megerõsítették, gyarapították, zárt egységgé váltak. Ettõl a pillanattól kezdve már nem az volt a lényeg a számukra, hogy jászok, hanem az, hogy kiváltságosak (legfeljebb egy ideig még a jász mivoltuk és rendi jellegük egybeesett). Ilyen helyzetüket még a török is méltányolja, meghagyja a jászok egy összegben fizetett adózási rendszerét, Jászberényt khász városá, s egy idõben a kádi székhelyévé is teszi.
mmmmmA jászok kiváltságai a XVII. század második felében, s fõként a XVIII. század elején kerülnek végveszélybe. Jóllehet II. és III. Ferdinánd, majd I. Lipót többször is megerosíti a korábbi királyi privilégiumokat, gyakorlatilag nem veszik figyelembe ezeket, s 1694-tõl már véglegessé válik az a terv, hogy jogaiktól megfosztják a jászokat s velük együtt a kunokat is. 1702-ben be is következett elzálogosításuk, majd 1735-ben eladatásuk. 1745-ben azokkal a kunokkal összefogva, akiktõl eddig eltávolodni igyekeztek, tudják csak visszaszerezni Mária Teréziától kiváltságaikat úgy, hogy maguk fizetik ki földesuruknak a váltságösszeget. II. József uralkodása végén privilégiumaik újra veszélybe kerülnek, de az uralkodó halála után mégis sikerült a redempció eredményeit stabilizálni. A redempció mind a kortársak, mind az utókor szemében nagy tett volt, hiszen olyan korszakban sikerült egy jelentõs tömegnek feudális kiváltságokat szerezni, s ezzel biztosítani a polgári fejlõdést, amikor a fejedelmi abszolutizmus törekvései épp ellenkezõek voltak; nagy múltú családok, városok birtokai kerültek a neoaquistica comissio mûködése eredményeként új tulajdonba. A jogcsorbítás elleni küzdelem, majd a redempció, s végül a redempció eredményeinek védelme azt kívánta a jász és kun társadalomtól, hogy anyagi, társadalmi és szellemi erejét koncentrálja, s e cél szolgálatába állítsa.
mmmmmA tartós védelmi rendszer szilárd ideológiát is megkívánt, s nem véletlen, hogy épp a XVII. század közepétõl kezdve vannak adataink arra vonatkozóan, hagy ez az ideológia kiépülõben van. A XVIII. század végén pedig, amikor a redempció eredményeit végleg biztosítják, pedig teljesen ki is formálódott ez a szellemi véderõ, magára öltve a kor ideológiáinak összes jellegzetességét. Ennek jegyében megerõsödik a jász etnikai tudat (jazig-metanaszta jász eredet hangsúlyozásával), kultikus tárggyá, a jászok "szent-koronájává" válik a Lehel-kürt, több helyi mondát korai ittlétük, hõsi múltjuk, vezéreik nagyságának igazolásaként népszerûsítenek (Csörsz, Ágó, Lehel, Borsa), összegyujtött privilégium leveleiket újra hitelesíttetik, megalkotják a Jászkun Statutomokat, amely belsõ viszonyaik és jogrendszerük tükre. Ezek írásos megformálást is nyernek, szívósan tovább élnek, de számottevõ hatásuk a jász tudat kialakításában a Lehel-kürtön kívül nincs. A redempció, mint a kunokkal közösen végrehajtott és az egész jászsági, kunsági társadalmat is gyökeresen átalakító történelmi tett, kialakítja, megteremti a közös jászkun tudatot. Ez kifelé egységesnek mutatja a két Kunság és a Jászság lakosságát, s a privilégiumok hathatós védelmezõje marad több mint egy évszázadon át. A magyar nemesi vármegyerendszerbe sajátos közigazgatási egységet alkotva, privilégiumokat élvezve, sajátos feladatot ellátva önálló egységként tagozódik be. mmmmmA Nemes Jászkun Kerület vagy Hármas Kerület hármas tagozódása is megmarad, de ennek inkább a kerületen belüli, úgymond belpolitikai jelentõsége van, s élteti tovább a sajátos jász, kis- és nagykun tudatot. Kifelé inkább egységüket deklarálják, noha a redempcionális összeg nagysága belülrõl erõsen tagolja az egész, immár jászkun társadalmat. 1848-ig, az áprilisi törvényekig állott fenn ez a mind kiépítettebbé váló, lassan megmerevedni látszó állapot, s jászkun jogként, jászkun társadalomként, Jászkun Kerületként jelent meg az ország nyilvánossága elõtt, táplálta a jászkun öntudatot. A jobbágyfelszabadítás jogilag nivellálta a Hármas Kerület lakóit, de közigazgatási egységként (kivéve az önkényuralom korát) 1876-ig fennmaradt. A jászkun tudatot eszközigazgatási elkülönülés tovább éltette, bár látván látszott, hogy nem sokáig állhat már fenn. A polgárosuló Magyarország új és egységes közigazgatási rendszert kívánt.
mmmmm1876-ban végbe is ment közigazgatási átrendezõdés. A felbomlott Jászkun Kerület települései közigazgatásilag több megyében szóródnak szét. A jászkun öntudat egyre halványodó történeti tudattá alakul át, ami idõrõl-idõre feltámad, tápot kap, él és létezik, de különösebb hatása nincs, illetve egy-egy településen, közigazgatásilag (pl. megye, járás, választókörzet, közös községi tanács) néha összetartozó részek kapcsolatában, családi, rokoni összejöveteli alkalmakkor emlékeznek rá.
mmmmmNem így a külön jász (s velük a nagykun-, vagy kiskun- tudat is), ami bár szintén történeti tudatként létezik, de a mindenkori életben, hétköznapokban, ünnepeken sokkal erõsebben, meghatározóbb módon volt és van jelen. Napjainkban, a rendszerváltás után teljesen megújult, s reneszánszát éli. Civil szervezetként pedig mintegy új szervezeti keretei is létrejöttek. Ma nem csak a hagyományok ápolása terén fejtenek ki kulturális tevékenységet, de a közösségek egészét, magát a jászokat egyetemlegesen is (világtalálkozók) közös összefogásra, az anyaterület pártfogolására buzdítják. Vállalkozásokat, gazdasági társaságokat, társadalmi megmozdulásokat, akciókat szerveznek, biztosítják jelenlétüket az ország, a nemzet életének legkülönbözobb területein.
mmmmmMivel a kunok is hasonlóan leheltek életet a kun tudatba, ma ott tartunk, hogy kiépüloben van egy, a volt kerületeket átfogó új jászkun tudat is. A civil szervezetek pedig úgy épülnek fel, mint az egykori kerületi szervezet, élen a jászkun kapitánnyal. A jászsági közösségek felújították a viseletet, jelvényeket, ünnepeket, lovas bandériumokat, gondozzák a történeti emlékhelyeket, valamennyi településen múzeumként funkcionáló tájházat teremtettek, melyek a helytörténeti kutatás, mûvészeti élet centrumai, majd mindenütt megírták vagy írják a település történetét, helyi lapokat adnak ki, találkozókat, fesztiválokat tartanak, színvonalas együtteseik vannak (néptánc, kórus, színjátszás, kézmûvesség), szokásokat újítanak fel hiteles formában, himnuszuk, új ünnepi rítusaik vannak, s az iskolai tananyag egyre szervesebb részévé válik a jász múlt ismerete. A magyar nemzeti tudat ápolói még messze vannak ettõl a tudati és gyakorlati szinttõl, holott látható haszna, fegyelmezõ és jóra mozgósító volta éppen a jászsági eredményeket látva nem lehet kétséges.
mmmmmAz iráni eredetû, XIII. században betelepült keleti népcsoport elnyert privilégiumai birtokában és védelmében megõrizte minden keveredés, nyelvi váltás dacára önmagát. Vezetõ rétege tudatos politikája miatt történeti tudatának más-más oldalát hangsúlyozva, a kor kihívásaihoz igazodva a közösség fennmaradását szolgálta. Tagolt, erõs és zárt társadalmat, sajátos, munkára épülõ, és köz iránti kötelességeit fegyelmezetten teljesítõ kultúrát és erkölcsrendet hozott létre, hogy egyetemlegesen biztosítani tudja privilégiumai ellenértékét (katonai szolgálat, adó). Önálló közigazgatási egységként való létezése abroncsként fogta õket össze. A Jászság kultúrája ma szerves és értékes része, sajátos színfoltja és variánsa a magyar kultúrának, s sajátos és jellegzetes emberi magatartást teremtett. Magyarán a legtöbb emberen meglátni hogy jászsági származású. A Jászságot ma etnikai csoportként határozza meg a néprajz. Ez utal idegen eredetükre, történeti múltjukra, kultúrájuk paraszti-nemesi, parasztpolgári jellegére, melyben a hagyományok szerepe döntõ.
mmmmmA jászsági emberek magukról így vélekednek: "Mi jászok vagyunk, de magyarok. A magyarok között a jászok a legkülönbek." Ha a rendkívüli módon árnyalni képes magyar nyelvet elemezzük, akkor ez az önjellemzés legalábbis furcsának tûnhet. Benne van az egykori idegen származás tudata, de az is, hogy õ ma mindenek elõtt, nemhogy magyar, de annak is a legeleje. A jászsági ember, mikor magáról azt állítja, hogy jász, egyúttal deklarálja azt is, hogy igen erõs történeti tudása és tudata van lakóhelyét, népcsoportját, s egyúttal magyarságát illetõen is.
mmmmmEmlítettük, hogy igen tagolt, eros törvények között, kötelességtudásra nevelt népcsoporttal állunk szemben. A mindenkori elöljáróság, az iskola, az egyház, a különbözõ ünnepi aktusok (nádori látogatás, új okirat kihirdetése, katonaállítás, tisztségviselok választása, stb.) jász tudatukat felfokozta, cselekvõ képességüket megsokszorozta, közügyek iránt érzékennyé tette. A sikeres közösségi akciók pedig (melyek között ott van az 1323-as önálló privilégiumszerzés, épp úgy, mint ezek állandó gyarapítása, maga a redempció, a puszták megszerzése, majd eladása, betelepítése, szomszédos területeken való tömeges földvásárlások sora) az állam, a törvények, a mindenkori vezetõk, politikusok iránti tiszteletet jellemzo jegyükké tették. Korábban ezt a jász jellemvonást aulikusság néven írtam le, mert egy korai korszak magatartásaként mutattam be eloször. Ha ez a név nem is nyerte el a szakma tetszését (ódonnak, pontatlannak találták?) lényege maradt: a hatalomban való bizalom, vezetok iránti hajlandóság, a törvényes út betartása, tekintély tisztelete, de nem feltétlenül.
mmmmmA jászok igen szeretik a parádét, a kivonulásokat, ünnepeket, ünnepléseket és ünnepeltetéseket, közöttük a maguk ünnepeltetését is. El nem mulasztják egy számukra fontos esemény évfordulójának megünneplését, egy-egy magas vendég meghívását, nyilvános fogadását, ahol kisebb-nagyobb felkészült csoportjaik szerepelhetnek, bemutathatják értékeiket, felölthetik mára már minden településen elkészített díszruháikat, díjakat kaphatnak, adhatnak át. Feltálalhatják remek ételeiket. Ez egyúttal erõsíti a jász öntudatot, értelmet ad a különbözõ kulturális csoportok évközi, rendszeres munkájának, a holtnak tûnõ hagyományt a való élet részévé teszik, megbecsülik az elõdök és mások munkáját. Nem lélektelen színpadi folklórizmus, szerepjátszás ez, hanem magasrendû vidéki kultúra, olyan, ami sokakat késztet értékes, rendszeres, értékes tevékenységre, a szabadidõ kulturált eltöltésére és elérheto úgymond mindenki számára. Szeretik megélni, hogy õk jászok, hogy saját világuk, mûveltségük van, amely vonzó.
mmmmmSzerves része és velejárója az etnikai- és történeti tudatnak, a hagyományõrzésnek, hatalom- és tekintély tiszteletnek, parádék szeretetének a szimbólumok kultusza, építmények, helyszínek és emlékek felmagasztosítása. Közülük természetesen a Lehel-kürté az elsõség. Korai, XVII. századi pecsét és címer elõzménye köztudott, nemcsak a Jászság címereinek része, de a jász kirajzásokon is feltûnik, már a XVIII. században. Kunszentmárton, Kiskunmajsa templom kapuja fölött épp úgy ott van, mint a sokkal késobbi jászszentlászlóin. Ha már itt vagyunk e névnél, említsük meg, hogy valamennyi jászsági település
elérte, hogy a Névtani Bizottság a Jász-elõnevet megadja (olyan hosszú névnél is, mint Jászfelsõszentgyörgy). Napjainkban a határbeli feszületek, Zagyva hidak melletti Nepomuki Szent János szobrok, a Jászságra jellemzõ Szent Vendel szobrok, a berényi fõtér nagyszámú, homokkõbõl faragott szobrainak felújítása folyik adakozásból, a hívek "közmunkájából" és egyházi segítséggel.
mmmmmÁpolják jeles szülötteik (Déryné Széppataki Róza, Palotássy János karnagy és a verbunkos zene jelese, Székely Mihály operaénekes, Rácz Aladár cimbalom mûvész, Gerevich Aladár hétszeres olimpiai bajnok, Hamza D. Ákos festõmuvész, filmrendezõ stb.) emlékét, megünneplik évfordulóit, s tárgyaik múzeumi kiállítás részei. Helyi közéleti személyiségek, jászsági szülöttek, Jászságban dolgozók, Jászságért dolgozók neveit utcák, terek, intézmények viselik és büszkék rájuk. Nem csupán felújított viselet, bandériumi díszlet a huszár ruha, hanem a jászok, a jász huszárok szimbóluma is. A vitézi múlt, hadi dicsõség, a katonás vagy férfias viselkedés, egyben a kötelesség szimbóluma is. Nem véletlenül dísze a jászberényi fõtérnek a jászkun huszár bronzszobra. A jász kiváltságok úgy voltak méretezve, hogy mellette bizony kemény paraszti munkát kellett mindenkinek végezni. A redempcióban komolyabb részt befizetni nem tudó irredemptus réteg személyét tekintve épp úgy szabad volt, mint egy vagyonos redemptus, ha a rárótt közösségi terheknek - éppen munkájával - eleget tett. A redemptus rászorult, ha nagyobb birtoka, s kisebb családja volt, munkát kapott ugyan, de volt idõ, hogy a településen kívül nem vállalhatott munkát. A vagyonosabb gazdák is személyes munkára kényszerültek, keményen dolgoztak, ha ki akarták használni azokat a privilégium biztosította lehetõségeket, ami jobbágyi környezete fölé emelhette õket. A jász ember egyik legfobb tulajdonságává így a kemény munka vált. Hatalmas munkabírását, élete munkának való alárendeltségét, önmaga kizsákmányolását valamennyi Jászság környéki ember vagy idegenbe került jászokat megítélõk egyaránt elismerték. mmmmmTerjeszkedésük, más határokon való boldogulásuk fegyelmezett szigorú munkával, családi üzemszervezetük sajátos voltával és beosztó takarékos életvitellel valósulhatott meg, amit mélyen vallásos hitük is támogatott. A takarékos, sokak szemében szinte fösvénységre hajazó magatartás ellentmondani látszik az ünnepszeretetükrõl mondottakkal. Tudnunk kell, hogy az ünnep nem pazarlással jár, hanem ésszerû keretek közé szorított vidámság, felszabadult, a munkáját ekkor félretevo ember igazi élménye, amely felemel, megtisztít, s a szó eredeti értelmében üdvözít.