1745. MÁJUS 6-ÁN
ÍRTÁK ALÁ A "REDEMPTIOT"
AMELLYEL JÁSZ ÕSEINK
MEGVÁLTOTTÁK  ÕSI
KIVÁLTSÁGAIKAT,
SZABADSÁGUKAT.

(A redemptio teljes szövege a lap végén található!)

ERRE EMLÉKEZÜNK
MINDEN ÉV MÁJUS
MÁSODIK VASÁRNAPJÁN,
KÉRVE  A TÖRTÉNELEM
URÁT - PÁSZTORÁT,
NÉPÜNKNEK JUTTATOTT
SZÁMTALAN
JÓTÉTEMÉNYÉÉRT
HÁLÁT ADVA.

A jászkun redemptióról (önmegváltásról)
A kiváltságos jászok és kunok

mmmmmA 13. és 14. században Magyarországra érkezo kunok és jászok betelepülésüktõl fogva jelentõs kiváltságokat kaptak az uralkodóktól. Nem tartoztak földesúri szolgáltatásokkal, a jászkunok földjén nem alakult ki a jobbágy-földesúr viszony, területe még a török hódoltság idején is koronabirtoknak minõsült. Tulajdonosa az uralkodó volt, aki ezt a jogát a mindenkori nádor útján gyakorolta. A lakosok nem csupán a földesúri adóktól mentesültek, de a nemesekhez hasonlóan a vám- és harmincad mentesség és egyéb elõjogok is megillették õket.

mmmmmA kivételezett közjogi helyzet ugyanakkor jelentõs kötelezettségekkel párosult. Ezek közül a legfontosabb a katonai szolgálat volt: a jászkunok háború idején kötelesek voltak a királyi korona alatti hadba vonulásra, s õk biztosították a nádor fizetését is, aki a fõbírájuk volt. Mindezeket a terheket azonban szívesen vállalták, büszkék voltak szabad állapotukra, az országban egyedül álló, kivételezett jogi helyzetükre.

1702: A végzetes döntés

mmmmmA török hódoltság után a bécsi udvar komoly anyagi gondokkal küzdött, a hosszú háborúskodás kimerítette a kincstárat. Pénzre volt szükség, ezért I. Lipót császár elhatározta, hogy az egész Jászkunságot (Jászság, Nagykunság, Kiskunság) áruba bocsájtja. Az eladást megelõzõen 1699-ben átfogó összeírás készült a Jászkunságról, hogy felmérjék a terület értékét, gazdasági erejét és adózási képességét.

mmmmm1702-ben megszületett a jászkunok számára tragikus döntés: az uralkodó 500 ezer rajnai forintért eladta a Jászkunság egész területét és lakóit a Német Lovagrendnek. Az adásvétel a fennálló törvények értelmében is jogtalan volt, hiszen a kiváltságos terület - koronabirtok lévén - elidegeníthetetlen.

mmmmmAz eladással a jászok és kunok kiváltságai megszûntek, egyik napról a másikra jobbágysorba kerültek. Természetesen sohasem törõdtek bele az õsi jogon szerzett kiváltságaik elvesztésébe. Már a következõ évben lelkesen csatlakoztak a Rákóczi szabadságharchoz, s a fejedelem meg is ígérte kiváltságaik visszaállítását, ami azonban a szabadságharc bukása miatt nem válhatott valóra. Mivel a Német Lovagrend nem tudta érvényesíteni vásárolt jogait, 1731-ben eladta jogát a Pesti Invalidus Háznak, ez azonban nem változtatott a jászkunok helyzetén.

"Életünket és vérünket" - és aranyforintjainkat...

mmmmmA Jászkunságban hamarosan mozgalom indult a jogok visszaszerzésére, amit Pálffy János nádor is támogatott. A három kerületbõl követek indultak Budára és Bécsbe, kérelmükkel a királyig is eljutottak. Útjaikra ajándékokkal megrakodva indultak õseink, vitték az akkor igazi csemegének számító teknõsbékát, de vittek darutollat, kócsagtollat és aranypénzt is bõven, hogy kérésüknek nyomatékot adjanak. Végül Mária Terézia királynõ 1745. május 6-án kegyelmesen megengedte: ha a jászok és kunok visszafizetik az eladási ár összegét a kincstárnak, visszanyerhetik régi szabadságukat (redemptio, ejtsd redempció).

mmmmmHatalmas összegnek számított ez akkoriban, a lakosok csak több évig tartó gyûjtéssel és kölcsönökkel tudták összeadni, ami kamataival együtt ekkor már 575 900 aranyforintot tett ki. Ezen túl vállalták 1000 lovas katona felszerelését, valamint a nádor évi tiszteletdíjának megfizetését. Bár a megváltás óriási terhet jelentett, a cserébe kapott jogok is nagy jelentõségûek voltak. A diploma visszaállította a jászok és kunok örökös kiváltságait, melyek közül a legfontosabb a földesúri szolgáltatásoktól való mentesség, a szabad tisztviselõ- és lelkészválasztás, valamint a pallosjog (a bíráskodás joga) volt. A királynõúj pecsét használatát is engedélyezte a Jászkun Hármaskerület számára, melynek székhelye Jászberény lett.

mmmmmA redemptiót követõen a korábban jogilag egységes közösség a megváltott föld arányában tagolódott: akik részt vettek a megváltásban, annak megfelelõ földterületet kaptak, ok lettek a redemptusok. A társadalom legfelsõbb szintjét foglalták el, rangjuk és jogállásuk a nemesekéhez hasonló volt. Azokat, akik nem tudtak részt venni a megváltásban, irredemptusoknak nevezték. Rajtuk kívül élt egy szegény, nincstelen réteg is a Jászkunságban, õk voltak a zsellérek. A megváltott földet tõkeföldnek nevezték, ezen kívül azonban a teljes földterületnek csaknem a fele közös használatban volt, ebbõl alakultak késõbb a redemptus közbirtokosságok. A jászkunok bírája továbbra is a nádor maradt, aki jogait az általa kinevezett fõkapitány útján gyakorolta. A három kerület élén a kapitányok álltak, akik választással kerültek tisztségükbe, munkájukat az ugyancsak választott alkapitány segítségével végezték.

A jászkun redemptio emlékezete

mmmmmAz önerõbõl történõ megváltás jogos büszkeséggel töltötte el az abban résztvevõket, melynek emlékét generációkon át megõrizték. Ez jelentette az alapját a sokszor emlegetett jászkun öntudatnak, ami máig is jellemzi a jászok és kunok leszármazottait. A legtöbb jászsági településen minden évben megünneplik a jeles napot. (Így Lajosmizsén is ünnepi nagymisével minden év május második vasárnapján!) Jászberényben díszes ünnepség keretében, a jász kapitány szobránál, Budapesten pedig a köröndi Czettler emléktáblánál tisztelegnek az õsök emléke és példamutató áldozatvállalása elõtt.

Papp Izabella levéltáros, a Jászok Egyesülete tagja

* * * * * * * * * * * * *

MÁRIA TERÉZIA KIRÁLYNÕ KIVÁLTSÁGLEVELE A JÁSZOK ÉS KUNOK RÉSZÉRE -1745-

MÁRIA TERÉZIA

ISTEN KEGYELMÉBÕL

MAGYARORSZÁG, Csehország, Dalmácia,
Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia,
Lodoméria, Kunország, Bulgária királynõje,

AUSZTRIA Fõhercege,

Felsõ és Alsó-Szilézia, Milánó, Stéjerország, Karintia,
Krajna, Mantova, Párma, Piacenza, Limburg,
Luxemburg, Goldern, Wüttemberg Hercege,

Svábország Fejedelme,

a Szent Római Birodalom
Burgaui, Morvaországi, Felsõ- és Alsó- Lausitzi Õrgrófja,

Habsburg, Flandria, Tirol, Ferretum,
Kyburg, Goricia, Gradiska és Artois Grófja;

Elzász Õrgrófja,

Namur Grófja;

a Szlavón Õrgrófság, Perdenone, Salins és Mecheln Úrnõje,

Lotharingia és Bar Hercegnéje;

Etruria Nagyhercege stb.

EMLÉKEZTETÕÜL adjuk
a jelen oklevél által tudatván mindenkivel, akit illet:

minthogy Horváth András, Nánássy János és Varró István bölcs és körültekintõ híveink mint a JÁSZ ÉS MINDKÉT, TUDNIILLIK NAGYOBB ÉS KISEBB KUN KIRÁLYI KORONAI KERÜLETEINK, és az azokban fekvõ összes helységek küldöttei,

királyi személynökünk, valóságos belsõ titkos tanácsosunk, õszintén kedvelt hívünk, Tekintetes és Nagyságos Gyaraki Grassalkovich Antal Gróf elõtt, a múlt február hónap 28-ik napján saját és a többi összes jászok és kunok, vagy filiszteusok, mint törvényesen rendelt meghatalmazottaik nevében és személyükben elõadták és bemutatták Nekünk a különbözõ hajdani magyar királyok, dicsõséges emlékezetû elõdeink különféle, az õ bizonyos mentességeikrõl, szabadságaikról és elõjogaikról szóló régi és õsi kiváltságleveleit,

és alázatosan esedeztek, hogy mintegy kegyesen tekintbe vévén mind elõdeik, szintén az ezekben a kerületekben élt õseik különbözõ alkalmakkor és körülmények között, igen sokszor vérük ontásával is, Magyarország néhai megdicsõült királyai és az ország Szent Koronája iránt tanúsított hûséges és hasznos áldozatkészségeit, nemkülönben pedig saját magunk szolgálatait és érdemeit, amelyeket különbözõ esetekben a király, az ország és a közjó, s éppen úgy már a Mi Felsáégünk érdekében is hûségesen és hasznosan teljesítettek és szereztek; jelesül pedig midõn a közelmúlt török háború idején, a tatároknak Magyar Királyságunkba történt legutóbbi betörése és a tiszántúli részek elözönlése és ellenséges elpusztítása alkalmával, az elõbb említett kerületek mostani lakói és lakosai tekintélyes számban fegyvert ragadva, azoknak a részeknek a lakosait iszonyú rabságba hurcoló, a helységeket elhamvasztó, a jelzett részekre tûzzel-vassal ellenségesen rátámadó fent említett tatárokat üldözve és számos rabot kezeikbõl kiragadva, õket a köznek mérhetetlen hasznára, az országból kipusztítani segítettek; továbbá, amiket a közbékét és -nyugalmat megzavarni szándékozó istentelen és lázadó Péró-követõk leverésében; amiket a porosz király erõfeszítéseivel szemben négyszáz felfegyverzett és minden katonai szükséglettel jól ellátott lovasnak sziléziai táborunkba küldésében; amiket a Békés vármegyében a Haller-ezred parancsnok-tisztjei ellen fellázadó egyik csapatának elnyomásában tanúsítottak és a jövõben is erejükhöz mért hûséggel és készséggel szolgálataikban tanúsítani fognak;

ezeket a fent bemutatott õsi királyi kiváltságleveleiket, amennyiben azok az ország törvényeivel nem ellenkeznek, kivonatosan, kegyelmesen megerõsíteni, a kerületekhez régtõl fogva tartozó összes helységeket és pusztákat használat végett ezen kerületek lakosai számára kegyesen megengedni , a kiváltságokkal együtt a pallosjog gyakorlását pedig kegyesen engedélyezni külön kifejezetten méltóztassunk.

Amiért is miután meghallgattuk és megfontoltuk úgy néhány hívünk alázatos ajánlatát, mint az elõbb említett JÁSZOK ÉS MINDKÉT KUNSÁG lakóinak és lakosainak Felségünkhöz intézett legalázatosabb könyörgését, vagy leginkább azért, mert az említett HÁROM KERÜLET és lakosaik, mostani legsúlyosabb háborús szükségünkben is, szolgálatunkra saját pénzükön és költségükön ezer felfegyverzett és más katonai szükséglettel jól felszerelt lovast adni és állítani, úgy a jövõben is az országnak az általános vagy részleges felkelései alkalmával szintén erejük és lehetõségük szerint felkelni fognak, és további ezeket A HÁRMAS KERÜLETEKET eddig birtokló rokkant katonáink pesti házától magukat megváltandó azt ígérték, hogy ötszáz-ezer, a javítások egyéb költségeire és kiadásaira pedig tizenöt-ezer rajnai forintot fognak letenni; azonkívül pedig, a rájuk arányosan esõ országos közadón felül, nádori tiszteletdíjként, amit most Királyi Kincstárunk fizet, s ami eddig évenként három-ezer aranyat, tizenkét-ezer hatszáz rajnai forintot ér, Királyi Kamarai Kincstárunknak idõrõl-idõre illõen meg fognak fizetni; sõt fent nevezett teljhatalmú megbízottjaik által a folyó év április havának huszadik napján ezekre írásban erõsen és derekasan kötelezték és elkötelezték magukat, hogy mint azon kerületek testülete kiáll azokért a helységekért is, amelyek az elõbb felsorolt feltételekhez hozzájárulni nem kívánnak; a fentebb említett Horváth András, Nánássy János és Varró István, úgy maguk, mint az általuk képviselt ÖSSZES TÖBBI JÁSZ ÉS KUN NEVÉBEN a fenti módon benyújtott kérvényét kegyesen elfogadtuk és meghallgattuk, ezen kerületek imént bemutatott kiváltságleveleit, amennyiben azok az ország törvényeivel nem ellenkeznek és jelenlegi állapotukban s életmódjukban hasznunkra szolgálhatnak, az alább beillesztett pontokban kegyesen megerõsítendõknek és ezen felül különös, újabb kegyelmünknél és bõkezûségünknél fogva a fent említett HÁROM KERÜLET lakóinak és lakosainak, külön-külön bármelyik kerületben, az alább ismertetett módon szabadon gyakorolandó pallosjogot is kegyesen hozzáadandónak és engedélyezendõnek tartottuk. Mely kiváltságpontok megerõsítésének a sora és kifejtése ilyeténképpen következik. Éspedig:

ELÕSZÖR: Hogy a fent nevezett HÁROM KERÜLET lakói és lakosai felett, a tüzetesen ellenük indított perekben, senki az ország semmilyen, tudniillik sem egyházi, sem világi bírái vagy igazságszolgáltatói közül, a nádoron, mint a kunok bíráján és kapitányán, és saját maguk közül állított kapitányaikon és bíráikon kívül, bárki kérésére, bármilyen ügyben, kivéve egyedül azokat, melyek a jog szerint az egyházi bírósághoz tartoznak, továbbá az ezer hatszáz harminc ötödik évi tizenkilencedik törvénycikkelyben megjelölt határperekben vagy általuk, vagy közülük bárki által a kerületen kívül bírt dolgok és javak tekintetében, vagy a kerületeken kívül elkövetett bûntettekben - amennyiben a tett helyén elfogatnak -, indítandókban ne ítélkezhessen, vagy õket saját törvénykezése elé állítani ne kényszeríthesse vagy senkinek felettük hatalma ne legyen.

MÁSODSZOR: Ugyanezeket a JÁSZOKAT ÉS KUNOKAT az ország határain belül személyük, áruik és bármely magukkal vitt holmijuk után vám- vagy révfizetõ helyeken semmilyen adó megfizetésére ne kényszerítsék vagy szorítsák, a királyi harmincadokat azonban minden kivitel vagy behozatal után kötelesek leróni.

HARMADSZOR: Hogy az ország bírái vagy igazságszolgáltatói közül senki sem saját, sem idegen adósságok vagy egyéb bármiféle követelések miatt õket személyükben vagy javaikban ne tartóztassa le, ne fogja le, vagy amennyiben a kerületen kívül birtokaik nem lennének, azok bírósága elé ne állítsák õket; amint fent említettük, csak saját kapitányaik vagy bíráik elõtt kötelesek megjelenni.

NEGYEDSZER: Hogy [közéjük] fõ vagy nádori kapitányt maga az ország nádora állít, akinek elnöklete alatt maguk a lakók és a lakosok saját kapitányaikat, ülnökeiket és más szükséges kerületi tisztjeiket, továbbá a helységek bíráit és egyéb szolgálóit, egyedül az illetõ helységek lakói és lakosai maguk közül vagy máshunnan, ha közöttük erre vagy arra a tisztségre alkalmasak vagy megfelelõk nem találtatnának, szabadon választhassanak. És mivel

ÖTÖDSZÖR: Különleges kegyünknél és jóságunknál fogva az említett KERÜLETEK lakóinak fejedelmileg azt is kegyesen megengedtük, hogy magukat saját rokkant katonáink pesti házától, miután a leteendõket az elõzetesen meghatározott módon letették, megválthassák. Tehát, miután teljesítették ezt a megváltást, és a jövõben is megfizetik azt, amit adóösszegünk céljára, továbbá a nádori tiszteletdíj címén évente (ahogy azt elõrebocsátottuk) Királyi Kamaránk Kincstárának leróni kötelesek lesznek, az ehhez a HÁROM KERÜLETHEZ jog szerint és régtõl fogva tartozó, jelesül pedig:

Jászberény, Karcagújszállás és Halas mezõvárosokat;

úgyszintén Árokszállás, Apáti, Fényszaru, felsõ- vagy Gál-Szentgyörgy, Dózsa, Jákóhalma, Mihálytelke, Alsó-Szentgyörgy, Ladány, Kisér, Madaras, Kunhegyes, Kisújszállás, Túrkeve, Kunszentmárton, Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós, Lacháza, Dorozsma, Félegyháza és Majsa falvakat;

ezeken kívül: Boldogháza, Ágó, Négyszállás, Szentandrás, Asszonyszállás, Magyarka, Bólcsa, Ködszállás, Orgonda, Szentmiklós, Kápolnás, Fábiánka, Kolbász, Kis- és Tóturony, Marjalaka, Kisbaba, Móric, Póhamara, Csorba, Mesterszállás, Bodoglár, Tajó, Kisbalázs, Bösztör, Bábony, Kátó, Csókás, Lajos, Mizse, Kocsér, Kara, Szentlászló, Móricgátja, Szank, Orgovány, Kisszállás, Galambos, Ferencszállás, Jakabszállás, Bene, Csólyos, Ágasegyháza, Pálka, Kömpöc, Matkó, Kerekegyháza, Átokháza pusztákat a hozzájuk tartozó Seregélyes, Pálos, Üllés, Zsana vagy Kõkút, Mérges, Kígyós, Fejértó, Füzes, Balota és Jakabháza kisebb szállásokkal, amennyiben azokat eddig maguk vagy rokkant katonáink említett házának révén ténylegesen bírták, használatra és haszonélvezetre - anélkül azonban, hogy azokat elidegenítenék - birtokukba vegyék. Továbbá

HATODSZOR: A fent említett JÁSZOK ÉS KUNOK KERÜLETEINEK és ezek helységeinek az is szabad legyen, hogy bármilyen szabadon költözhetõ és állapotú, valamint semmilyen földesúrnak le nem kötött, bárhonnan odaérkezõ jövevényeket maguk közé befogadjanak és õket a többi lakosokhoz hasonlóan a köztük fennálló állami és közterhek viselésére szorítsák, a befogadottakat és a földesurak által visszakövetelt megtelepedetteket azonban, figyelmbe véve a jog szerint figyelembe veendõket, és megértve a törvények megértendõ szellemét, a törvényes büntetések terhe alatt, a visszakövetelõknek visszadni tartoznak. És így:

HETEDSZER: Az elõbb említett JÁSZ ÉS KUN KERÜLETEK összes lakói és lakosai, amennyiben a kerületek elõrebocsátott közös kiváltságai és kedvezményei egyenlõ feltételhez kötöttek, egyenlõ mentességet és kiváltságokat élvezzenek. Végül:

NYOLCADSZOR: Az ezekben a KERÜLETEKBEN fekvõ helységek római katolikus közösségeinek kegyesen kegyúri jogot engedélyezünk oly módon, hogy üresedése esetén egyik-másik plébániájuknak alkalmas, derék és jóéletû s erkölcsû papot egyházmegyéjük rendes püspökénél vagy annak lelkiekben helyettesénél plébánosukként bemutathassanak, de a bemutatottal és az egyházi szabályok szerint bevezetettel, a köteles megbecsüléssel és tisztelettel bánni, a neki járó jövedelmeket megadni és az egyházi kegyúraknak kijáró egyéb kötelezettségeket illõen teljesíteni kötelesek. Mindezeken kívül azonban:

KILENCEDSZER: Különös újabb kegyünknél és bõkezõségünknél fogva az elõzõekben tárgyalt szabadságokhoz és elõjogokhoz még azt is hozzáadjuk és kegyesen megengedjük, hogy mind a HÁROM oly sokszor említett JÁSZ ÉS KUN KERÜLET a maga területén, de csak a kerületek kapitányait, ülnökeit saját maguk közül, vagy (ha szükséges) máshonnan is jogtudó és az igazságot szeretõ férfiakat összehívó nádori kapitány elnöklete és vezetése alatt, a jog és az igazság kívánalmai szerint, a vármegyei törvényszékek és más, ezen szabadsággal bírók módjára, a pallosjogot szabadon gyakorolhassa és azzal élhessen; mindazonáltal figyelembe véve azt, hogy mind a büntetõ, mind a polgári perekben, amennyiben azok az ország törvénye szerint megfellebbezhetõek, az ország idõ szerinti nádorához, tudniillik a kunok törvényes és kiváltságos bírájához, a nádori tisztség üresedése esetén pedig a királyi helytartóhoz, amennyiben õ sincs, a Királyi Törvényszékükhöz, birtokon belül és kívül, megfellebbezettek legyenek. Ezeket és más egyéb, ezt a HÁROM KERÜLETET illetõ igazságszolgáltatási, közigazgatási, helyi és házi ügyek elintézését egyelõre addig, amíg helyzetük, állapotuk és kötelezettségük szabályozásáról a kegközelebbi országgyûlésen másként rendelkeznek, kegyesen az ország nádorára bízzuk úgy, hogy miután ebben a tekintetben az illetõ kerületeket meghallgatta, dolgozzon ki egy tervezetet és azt véleményével együtt megerõsítés és legmagasabb rendelkezés végett mielõbb Felségünk elébe terjessze. Végre befejezésül a gyarkan emkegetett JÁSZOK ÉS KUNOK iránti túláradó jóságos királyi kegyünknél és kegyelmünknél fogva nagylelkûen megengedjük, hogy ugyanezen HÁROM KERÜLETET, azok lakóit és lakosait, a fent elõadott, vagy a jövõben még nyerendõ mentességeikkel, szabadságaikkal és kiváltságaikkal a nádori bíráskodás és igazságszolgáltatás alá helyezzék; az országos ügyekben azonban Királyi Helytartótanácsunkktól függjenek. Ennél fogva ezeket az oly sokszor említett JÁSZOK ÉS MINDKÉT KUNSÁG KERÜLETEINEK egyrészt (mint ahogy azt elõrebocsátottuk) õsi kiváltságleveleikbõl kivont, másrészt pedig az Általunk is különös újabb kegyelmünknél és bõkezûségünknél kiegészített és engedélyezett szabadságpontokat a fent említett kötelezettségek és fizetségek feltétele mellett - de ezek nélkül nem - összes tartalmukat, záradékaikat és cikkelyeiket illetõen elfogadjuk, megerõsítjük, minden idegen jog fenntartásával.

KELT a Mi õszintén kedvelt Hívünknek, Tekintetes és Nagyságos Batthyány Lajos Grófnak, Németújvár örökös urának, Vas vármegye fõ- és örökös ispánjának, Aranygyapjas Lovagnak, magyarországi királyi fõpohárnokmesterünknek, nem különben valóságos belsõ titkos tanácsosunknak, továbbá mondott Magyarországi Udvartartásunk kancellárjának keze által, Bécs fõhercegi városunkban, Ausztriában, május hónap hatodik napján, az Úr ezer-hétszáznegyvenötödik esztendejében, Magyarországi, csehországi és a többi országban való uralkodásunknak ötödik évében,

amikor a FÕTISZTELENDÕ, méltóságos és Krisztusban tisztelendõ atyák és urak: Gróf galántai Eszterházy Imre testvér, Herceg, az Esztergomi Egyházmegye, Gróf zajezdai Patachich Gábor Hermann, a kánonilag egyesített Kalocsai és Bácsi Egyházmegye érsekei, Bakich Pétert Boszniai, Branyugh György Zágrábi, Benzony János Antal Zenggi és Modrusi vagy Korbáviai, Szörényi László Szerémi, Gróf Althann Mihály Károly Váci, Gróf keretszegi Csáky Miklós Váradi, Stanislevich Miklós testvér Csanádi, Gróf karancsberényi Berényi Zsigmond Pécsi, Gróf galántai Eszterházy Imre Nyitrai, Báró zettényi Klobusiczky Ferenc Xavér Erdélyi, Gróf vásonykõi Zichy Ferenc Gyõri, Gróf szalai Barkóczy Ferenc Egri, Bíró Márton Veszprémi, Gróf vagreini Engl Ferenc Antal Belgrádi és Szendrõi, Máriássy Sándor választott Tininni, Gróf gimesi Forgách Pál választott Rosoni, Spáczay Pál választott Arbei, Kiss János választott Osserói, Foglár György választott Szerbiai, Bartakovich Pál választott Almissai, Castellein János Péter Vilmos választott Traui, Nozdroviczky István választott Cattanói és Fábry Jakab választott Dulcinói püspökök szerencsésen kormányozzák ISTEN Egyházait,

és amikor tekintetes és nagyságos Gróf erdõdi Pálffy János, említett Magyarországnak nádora, a kunok grófja, Aranygyapjas lovag és királyi helytartónk, Gróf galántai Eszterházy József országbíránk, Gróf Batthyány Károly, Németújvár örökös ura, fent említett Dalmát, Horvát és Slavón Országaink bánja, Gróf Nádasdy Lipót, Fogaras Földjének örökös ura, tárnokmester, a mondott Gróf Batthyány Lajos, Németújvár örökös ura, fõpohárnokmester, Gróf Illésházy József, trencsén örökös ura, étekfogómester, a fent nevezett Gróf galántai Eszterházy Ferenc, fõlovászmester, Gróf erdõdi pálffy Miklós fõudvarmester, a sokszor említett másik gróf erdõdi Pálffy Károly fõajtónnállómester, a fent nevezett Galántáról Eszterházy Pál Antal, a szent Római Birodalom méltóságos Hercege, Fraknó örökös ura, magyarországi fõ királyi kamarásmesterünk, és az említett Gróf erdõdi Pálffy János, pozsonyi ispán és még sokan mások igazgatták Magyar Királyságunk vármegyéit és viselték az országos M É L T Ó S Á G O K A T.

MÁRIA TERÉZIA
sk.

Gróf Batthyány Lajos sk.mmmmmmKoller Ferenc sk.

HITELESÍTÉSÜL:

MÁRIA TERÉZIA
ARANY ZSINÓROKKAL ÁTFÛZÖTT ÉS VÖRÖS VIASZBA NYOMOTT
MAGYAR KIRÁLYI, NAGY, TITKOS FÜGGÕPECSÉTJE

Az 1745. esztendõ május 24. napján királyfalvai kastélyunkban bemutatták és felmutatták nekünk Õ Legszentségesebb Felsége, a Mi legkegyelmesebb Úrnõnk által jóságosan kibõvített jelen kiváltságlevelet a bennük megnevezett kerületek nevében, mi pedig a köteles alattvalói hûséget tanúsítva tudomásul vettük azt.

mmmmmmmmmmmmmmmmmmmGróf Pálffy János sk.