(Ki) a mi szövetségesünk…

      Mint halljuk amerikai ''szövetségesünk'' katonái Irakban lelõtték a Pázmány egyetem egy tolmácsként ott dolgozó hallgatóját. Napokig hallgattak felõle, aztán amikor a család a barátokon keresztül értesült és nem lehetett tovább hallgatni, akkor a halott hallgat, rá lehet fogni a dolgot alapon kitaláltak egy történetet. Mert ha ez lett volna az igazság, miért kellett róla napokig hallgatni, miért kellett hírzárlatot elrendelni? „Valami bûzlik Dániában…”
      Hej pedig de büszke volt a balliberális média, hogy Washington DC-n hogyan fogadták a kormányfõt, aki épp oly ismerõs volt annak idején Moszkvában is!
      Tényleg ki a mi szövetségesünk? Mert ezekkel az e világból választott szövetségesekkel ugyancsak ki vagyunk. Amikor a török baráti sétára indult Budára, elfoglalta azt. Amikor az osztrák sógor volt a szövetségesünk, Lipót császár Bécs felszabadítása után már Magyarországot nem akarta visszafoglalni a töröktõl.
      Amikor a szovjetek voltak a szövetségeseink, orosz tankok verték szét a forradalmunkat és lõtték szét fõvárosunkat. Ám 56-ban a ''szabadeurópa rádió'' hullámain szövetségesnek ígérkezett Amerika és annak rendje módja szerint cserben is hagyott. És most a nagy, híres, új ''szövetséges'', a világhatalom lövi le az elsõ magyart Irakban. Majd csinálnak neki szép nemzeti lobogóval a koporsón temetést.
      Nem volt nekünk soha senkink a jóságos Istenen és az áldott Szûzanyán kívül. Ha tõlük elpártolunk, akkor maradunk igazán szövetséges nélkül. Szent István nagyon jól tudta mindezt és nem is hagyta nemzetét a véletlenre, ha-nem Máriának ajánlott bennünket. Jól tudta: a Szûzanya soha nem lesz hozzánk hûtlen, tõle csak mi pártolhatunk el, de akkor jaj nekünk!
      A legjobb indulatú feltételezés szerint is pánikban van a nagy amerikai hadsereg és miként a rossz nyelvek szerint, a mi híres vadászunk Széchenyi, lõnek mindenre ami mozog. Ha jól emlékszem az elsõ angol katonát is a ''szövetség ereje lõtte le''. Így állunk hát. Derék és kiváló ''szövetségesünk'' pánikba esett katonáinak golyóit ha megússzák a mieink, akkor talán még haza is jöhetnek épp bõrrel.
      Isten mentsen meg minket az ilyen szövetségesektõl, akik vágóhídra viszik a saját meg a szövetségeseik katonáit, hogy kipróbálják a hadiipar legújabb csodáit és ellövöldözzék a régi muníciót.
      A szentistváni örökségnek egyetlen fegyvere van az imádság, melyhez nem kell újabb és újabb muníciót gyártani, csupán a két kezünket össze tenni, a lelkiismeretünket megvizsgálni és Mária országát nem feledni.
      Õfelsége a Magyar Szent Korona sokkal nagyobb jelentõséggel bír, mint azt bárki képzelni merné és az egymillió imádkozó magyar, akirõl Mindszenty bíboros úr beszélt már gyûlik lassan, egymás kezét fogva, imádkozva.
      A mi vezetõink a nagy ''szövetségessel'' a halál civilizációját kergetik, míg nekünk a szeretet és az élet civilizációját kell felépítenünk, ezért nem is érthetünk velük soha egyet, akkor sem ha ugyanazt a nyelvet beszélik. Mi azt a nyelvet értjük amelyen a Szentatya szóült a világhoz az Evangelium Vitae enciklikájában:
      '' Ó Mária, ki az új világ hajnala és az élõk Anyja vagy, rád bízzuk az élet ügyét.
      Ó Anyánk, tekints a magzatok sokaságára, akiket nem engednek megszületni, a szegényekre, kiknek oly keserves az életük, azokra a férfiakra és nõkre, akik embertelen erõszak áldozatai, az öregekre és a betegekre, akiket közömbösségbõl, vagy hamis jóságból öltek meg.
      Tedd meg, hogy akik hiszen Fiadban, megismerjék és szeretettel hirdessék korunk embereinek az élet Evangéliumát (örömhírét).
      Eszközöld ki számukra a kegyelmet, hogy mindig új ajándékként fogadják az örömöt, hogy egész életükben emlékezve rá, tiszteljék ezt az Evangéliumot és az állhatatosságot, hogy bátran tanúskodjanak róla, s így minden jóakaratú emberrel együtt építhessék a szeretet és igazság civilizációját Isten, az élet Teremtõje és szerelmese dicséretére és dicsõségére''.
      Ugye más ez a hang, fülünknek kedves, mint amely hang önkénteseket szervez ''szövetségesként'' a világ másik felére háborúzni.
      És más ez a hang, mint a sziréni, amely egyenlõség nevében nem utazik együtt, buszon a Rómába zarándokló cigányokkal, hanem kényelmesen külön, repülõgépen utazik sleppjével, majd a pápa elõtt odaszegõdik melléjük, hadd lássa az öreg pápa, hogy nálunk már van egyenlõségi miniszter, aki olyan egyenlõ, hogy együtt parolázik a romákkal. Aztán amikor a pápai fogadás véget ér már el is somfordál mellõlük. No de mit is lehet azoktól várni, akik a választásokkor még azzal riogatták a népet, hogy Orbán személyében „cigány miniszterelnököt akartok”? Ha Kenedy azt mondta annak idején amikor az NDK orosz nyomásra megépítette a berlini falat: ''ha így állnak a dolgok, akkor én is berlini vagyok'', most én sem mondhatnék mást, mint bár lenne olyan a talpán a mostani, mint Õ volt a régi, s ha õ cigány volt, vele én is cigány vagyok!, ámde a mostani?, neki a kubai tengerpart és a francia riviéra között nem jut ránk ideje, mi nem vagyunk "nagy" szövetséges, hiszen a magyar nemzet nem tud francia lovagrend kitûntetélt adni, a magyar nemzet legföjjebb csak hálás tudna lenni. Ám akinek 2 millió Ft-os karóra ketyeg a karján, annak a pór nép hálája nem érhet föl az Eifel torony vagy Párizs ragyogásával.
     Süveges István plébános
 

      Az utóbbi idõben elszaporodtak a bal-liberális médiában a pedofil papokról szóló mesék. Egyetlen más vallással kapcsolatban sincs a dolog emlegetve, csak a Katolikus Egyházzal, mintha ez a dolog a katolikus papokra lenne jellemzõ. A nagy számok törvénye alapján ki nem jelenthetjük, hogy ilyen soha, sehol nem fordult elõ, tudjuk, hogy megtörtént. Igaz a citált példák 20-25 éve történt dolgokról szólnak, de nézzük meg, hogy van-e annak apropója, hogy a magyar média ennyire csámcsog ezen az ügyön?
      Magyarországon 1998-ban Deszken vádoltak meg ezzel egy 73! éves öreg plébánost. Akinek ilyen hajlamai vannak egyrészt valószínûleg nem 73 éves korában derülne ki, másrészt pedig kiderült, miután a papot már elhelyezték, hogy az iskola igazgatónõje, aki a vádat megfogalmazta, pontosan ugyanezzel a váddal illette elõdjét, akit ugyanezen módszerrel sikerült is neki eltávolítatnia és a helyébe lépnie.
      Namármost, a következõ kérdések merülnek fel a gondolkodó emberben:
      Akkor amikor a deszki igazgató-elõd ezzel a gyanúsítással el lett távolítva a média miért nem hozta nyilvánosságra? Csak akkor hír, ha katolikus pap is kapcsolható hozzá?
      Továbbá, ha már a második embert távolítja el az igazgatónõ ilyen váddal, nem fognak gyanút a hatóságok, hogy itt valami ármányról van szó?
      Levonható hát a következtetés, hogy a bal-liberális média, mint a kormány hûséges kutyája mindenütt csahol, gyaláz, hazudozik, rágalmaz, hátha a nem zörög a haraszt... séma szerint sikerül az emberek tudatában ezt a hazugságot is elültetni.
      Mire alapozom eme súlyos állításomat? Vegyük például azt a hírt, ami arról szólt, hogy a Vatikán titkos dokumentumban utasította a világ püspökeit, hogy az ilyen ügyeket tussolják el. Bebizonyosodott, hogy nincs ilyen dokumentum. Az is, hogy egy amerikai ügyvédnõ félreértésén alapult az egész dolog. Nem hogy a helyesbítést nem hozta le a bal-liberális média, hanem még újra és újra felvillan hol az egyik, hol a másik újságban az eredeti kacsa, hazug hír. Szégyellje magát az ilyen szarházi média.

          Régi szép köszönés, idõsebb emberek alkalmazták. Ma is hallani néha és olyan jól esik hallani. Az Isten legyen velünk, veled, önnel és még hozzá teszi, hogy kedves. Minden ember a mi embertestvérünk. Krisztusban mindannyian testvérek vagyunk. Számomra az én embertestvérem kedves kell, hogy legyen. Az erkölcsök azonban szétzilálódnak és egyre nehezebb kimondani egyik-másik embertestvérünk kapcsán, hogy kedves.
          Szent Ferenc kijárt a völgybe, ahol a leprások tanyáztak, s akiket az egészséges emberek kiközösítettek maguk közül, akiktõl mindenki menekült, azokat mint testvéreit szolgálta. Azok kedvesek voltak a számára. Szent Lajos király, amikor a seregében pestis járvány tört ki, a rettegett kórban szenvedõ katonáit testvérként szolgálta, õ a király, a hadvezér. S amikor elkapta a kórt, halálukban is osztozott velük. A jó pásztor életét adta juhaiért.
          Batthyány Strauttman László a szegények orvosaként sok szegény ember szemét mûtötte meg ingyen, akkor mikor ezekért a mûtétekért a gazdagok vagyonokat fizettek. A szegények számára „Isten fizesse meg” volt a fizetség. S amikor az Egyház most szentté avatta, sok orvos mondja védõszentjének, akik védõszentjük példáján sok nincstelen szegényre kellene hogy figyeljenek, akik nem tudnak hálapénzt adni .
          Isten vele kedves. Milyen szép köszönés, mennyi melegség, mennyi tartalom, mennyi jóság árad ebbõl a mondatból. Szent Erzsébet számára is a szegények szolgálata, az éhezõk táplálása, a mezítelenek felruházása, a betegek ápolása volt a cél. Családja bolondnak tekintette, aki eltékozolja a család vagyonát. Lehetett volna-e jobban befektetni, lehetett volna-e jobban menedzselni a család vagyonát, mint ahogyan Szent Erzsébet a legismertebb magyar lett a világon, s nem a kastélyai, nem az ékszerei, hanem a szeretete tette azzá.
          Szent Lõrinc diakónus feladata az egyházban a szegények gondozása volt, s amikor a kapzsi gazdagok szerették volna tõle megszerezni a szegények kincsét, az egyház kincsét, pénzét. Amibõl a szegényeket ápolta, akkor õ gyorsan szétosztotta a pénzt a szegények között, s amikor pénzéhes vádlói arra kötelezték, hogy mutassa meg hol vannak az egyház kincsei, oda vezette eléjük a szegényeket és bemutatta, hogy itt vannak az egyház kincsei. Azok azt hívén, hogy kigúnyolja õket, tüzes rostélyon sütötték meg elevenen. Szent Lõrinc számára is a szegények voltak a kedvesek.
          Damián de Vester elment Molokaiba a leprások szigetére, ahol összegyûjtötték kirekesztve, kitaszítva a leprásokat. Itt a vad erõszak törvénye uralkodott, s õ lassan szeretetével meghódította a szigetet. Ápolta a betegeket, megszervezte az EMBERIBB életet a szigeten. A még magukat jobban bírók ápolták a már halálba menõket. S ha a kis Beppó titokban szájába nem veszi az atya pipáját, talán meg sem kapja a betegséget, annyira vigyázott, ám így õ is megfertõzõdött. S amikor meghalt, Európába hazahozták földi maradványait, a belga király ágyútalpra helyeztette koporsóját, s a búcsúztató beszédében azt mondotta: „ez a szerzetes pap, a mi vérünk, a mi testvérünk többet tett hazánkért, Belgiumért mint egy egész hadsereg tehetett volna”.
          A katolikus egyház szentjei a krisztusi eszményeket valósították meg, mondhatjuk azt is, a krisztusi szeretetet aprópénzre váltották.
          1000 éve velünk és értünk a Magyar Katolikus Egyház. Mi, akik katolikusként élünk, ennek az Egyháznak a tagjaiként kedvesnek kell hogy tartsuk azokat, akik számára az élet nehezebbik oldala jutott osztályrészül. A Máltai Szeretetszolgálaton és a Magyar Karitászon keresztül állandó a szeretet-szolgálatát, s akkor még nem említettem a minden templomban meglévõ Szent Antal perselyt, amelybõl sok-sok rászoruló kapott már segítséget.
          Ismerve, hogy az Egyház érzékeny a szegények iránt, vannak, akik azt mondták, amikor a választások idején hallattuk szavunkat, hogy az Egyház csak foglalkozzon a szegényekkel. Vajon azt hiszik ezek az urak, hogy azzal, ha rátestálnák az Egyházra a szegényekkel való törõdést kibújhatnak a saját kötelezettségeik, a saját felelõsségük alól? Sem államot, sem kormányt, sem parlamentet, sem önkormányzatot, sem képviselõt, sem senkit, aki képes volna segíteni, nem menthet föl senki ama bûnös mulasztása alól, ha nem segít, nem könnyít a kedves szegényeken.
          Egyházközségünk átérezve felelõsségét, minden évben rendes költségvetésének 10%-át segélyezésre fordítja. Nem az ideállító házalóknak adunk, hanem megfontolt módon, az arra valóban rászorulóknak. A Szent Antal perselybe tett Forintjaival SEGÍTSEN ÖN IS HOGY MÉG TÖBBET SEGÍTHESSÜNK!
     Süveges István plébános

         Sokan vannak, akik azt mondják, õk hisznek, de nem vallásosak. Ennek tudok néhány párját mondani: Rengeteget kapálok, mégsem terem semmi... Állandóan fogyasztok, mégis hízok... A mûtét sikerült, a beteg meghalt... A riport nagyon jól sikerült, nem lehetett leadni...
         Ellentmondások sorozata. Aki azt mondja, hogy õ hisz, de nem vallásos, nem jár templomba,  az  ugyanilyen  ellentmondás.  Miért?  A dolog természeténél fogva. Jézus  megalapította az Egyházat.  Nem azt mondta, hogy mindenki odahaza legyen vallásos,  hanem azt,  hogy aki titeket  hallgat,  engem hallgat.Péternek adta az oldás-kötés hatalmát, megalapította a szentségeket, és aki ezekkel nem él, nem gyakorolja a vallását,  az nem mondhatja,  hogy õ azért hisz Istenben,  hiszen éppen azt nem fogadja el,  amit Isten alkotott,  Szentfia által alapított.
         A  gonoszlélek  nagyszerûen végzi a munkáját és bizony az emberi lelkiismeret elhallgattatásával  sokakat megtéveszt,  megnyugtat. Az igazság azonban senki elõl  nincs elrejtve,  és a  Szentírásban  találunk leendõ támpontot arra,hogy ha kételyeink vannak, akkor mi a teendõ.
         Jézusnál  jobban  senki nem helytelenítette az ószövetségi papság ténykedését.  Jézus  mégsem  azt mondta az embereknek, hogy akkor ne menjetek a zsinagógákba meg a templomba,  hanem azt mondta: Mózes tanítószékében ülnek, tegyétek meg, amit mondanak, de az életüket ne kövessétek”. Nincs tehát  és nem is lehet  mentsége annak,  aki a papok, meg az Egyház emlegetésével  maradnak távol a templomból.  Járjon templomba rendesen, éljen  különbül,  mint a papok,  de akar-e különbül élni.  A papokat  gyalázók nem  szoktak  különbül  élni.  A saját szennyesüket azzal takargatják, hogy a náluk különbül élõket gyalázzák, rossz hírüket keltik. De  fordítsuk meg a kérdést.  Vajh rossz úton járt volna az ország,  ha a papokra hallgat a háború után,  rossz úton jártak azok, akik Mindszenthy bíboros úrra hallgattak?  Akkor eltiporták  és most a  történelem feltárja a hazug vádakat,  amiket az Egyház  és a  papság  ellen  elkövettek, és nem a hívõk bánták meg,  hogy hívõk maradtak,  hanem a vallásukat elhanyagolók tértek és térnek vissza az Egyházba.  Jézus  óta  két évezred bizonyítja, hogy az e-
vangélium  hirdetését  az egyház lelkiismeretesen vette, a hitet megõrizte, és egy i betû, vagy egy vesszõcske hiánya nélkül tanítja.
         Amikor Szentírás hamisítással vádolták a papokat, kiderült, hogy a megtalált régi tekercsek szövege pontosan megegyezik a maiakkal.  A gonosz lélek azonban csodálatosan ültette el a kételyt a paradicsomban, és ugyanezt teszi ma is.  Ahogy Éva anyánk kíváncsi volt a tiltott gyümölcsre, ma is vannak, akik a kígyóra hallgatnak.  Majd rájönnek,  de akkor más késõ lesz. Jézusnak sem hittek. Egy alkalommal kifakadt: ..Ha nekem nem hisztek, legalább a tetteimnek  higgyetek”.  A papok  végzik a dolgukat.  Nem  lesznek sem csalók, sem hazugok, sem szentek attól, hogy annak tartják õket.
         De nézzük csak meg, kikbõl lesznek a papok. A társadalom legalja rétegébõl, börtöntöltelékekbõl, a részeges, kábítószeres lumpenekbõl? Nyilvánvaló, hogy nem, hanem a tisztes családok fiaiból, akik számára nem csak a test, hanemû a lélek is fontos. Akik lélekben és igazságban akarják élni és formálni ezt a világot. S gondoljuk meg, a hittanórákon nem a szüleik elleni lázadásra tanítják a fiatalokat, hanem a szeretetre és a megbocsátásra.A jóra intik a népet. Miért vannak hát akkor mégis,  akik távol  tartják magukat Jézustól,  a templomtól?  Nyilván azért,  mert a gonoszlélek elvégezte munkáját a lelkükben, és sikeresen elültette a kételyt a szívükben. Ismerek valakit, akinek a férje nyitotta fel a szemét,  amikor egyik alkalommal  Istent és a papokat gyalázva mosdatlan szájjal káromkodott. Megsokallva a  felesége részérõl elszenvedett addigi lelki terrort, így szólt: Isten nélkül éltél világ életedben, engem is eltávolítottál a jó Istentõl. A gyerekeinket Isten nélkül nevelted. Hármat meggyilkoltattál abortusszal, akiket megszültél azokból meg az  egyik kábítószerezik, a másik elvált, és lerészegedett. Nesze neked!  Itt  van Isten nélkül a  nagy diadalod.  Élj  magadnak, és  tedd tönkre  tovább  a  magad  életét.  Én ebbõl kiszállok! Én visszatérek Istenhez, mert benne még most is jobban bízok,  hogy bûnbánóként visszafogad, mint a te õrült mindent  és mindenkit tönkretevõ istentelen életmódodban. Tudom, Isten megbocsátja,  de  én  soha nem fogom magamnak megbocsátani, és nem tudom a mai eszemmel felfogni,  hogyan lehettem olyan õrült, hogy engedtem, hogy ezzel a sátáni gyûlölettel megfertõzd az életünket”.
         Mit is mondott Jézus?  Atyáitok mind megölték a prófétákat… aztán eljött János, nem evett, nem ivott, azt mondtátok, hogy ördöge van.Eljött az Emberfia, eszik, iszik, és azt mondják rá, hogy lám a falánk és borissza, a vámosok és a bûnösök barátja.” Magam úgy látom, hogy amint az italos ember mindig talál alkalmat az ivásra, a hitetlen  is meg tudja magyarázni,  miért marad  távol a templomtól. Nekem mint lelkipásztornak az a feladatom, hogy hirdessem az egyház 2000 éve magáénak vallott hitbéli és társadalmi igazságait. Aki ezekre figyel, akinek a lelke ezekre nyitott,  azok meg fogják találni lelkük nyugalmát a templomban. A többiek pedig csak magyarázgassák a bizonyítványukat,  hiszen mindig akad, aki leszakítja a bûn almáját, és aki másra fogja, amit õ szakított le. Jézus azért hallt meg, hogy bárki a mennyországba jusson, de senkit sem fog oda erõszakkal beterelni.  A papok az õ tanítását közvetítik.  Ám  azt mondja, hogy akik nem fogadják be az õ tanítását,  azok felé,  vádképpen,  még az út porát is rázzuk le.
         Nincs sem MSZP-s, sem Fideszes papság. Van viszont egy evangélium, s nekünk itt van örökül  Mária országa. Mi Mária országát, az evangélium, a hit, a vallás jövõjét támogatjuk, s aki ebben támogat bennünket, attól elfogadjuk. Mi a tízparancs szerinti  világszemléletet  támogatjuk,  és soha nem fogjuk támogatni azokat,  akik ezzel  ellentétesen szavaztak  abortusz és szekta ügyben a parlamentben.Mert akik elszektátásítják ezt a népet, akik megengedik a magzatgyilkosságot, akik meg akarják engedni a drogokat akik megélhetési bûnözésnek hívják, hogy mások becsületes forintja betörõk martalékává válnak, azok nem a  tízparancs alapján állnak,  mondjanak és hazudozzanak, ígérgetve
bármit. Hatalmuk csak mint a pelyva, elfújja a szél.
         Krisztus Egyháza és evangéliuma  pedig ennél sokkal nagyobb üldözéseket, bajokat is túlélt.Nincs hát pánik, mert most is csak tisztult az Egyház. Kezd elválni a konkoly a búzától.  Kiderült,  hogy kiknek  fontos a hitük, és kiknek fontosabb e  világ még olyan áron is,  hogy a hitük ellen téve hitüket sárba tapossák. Az aratáskor a konkolyt majd összeszedik és elégetik. Az aratásig azonban a konkoly együtt érik a tiszta búzával. Most már azonban hogy egyre érik,  látszik,  hogy melyik  zöld szárból lesz konkoly, és melyikbõl fejlõdik majd az életünk kenyeret adó búzája.

Süveges István plébános

      Emlékszem, mikor nem igen lehetett még nyugatra utazni, mennyire vágytunk oda, a szabadságba.  Milyen jó lehet nekik, gondoltuk. Amerika meg  egyenesen  maga volt  szemünkben  az igazság és a demokrácia megdönthetetlen bástyája.  Már  idehaza  is  megjelenhet  a Mindszenty könyv, nem kell éjjel  egy ausztriai campingben felvert sátorban olvasni akkumulátor lámpája mellett, valami mégsincs rendben...
      Gyermekeinket az iskolákban telenyomták a „jövõtöket veszik el, akik az unió ellen szavaznak” és ehhez hasonló baromságokkal, egy bátorságánál csak  meggondolatlansága nagyobb legényke fölháborodásában, hogy az unió (így kis betûvel) ellen beszélek, St. mise végén még nekem is esett, s még nem is olyan régen egy  paptestvéremnek is válaszolnom kellett, aki épp  a  Szentatyára hivatkozott és megfedett, hogy ne ágáljak az unió ellen.
      Mi történt emberek?  Megfordult pár hónap alatt a világ? A Szentatya dörgedelmes  szavakkal  figyelmezteti  az  uniót,  hogy  alkotmányából  ne hagyja  ki  a  keresztény  értékeket és a Vatikán nem lép be az unióba? No hogy is van ez?  Európa  már régen nem az az európa, amelyhez Szent István királyunk  tartozni akart,  ahonnan  hithirdetõket hozott. Ez az európa már nem érdemli meg hogy nagy betûvel írjam, ez az európa már elfeledte, hogy a kereszténységtõl mit tanult  és hogy a kereszténységnek mit köszönhet.  Ez az Európa, már csak távolról, az ûrbõl tûnik szépnek. Valójában ezer bûn  és  szenny  hazája,  a hálátlan emberek birodalma,  akik elfelejtik, hogy mivel tartoznak Istennek!
      Nos emberek, közöttük vallásos, templombajáró magyarok megszavaztátok,  ide akartok jutni. Reménykedtek még hogy milyen boldogságra szavaztatok? Nézzétek meg kicsit  közelebbrõl  is  és akkor rájöttök, hogy megint a zsebetekre és nem a hitetekre szavaztatok és a boldogság helyett valami más, szánalmas kiszolgáltatottság vár rátok!
      A Szentatya, II. János Pál pápa határozott hangon emelte fel szavát, amiért az Európai Unió tervezett  alkotmányába nem  vették bele a  kereszténységet és a keresztény értékrendet. Még papok is megtévedtek, s nem vették észre,  hogy én amikor az  Európai Unió ellen vagyok, nem valami jó ellen vagyok, hanem nem vagyunk felkészülve, mivel kormányunk elhallgatja elõlünk a valódi gondokat, stb.
      Sajnálom, hogy ilyen gyorsan jött a válasz és a megerõsítés, hogy bizony a  jó oldalon  álltam. És akkor még csak egy értékrendrõl beszéltem, ami nélkül nem lenne  Európa az ami, s nem szóltam a mai bajokról, arról, hogy milyen  sokan  mennek  majd tönkre és nem szólhattam arról, hogy kétbalkezes politikusok,  akik nem értenek a gazdasághoz,  rossz  döntéseik árát az Uniós csatlakozásra hivatkoztatva  fizettetik meg a néppel. Csak a nyugdíjasok zsebébõl  a most bejelentett  ár és áfa  emelések három év alatt mintegy 100 ezer Ft-ot vesznek ki,  akkor mit is ért az a 19.000 Ft  amit választási hazudozások közepette adtak, hogy utána két kézzel vissza vegyenek.
      Európa a kereszténység  nélkül nem lenne az ami, állítottam az imént. Eszembe jut, hogy Franciaországban mindenfelé ott állnak az emlékmûvek amik arra emlékeztetik õket, hogy kalandozó magyarjaink szétdúlták országukat. De egyetlen egy emlékmû nem áll sem francia földön, sem máshol nyugaton,  ami arra emlékeztetne,  hogy  Magyarország a török elleni harcokban vére hullajtásával megvédte a keresztény nyugatot.
      A bencések tanították meg Európát a földmûvelésre, a betûvetésre és az iskolák amelyeket az  Egyház  állíttatott  az  elemi  iskoláktól az egyetemekig, mûvelték  ki  az  európai emberfõt. Ezt a hálátlan utókor el akarja felejteni és olyanok akik azt nem vállalják fel amit 1-2 éve, hónapja ígértek, boszorkányüldözések és egyéb az emberiség középkori  elmaradottságából származó történelmi  tényt  hosszú  évszázadok  múltán most próbálnak az Egyház fejéhez verni vad gyûlölettõl lihegve.
      Mindeközben Európa elpogányosodik, hoz gyilkosságokat és kábítószerezést megengedõ törvényeket, a kereskedelmi televíziókba már belecsinált a kendermagos és mindennaposak a szeszesitalokat dicsõítõ reklámok. Miközben kihal a magyarság, elöregedik az ország, mindaközben szabadon gyilkolhatják  az  ártatlan  magzatokat, esélyt sem adva nekik, hogy felnõve kiderüljön, melyikükbõl lett volna tudós,  államférfi,  vagy feltaláló, netán egy Beethowen vagy Mozart.
       A büszke Európa tönkre tette a levegõjét, a lakhelyét, a kukacok lakmározzák fel a gyümölcsöt,  a termést,  a megbolondított idõjárás pedig elsivatagosodással fenyeget.  Évezredes  gleccserek  olvadnak le és megszûnõ félben van a Golf-áramlás.  Egyszóval olyan világvége  hangulat kezd eluralkodni, s mindeközben még mindig a rossz úton haladunk a vesztünk felé.
       Rómában felépült a  világ  legnagyobb  mecsetje,  nálunk pedig a televíziókban a babonaság, a horoszkóp, a gömbjóslás, a kártyavetés és az  istentelenség minden formája felütötte a fejét.  Csak országunk vezetõi nem változnak,  õk  ugyanazok  akik  évtizedekkel elõtte is hatalmuk érdekében NAGY  marxista kommunistákból átvedlettek NAGY tõkésekké.
      Ha a vallás oldala felõl akarom nézni, ugyanazok akik az ÁÉH-val és az egyházügyi  titkárokkal  az  élen üldözték évtizedeken keresztül a papságot, a híveket, most a világ e táján soha nem ismert szekták elterjesztésével olyanok mint  akik  a boszorkány szövetség vallássá nyilvánításával, a történelmi egyházaktól még a történelmi jelzõt is elrabolandó jeleskednek és országolnak tovább.  Annyi  mindössze  a  változás, hogy most leírhatjuk, elmondhatjuk, ha még van hol, bár ez is szûkül, a jobb oldali újságoktól elveszik a hirdetéseket,de azért szerintük sajtószabadság van.
       Hát csoda, hogy ez az Európa nem akar  hallani  a  kereszténység értékeirõl, hiszen még a végén lelkiismeretfurdallása támadna valakiknek?! Ám ahogyan az amerikai, az angol, a spanyol vezetõk elengedték a Szentatya intelmeit az olajért folytatott igazságtalan háború ellen, most is legyintenek egyet és egy elegáns mozdulattal ugyan úgy nem vesznek tudomást a gyökerekrõl, a keresztény értékekrõl sem.
      Pedig aki a múltat nem becsüli, az a jelent nem érti, a jövõt nem érdemli. Ugye emlékeznek még Nyilas Misire, aki a sok  igazságtalanságot átélve, arról ami edig élete nagy vágya volt,  hogy teljesülhessen, könnyek között kijelenti: „Én  nem  akarok debreceni diák lenni!” Mi akik a kommunizmus alatt azt hittük hogy a nyugat az álom,  most amikor mi is oda tartozhatnánk, lassan nemakarunk hozzájuk tartozni.

      Immár folyamatos és tudatos módon inzultálják a magyar katolikus híveket.  Szinte minden nagyobb ünnepünk elõtt elárasztja a sajtót valami rágalom, vagy kifigurázás, butítva vagy rontva az ünnep hangulatát.
     Õfelségét,  a Magyar Szentkoronát "tökfedõnek" titulázzák, Áldott St. Istvánunk jobbját "húscafatnak", Magyarok Nagyasszonyát "megesett leányzónak".  Miközben  hazug  rágalmakat szórnak a Katolikus Egyházra és minden hibát felnagyítva világgá kürtölnek,  elhallgatják a különféle szekták rombolását,  sõt a szektákat jó oldalukról példaként állítják be.
          A kommunizmus alatt lelkileg-erkölcsileg sokan megrokkantak, ám emlékszünk rá, hogy 1956-ban milyen sokan lettünk egyszerre a templomokban,  azután  kiürültek  a templomok. Arra is emlékszünk, hogy 1990 után is többen lettünk, majd ismét kevesebben. Vannak, akik becsülettel  visszatértek,  ám vannak akik lélekben soha. Ezeket a "híveket, akik akkor elhagyták az Egyházat, s lélekben sohasem tértek vissza  csak  fizikai  testüket  mutatták meg a templomokban, most mint igaz  katolikusokat  állítják  be és hangot adnak azok elégedetlenségeinek,  akik aposztatává, hitehagyottakká váltak, vallásilag  lezûllöttek a megpróbáltatások ideje alatt.
          Ezek  most  szerepet  tévesztve  nem  szõr  ruhába öltözve jönnek bûnbánatot tartva, hanem követelõzve és a papokat úgymond politizálásukért kárhoztatva.  De ugyanezek  a vallásilag lumpen elemek nem jöttek  felháborodva,  hogy  Horn Gyula hazudik, hiszen õket is feloldozták a gyóntatószékben és egy szó nem igaz azokból a rágalmakból, amelyeket  a  bûzös  szájú  médiákon keresztül eregetnek. Az Egyház történelme bizonyítja,  hogy mindig akkor növekedett az Egyház, amikor üldözték! Jelen egyházüldözések nem gyengíteni, hanem erõsíteni fognak bennünket és elõbb-utóbb felrázzák a "demokrácia" leple alatti áskálódások a megtévesztett embereket is, elõbb-utóbb kikapcsolják a szennyet  és  mocskot ontó médiákat és amikor testileg, lelkileg megútálják ezt a szellemi fertõt, akkor kikelnek a sárból és ismét csak a sártól távolmaradottak között keresnek menedéket.Hogy addig együtt nõ a konkoly és a búza, Jézus Urunk szavai szerint?Majd aratáskor elkülönítik õket.
          Minden prófétát meggyilkoltak, mégis a próféták tanítása bizonyult igaznak és nem a gyilkosoké.A papnak vállalnia kell a próféta szerepét és  legjobb  lelkiismerettel fel kell emelje szavát az országos és a helyi hazudozásokkal  szemben egyaránt.  Hogy ez kicsit udvari bolond szerep? Igaz! Ám jól tudjuk, hogy a királyi udvarok bolondjait csak a valódi bolondok tartották bolondnak! Elõbb-utóbb mindig akadnak, akik elkiáltják magukat: "Hé emberek! A  király  meztelen!" A  már  szinte minden  pártot megjárt ruha nélkül maradt emberekrõl lehull hazugságuk leple és akkor nem marad más csak az örök értékek. Akkor majd választaniuk kell, vagy valóban visszatérnek az atyai házba, vagy végleg elvesznek.S amikor már közeledik a vég, sok egyházüldözõ, Istennel, pappal szembeszegülõ hívatta az Egyház szolgáit, hogy a nagy út elõtt  lássák  el szentségekkel és oldozzák föl az ellenük elkövetett bûnök súlya alól õket. Akkor majd az "ezer éve rossz papokra bízta sorsát" és hasonló március 15-i, papoknak, egyháznak "kedveskedõ" verseket megvédõ helyi kiskirályok fején is hiába keresünk koronát, mert kiderül, hogy nem is volt, csak azt gondolták, amikor választási ígéreteikkel  4 évrõl  4 évre hazudták, a választók meg elhitték, hogy majd õk megvalósítják. S ki emlékszik már választások után az tórendezésre, amit már 12 éve, 3 cikluson  át hazudtak, s ki gondolhatja komolyan hogy minden utca betonos lesz, még a tanyai dûlõket is rendbehozzák, minden oktatási intézményt felújítanak, ha 12 év alatt útjaink csak  romlottak,  még  a téli kátyúk is csak õsz végére tûntek el, mire jött az újabb fagyás, stb. Most mibõl? Semmibõl! Ezek a hazugságok sorozata!  Ha  országosan  bevált,  követik  szellemi elõdeiket. Ha õk nyerhettek hazugsággal, bizonyára helyben is sikerült majd, gondolják.
          Elõbb-utóbb rájönnek majd az emberek, hogy az ügyesen eltitkolt közmeghallgatások idejét szájról szájra tovább kell adni és el kell menni, szembesítve a korona nélküli kiskirályokat ígérgetéseik  hazugságával. Hát ezért nem szabadna az õ elgondolásuk szerint a papnak ezekrõl beszélni "politizálni",  hogy  az  emberek fel ne ébredjenek Csipke Rózsika  álmukból,  s  nehogy  zavar  támadjon  az ügyesen felépített hazugság-rendszerükben, nehogy rájõjjenek az emberek, hogy a  "nálunk még a bal oldal is jobb oldal" és egyéb maszlagok, amikkel  megpróbálnak  etetni  bennünket, mérges gombák és nem igazi étkek, s a kiskirályok is rájönnek, hogy az nem ellenség, aki idõben szólt, hanem az az ellenség, aki ott nyüzsög és hízeleg, hogy a hatalom mellett megsütögesse saját pecsenyécskéjét.
          Ennek a felismerésnek kell, a fejekben megvilágosodnia,  s  akkor majd ismét barát lesz az ellenségnek kikiáltottból, mert belátják, hogy azt soha nem a gyûlölet, hanem "csupán" az igazságérzet vezette.Egy-két  hazugságot  még  le  lehet nyelni,  lehet hozzá jó pofát vágni, úgy mintha nem is vettük volna észre, de amikor már azt várják el, hogy a hazugságot el is higgyük, amikor már tõlünk is elvárnák, hogy a hazugság mellé álljunk, azt már NEM! Az már nem megy a békesség kedvéért, mert a hazugságot pátyolgatni gyalázat!

       Nagy örömmel fogadták a dévai ferences  otthonból  érkezett  gyerekeket azok a családok, akiknél elhelyezést nyertek  és számukra több kirándulást  is  szerveztek. Hétfõn  este  az ifjúsági hittan után teljes bemutatást  kaptak  templomunkról.  Egy napot Budapesten a Margit-szigeten  töltöttek,  egy  napot pedig a nagy melegben fürödtek. 
      Köszönet a szervezõknek és a szállásadó családoknak. Július közepe táján Kárpát-ukrajnai csoportot várunk, reméljük õk is szép emlékekkel térnek majd haza.