Letöltési idõ kb. ½-1 perc
 

Küldjön Ön is bátran kérdést! Válaszolni fogunk rá!

Az inkvizíció és a boszorkány ügyek...
A világ teremtése. Hazudik-e a Szentírás?
A Szentírást a papok találták ki és hamisították meg?
Az egész vallás egy nagy üzlet a papoknak nemde?
Felelõs-e a zsidóság Jézus keresztre feszítéséért?
Vétett-e XII. Pius a zsidók ellen?A jótevõt gyalázzák?
Lehet-e valaki otthon, templom nélkül vallásos?
A papok ilyenek, olyanok, azért nem járok templomba.
Miért politizál az Egyház? A Fidesz államvallása lett?
Miért nem engedi meg az Egyház a válást?
A monakói hercegnõ egyházilag elválhatott a férjétõl?
A pap csak azért beszél, mert ezért fizetik.
Miért nem nõsülnek a papok?
Hogyan vélekedjünk a vallásháborúkról?
Mit szól bele az Egyház a nõk magánügyébe?(abortusz)
Miért nem hagyja az Egyház hogy méltósággal halhassunk meg?
Miért társult a kommunizmushoz az ateizmus, a hittagadás?
Kik voltak azok a békepapok?
Mi a bûne egy babának, minek kell ördögöt ûzni belõle?
Hogy a papok miket mûveltek a történelem folyamán...
Ha Isten lenne nem engedné meg a háborút, meg a bajt!
Ki tudja mi van a halál után, még nem jött vissza senki!
Vannak-e UFO-k?
Ha annyira védik az életet miért akarják ahalálbüntetést?
Olyan ez az Isten-ember dolog,
       mintha egy pók hálójában lennénk foglyok?
A pedofiliával vádolt papokról

Az inkvizíció és a boszorkány ügyek...

      Kezdjük mindjárt a leggyakrabban elõforduló kérdéssel. Miért hitt az Egyház a boszorkányokban?
      Az Egyház soha nem hitt és nem tanított a boszorkányokkal kapcsolatban semmit. Az egyháziak és a világiak, vagyis a papok és a hívek egyaránt, az emberiség  egy korszakában hittek a boszorkányok létezésében. Sem Jézus, sem a Szentírás,  így hitünk sem foglalkozik ezzel.  Az pedig,  hogy az egész emberiség, fejlettségének egy szakaszáig hitt ezekben a badarságokban,  igazán nem testálható rá az Egyházra. Miért kellett volna, hogy a papok mintegy átugorva az emberi fejlõdés  egy szakaszát,  hirtelen,  maguktól mentesek legyenek ettõl a tévhittõl? Az Egyházat  ezért felelõssé  tenni nem csak igazságtalan, hanem gyalázatos dolog is.
      Az  inkvizíció  már  sokkal nehezebb kérdés, ám azt is kiforgatták rendesen az Egyház kárára. A történelem folyamán az állami hatalmak és hatalmasságok igen gyakran igyekeztek  beavatkozni  az Egyház életébe, s amit azután okoztak, mosva a kezüket, csak az Egyház bûne felkiáltással elkönyvelni ugyancsak igazságtalan.
      Mi is történt tulajdonképpen? A birodalmakban kialakult az egy birodalom-egy vallás állapot.  Ez politikailag könnyen követhetõ és kezelhetõ volt. Aki tehát ebbõl kilógott, az elsõsorban az államhatalomra jelentett veszélyt. Ezzel magyarázható, hogy a királyok és uralkodók olyan elõszerettel vettek részt  az eretnekek felkutatásában. Az inkviziciót sem az Egyház hozta létre, hanem állami intézmény volt. Sajnálatos, hogy az egyháziak ennek teret engedtek és elejében hagyták mûködni ezeket az intézményeket.
      Az Egyház akkor avatkozott bele az inkvizíció kérdésébe, amikor egyre-másra a királyok a saját politikai ellenfeleikkel eretnekség címszó alatt végeztek. Akkor az Egyház azt mondta, mégiscsak az Egyház feladata megmondani, hogy ki az eretnek és ki nem. Ettõl kezdve az állami hatóságok által eretnekség vádjával bebörtönzöttek hitét az Egyház  megvizsgálta, s aki ezen a rostán fennakadt, azt visszaadták az állami hatóságoknak és nem  az Egyház, hanem az állam végezte ki õket.
      Mai  eszünkkel  nézve  bûnös és megengedhetetlen dolgok ezek de ha abban a világban éltünk volna, ahol pl. a felségsértésért  azonnal lefejeztek ott  a helyszínen valakit, már másként gondolkodnánk. Régi korok elmaradottsága az akkori körülmények figyelembe nem vétele nélkül hamar tévútra vezet bennünket.
      Egyetlen ember is végtelen érték. Ezt el nem felejtve, az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az összes katolikus és protestáns inkvizíciókban meghalt ember száma egész Európára kivetítve mintegy 2000-2500 az inkvizíció évtizedei alatt. Ugyanakkor  azt is el kell mondani, hogy sok a mendemonda is. Ha valaki hall Galileirõl, a sok hazug vádaskodás eredményeként azt mondja 100 emberbõl 99, hogy elégették.
      Nos Galilei  természetes halállal halt meg, minden ellenkezõ híresztelés ellenére. Vagy például, ha csak Magyarországot  vesszük és csak a Tanácsköztársaság mindössze 133  "dicsõ" napját, bizony elborzadhatunk, hogy hány embert végeztek ki akkor. Mindeznem fedi el egyetlen "eretnekégetés" gyalázatát sem, csupán a történelmet  úgy kell vizsgálnunk,  ahogyan az van és nem kiragadva belõle ezt vagy azt  és  eltitkolni mást.

        Ha fogalmazást kellene írnunk  az édesanyánkról, akkor abban két dolog szerepelne:
          1.) Édesanyánk tulajdonságai,
          2.) A világ amelyben élt.
         Ha például 100 évvel ezelõtt éltünk volna, nem szerepelne televízió,  vasaló  helyett  mángorlóról  írnánk, stb. Ám a lényeg, hogy édesanyánk áldozatos szeretettel élt és dolgozott,az változatlan maradna.
        Az Ószövetségi Szentírás, világ teremtésérõl írt sorai kb. 3200 évvel ezelõtt íródtak. E könyvben is két dolgot fogunk megtalálni: 1.) Isten üzenetét 2.) Egy 3200 évvel ezelõtt élt ember világnézetét.
        Vagyis nem várhatjuk a Szentírástól, hogy helikopterekrõl és ürhajókról írjon. Mózes nem ismerhette az  energia fogalmát, így logikus hogy azt írja, hogy Isten a semmibõl teremtette a világot. Isten végtelen energiája Mózes számára megfoghatatlan fogalom volt. Viszont a tudomány felfedezte, hogy az anyag és az energia egymásba átalakíthatóak, vagyis semmi probléma nincs afelõl, hogy Isten a maga végtelen energiájával létrehozta az anyagvilágot.
        A tudósok  a vörös fény  eltolódásából tudják, hogy a világmindenség anyaga egy képzeletbeli középponttól tágul. Azt is felfedezte a tudomány, hogy az anyag a végtelenségig sûríthetõ. Ma már a tudósok is az "õs bumm"-ról beszélnek.
        Nincs tehát semmi ellentmondás.

        Ami az ember teremtését illeti: Isten  a  saját  képére és hasonlatosságára  teremtette  az embert. Az ember három dologban hasonlít Istenre:
              1.) értelmes lény
              2.) lélekkel bíró lény
              3.) szabadakarattal bíró lény
        A Szentírás azt írja: "...Isten megteremtette az embert ÉS lelket lehelt bele..." Ezt az ést mi egy pillanat alatt átsikolva kimondjuk. Nyilván nem helyezhette Isten a kihületlen fortyogó földre az embert. Isten elindította az életet a földön, (egysejtûek, többsejtûek, növények, állatok) és amikor az az élõ szervezet elég fejlett volt,  Isten lelket lehelt bele. Ekkor lett az ember emberré. Az az "és" évmilliókat is jelenthet.

        Darwin nagyon okos ember volt, csak egy baja volt, az hogy hitetlen volt. Amikor rájött arra, hogy az embernek valami köze van az állatvilághoz, azt hitte, hogy most aztán õ bebizonyította, hogy nincs Isten, meg hogy a Szentírás hazudik.
        Csakhogy, ha Darwinnak igaza lenne, akkor valahol az õserdõk mélyén most is át kellene hogy alakuljon a majom emberré. Ám mivel ez nem  történik meg, nyilvánvaló, hogy ez egyszeri volt Isten tervében.
        Olyannyira egyszeri, hogy még Évát is Ádámból hozta létre az Isten. Ez igen morbidnak tûnik az elsõ pillalatra. Mély álmot bocsátott rá és kivéve egyik oldalbordáját, abból alkotta  meg  Évát. A mai  biológiai fejlettség szintjén ez márnem jelent problémát. A klónozás, stb. világában ez már nem gond, ahogyan szokták mondani.  Isten titka, hogy miért ezt választotta. Az viszont tény, hogy ember teste a föld anyagából épül fel.
        Ami a "PARADICSOM-kertet" illeti, azt jelenti hogy minden meg volt, amire szükségük volt. Nyiván Isten ott alkotta meg az embert, ahol az élethez  minden feltétel rendelkezésre állott.
        Ami pedig a  bûnbeesést  illeti. Ahhoz gondoljuk el, hogy régen építettek templomokat gyönyörûen kifestve, ma csupa beton és fa elemek. Miért? Mert a régiek közül nagyon sokan nem tudtak írni-olvasni. Ha egy nagymama elment a kis unokájával a templomba és a  festményekrõl sokszor  az egész üdvtörténetet elmagyarázhatta neki. Hogy miért mondom el ezt itt, azért, mert a bûnbeesés története annyira képszerû leírás, hogy olyanoknak íródott, akiknek felolvasták és a képszerûség miatt az emlékezetükben  maradt. Itt is a lényeg a fontos, csakúgy mint a teremtéstörténet többi részénél.
        Vagyis:
           1.) Isten megteremtette a világot.
           2.) Isten megteremtette az embert.
           3.) Isten  az  embernek  törvény szabott, de az emberek ezt megszegték.
        A többi, mint az édesanyánkról írott dolgozatban Mózes világnézetét hordozza magában, egy 3200 évvel ezelõtt élt ember világról alkotott képét és ismeretét.

      A Szentírást a papok találták ki és õk hamisították meg?

        Tessék mondani, ha a papok találták ki, akkor miért hamisították volna meg azt amit õk találtak ki? Hol voltak még a papok,  amikor a Szentírás  elsõ könyveit megírták? A qumrani tekercseket amikor megtalálták, tele volt a világsajtó, hogy most majd fény derül a papok csalására. És mi lett az eredmény? Kiderült, hogy a több ezer évvel ezelõtti szövegek tökéletesen megegyeznek a mai szövegekkel.
       Volt  amikor  azt  mondták,  hogy  amikor Jézus a Galileai Tenger közepén a vizen járt, ott az  apostolok cölöpöket vertek a tóba és Jéus azon járt. Itt is felmerül azonban néhány probléma. Ott csak a tanítványok voltak jelen. Saját magukhogy láthassák, hogy Jézus hogyan megy a cölöpökön, azért miért vertek volna le cölöpöket? Ám az sem elhanyagolható probléma, hogy ez a tó tengerszem, több száz méter mély. Gratulálunk a cölöpveréshez.

A vallás egy nagy üzlet a papoknak nemde? 

         Így tehát a pénzzel  megrakott táskákat nem a papoknál kell keresni, sem pedig a tíz és százmilliós bankszámlákat. Jó néhány papot összevertek néhány ezer Ft-ért, mert többet reméltek nála és csak ennyit találtak. A papnak az az öröme, ha az Isten háza, és a hivatali hely, a plébánia rendben van. Szent Lõrinctõl is már a hatóságok az egyház kincseit követelték, aki oda vezette a hatóságok elé a szegényeket, mint az egyház kincseit. Az a mi templomainkban  megvalósul, sok  egyszerû hívõ sok kis adományából valósul meg.
       És még egy apróságot. Amig egy civil ember eltartva családot, felépít házat, megszerez autót, nyaralót, addig a pap a plébánián lakik, az autójához a segélyszervezetek hozzá segítenek és csak így tudja megszerezni. Ha tehát összehasonlítjuk a papok fizetését a társadalom többi tagjának a fizetésével a közép mezõny alatt foglalnak helyet valamivel. Ugyanakkor fõiskolát, egyetemet  végzettés vezetõ emberek. Ha ebben a kategóriában vizsgálódunk, akkor messze ennek a rétegnek a legalján mozognak a fizetségükkel. Nincs tehát mit írigyelni rajtuk. Inkább azt láthatjuk, hogy a papok sok pénzérõl  szõtt legendák is beletartoznak a hittel, vallással, papokkal kapcsolatos, tudatosan terjesztett hazugságok közé.
       Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy a szekták éppazért alakulnak, hogy az egyházaknak adott állami kedvezményeket kihasználva gazdagodjanak, hiszen õk nem költik iskolákra, mûemlék templomokra stb. Az úgyenevezett öngyilkos szekták épp azt teszik, hogy tagjaik vagyonát elveszik és utána öngyilkosságba kergetik õket. Ezért kell különbséget tenni a két évezredes Katolikus Egyház és egy ma alakuló szekta között. Ám a szekták elvakulttá teszik az embereket és azok akik sajnálták a Katolikus Egyháznak az egyházi adójukat  évente befizetni, amikor egy szektába bekerülnek és átjutnak az agymosáson, fizetésük 10%-át adják oda. A Katolikus Egyház sohasem élt sem agymosással, sem tisztességtelen eszközökkel. Elõdöm például mindenét végrendeletileg egy épülõ templomra hagyta, de sok papról tudok, akik vagyonukat szintén jótékony célra hagyták.

        A Newsweek amerikai magazin XII. Pius pápa védelmébenírt cikket értsd és mond: 1998-ban A cikk egy szójátékkalkezdõdik ugyanis a "Times" szó angolul idõt jelent és a New York Times címû napilappal példálózva mutatja be hogy hogyan változnak az  idõk. A Newsweek ugyanis a New York Times 1941. karácsonyi és 1998. március 18-i számainak vezércikkeibõl hoz összehasonlító idézeteket, mondván:
     ÍGY VÁLTOZNAK AZ IDÕK  ÉS  ÍGY VÁLIK MEGALÁZOTT BÛNÖS AZ ÖNFELÁLDOZÓ HÕSBÕL:

        Nyilván  egészséges  emberrõl kell beszélünk, nem betegrõl, hiszen a beteg ember  kénytelen  odahaza vallásos lenni, ám a betegágyához látogató pap révén, aki meggyóntatja, megáldoztatja, tartja a kapcsolatát Egyházával. A kérdés mögött nyilván az a hazugság bújik meg, amivel valaki önmaga elõtt is és mások elõtt is megpróbálja elhitetni, hogy õ azért vallásos. Igaz, hogy nem gyónik, nem áldozik,  Szentmisére  nem jár, böjtöket nem tart, stb. de higgyük el, õ azért vallásos.
        Senki ne áltassa magát ezzel a hazugsággal!
Jézus Krisztus alapította meg az Egyházat is és a szentségeketis. Aki nem fogadja el azt, amit az  Isten Fia alapított, az nem mondhatja hogy  Jézushoz tartozik, az nem mondhatja, hogy vallásos. Nézzen  szembe önmagával,  a lelkiismeretével és a jézusi tanítással és sürgõsen  hagyjon fel  önámító önhazudó magatartásával saját lelke üdve érdekében.

        Az ember mindig találhat egy rosszabat önmagánál, erre azonban nem  hivatkozhatunk. Vannak akik meg egyenesena papokat tartják ilyennek meg olyannak, bár ez nem újdonság, hiszen Jézus elmondja, szemére veti a népnek, hogy "atyáitok mind megölték a prófétákat". Jézus azonban erre a tipikus esetre, amit a kérdés rejt  is mondott megoldást. Jézus ugyanis ostorozta az ószövetségi papságot, mégsem mondta, hogy akkor ne  menjetek  templomba, hanem a következõt mondotta: "Az (ószövetségi papok) Mózes tanítószékében ülnek, tegyétek meg amit mondanak, de életüket ne kövessétek".
        Senki nem tiltja meg senkinek, hogy igazabbul, jámborabbul, szebben éljen mint a papja. De még ha igaz volna is, hogy a  papja valamiben gyenge és gyarló, akkor sem teheti meg egy hívõ, hogy Isten parancsát emiatt áthágja. A pap is megbûnhõdik a saját bûneiért és a hívõ is a sajátjáért. Az én szürkém nem lesz fehérré a más feketéjén. Senki se a szomszédja bûneit nézegesse, hanem a sajátját, vagyis, ahogyan a magyar mondja, mindenki a saját háza elõtt sepregessen. A papok bizonyára örülnének neki, ha a híveik annyira jámborok lennének, hogy a papnak el kellene szégyenlenie magát elõttük.

       Ennek ellenére az Egyház mértéktartó volt egészen addig, amíg Horn Gyula gyalázatos módon meg nem rágalmazta a katolikusságot, egyedi esetbõl általánosítva, vagy sokkal inkább egy hazug esetet kitalálva, majd Rákosi módszerekkel magnóskommandókkal fenyegettek bennünket és akkor még nem szóltam a "József dugja Máriát" címû és ehhez hasonló Eõrsi, Konrád és hasonszõrû társaiknak Õfelsége a Magyar Szent Korona "tökfedõ"-nek, a Szent Jobb "húscafat"-nak titulásáról és minden keresztény és nemzeti ünnepünk elõtti vallásellenes hazug hangulatkeltésekrõl.
        Ezek után kérdezem én, a két pólus közül, miért kellett volna a papoknak és az Egyháznak az Mszp-Szdsz oldalt választani? A mi számunkra a keresztény demokrácia lenne az igazi támogatott oldal, de azt a pártot Gicziék tönkre tették és csak  most éledhet újra. A  Magyar Keresztény Demokrata Szövetségnek pedig országos szinten a Fidesz is tagja, így teljesen értelmezhetetlen még a feltevése is annak, hogy az Egyház minden elkötelezettség  nélkül ezen a választáson a Fideszt támogatta, ha nem is mindenben kifogástalannak tartva és ha nem is mindenben egyetértõleg mindent elfogadva, de mint értékeinkhez sokkal közelebb állót.

        Jézus Krisztus errõl a kérdésrõl világosan és egyértelmûen beszélt. Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. Továbbá aki elbocsátott nõt vesz feleségül az házasságot tör, s aki elhagyja házastársát más kedvéért, úgyszintén. Nem mondta Jézus hogy majd úgy 2000 táján már annyira bonyolult lesz az élet,  hogy majd akkor elválhattok. Az Egyház tehát  Jézus tanítását kell hogy hirdesse. Jézus azt mondotta, hogy aki egy "i" betût vagy egy vesszõcskét elhagy és úgy tanítja az embereket, az igen kicsi lesz a mennyek országában.  Ezt a  törvényt  tehát  Jézus hozta  és nem az Egyház és az Egyháznak nem áll hatalmában változtatni rajta.
       De  nézzük  meg a dolgot más oldalról is. Jézus azt mondotta, hogy  egy fát arról lehet megismerni, hogy jó fa-e avagy rossz, hogy milyen gyümölcsöt terem. Nézzük meg, milyenek a gyümölcsei a tízparancsolat szerinti életnek és milyenek a gyümölcsei a tízparancsolat nélküli életnek? A veszekedések pokla, a bírósági tárgyalások mocska, a gyerekeken való veszekedések, a kulcsos gyerekek, az új kapcsolatban feleslegessé  vált  gyerekek és sorolhatnám a tízparancsolat  nélküli  élet  férges  gyümölcseit. Nem kérdéses tehát, hogy az Isten akarata szerinti  életnek  nincs alternatívája. Az ember mindig próbálkozik, de jobbat mint amit a minket teremtõ Isten a mi természetünknek  megfelelõen megalkotott még senki nem tudott az évtízezredek alatt kitalálni.

        Egy jegyesoktatáson mondotta nekem egy fiatalember ezt. Énpedig  azt válaszoltam neki, hogy az én fizetésem akkor is annyi lesz, ha mondjuk egy hónap múlva egymást megtépve, hajánál fogva meghúzgálják a fõ utcán. Ha pedig ez így van, akkor valószínûleg azért beszél a pap, hogy szép házasságok, boldog frigyek köttessenek. Az is különös, hogy miközben valaki szeretne templomban esküdni, az oktatást fölöslegesnek gondolja. A pap aki annyi házasság örömét, bánatát ismeri bizony sok olyan dolgot tud mondani amire ha odafigyelünk és okulunk belõle, sok bajtól és tragédiától megkímélhetjük magunkat. A

        A  kérdés  sokszor  felmerül.  Mondjuk lakodalmakban úgy, hogy hej atyám, nem tudja maga, hogy mibõl maradt ki! Amikor meg valakinek tönkremegy a házassága, akkor ilyenformán, hogy atyám, maguknak van a legtöbb esze, hogynem nõsülnek. Persze mind a kettõ túlzás és valamilyen idegállapotot, hangulati kedélyállapotot jelez.
        Egy  dolgot mindjárt  az elején szögezzünk le. Azokban az egyházakban is van paphiány, ahol nõsülhetnek a lelkészek, sõt ott is, ahol még nõk is lehetnek lelkészek. Tehát a paphiány a papok megházasításával nem oldható meg. Amikor a kommunizmus idején a Népszabadság épp nem tudott valami rosszat írni a papokról, de velünk akart foglalkozni, akkor vette elõ ezt a témát. Hát most beszéljük meg mi is, kendõzetlenül.
        A papi nõtlenség egyházfegyelmi  intézkedés. Tehát ha a római pápa holnap kihirdetné, hogy ezentúl nõsülhetnek a papok, ettõl az Egyház nem omlana össze. Jó oka van azonban neki, hogy ezt nem teszi. Jézus azt mondja, hogy Isten országáért le lehet mondani a házas életrõl. Egy pap számáranem az okozza a legnagyobb problémát hogy nincs felesége, hanem az, hogy nincs gyermeke akiben önmegvalósulásként tovább élhet. Ez valóban komoly dolog és csak nagy cél  érdekében szabad feláldozni. Ismerünk olyan tudóst, aki a tudományos kutatásai miatt, amikkel nagy jót tett az emberiségnek, mondott le a családalapításról. (Szentgyörgyi Albert)
        Ha  egy  fiatalember  (23-24 éves) oda áll a hívek elé és atyának szólítják, mivel bizonyítja be, hogy õ fiatalon is atya. Azzal, hogyha letette az asztalra az õ életének, szolgálatának,az õ komoly elhatározásának a pecsétjét, õ vállalta azt, hogy Jézusért és az evangéliumért nõtlenül éli le az életét. Valaki mondhatja, igen ám, de akkor ott vannak az olyan problémák, mint most Amerikában meg régebben lehetett hallani Ausztriában is, hogy pedofilia, meg homokosság. Ám ezek deformációk, betegségek és nem a papi nõtlenség következményei, inkább hogy valaki ezt választotta hivatásának abban közre játszhatot ezirányú hajlama, ám Isten parancsai egyformán köteleznek mindenkit és aki azokat megtartja, akármilyen hajlamú is a parancsok mentén tisztességes életetélhet. Tehát  ezek az aberrációk nem a papi nõtlenség következményei, inkább csak vonzó lehet számukra ez az  életforma talán magyarázatként családjuk, stb. felé. Akkor hát mivel magyarázható hogy az Egyház ezt fenntartja?
        Egy orvosnak éjjel is beteghez kell mennie. Ha a felesége ezt netán nehezményezi, akkor az a házasság meg van pecsételve. Magyarán szólva a papi hivatás még az orvosénál is speciálisabb. Az én jó barátom egy református nagytiszteletû úr (Isten nyugosztalja békén) azt mondta nekem hogy õ a világháború  alatt értette meg a katolikus papok nõtlenségének a mikéntjét, amikor együtt voltak a légoltalmi pincében, hullottak a bombák, beszóltak, hogy sebesültek vannak és akkor mondja, a katolikus kolléga indult ellátni  a sebesülteket,õ pedig mozdulni sem mert a felesége, a családja mellõl, mert mi lesz velük.
        Akik az ortodoxiából visszatértek a római pápa fennhatósága alá, mindenben  testvéreink õk, görög katolikusoknak nevezik õket, Nyíregyháza környékén élnek. Õk megkapták kivételként, hogy pappászentelésük elõtt megnõsülhetnek. A szemináriumban több olyan testvérrel is együtt tanultam, akinek az édesapja is (görög)katolikus pap volt. Volt aki elmesélte, hogy édesanyja olyan féltékeny fajta, hogy a gyóntatószék közelében stopperolja, hogy melyik hölgy mennyiideig gyónik az uránál.
        A  papi  nõtlenség kérdése tehát korántsem intézhetõ el egyetlen kézlegyintéssel, de nem is olyan égetõen sürgõs és feloldandó probléma, mint ahogyan azt sokan elgondolják. A mérleg serpenyõjébe mindkét oldalra jut súly bõven, ígyhát e kérdés körül jobb ha lehûti magát mindenki és ösztöne, indulatai elé helyezi az evangéliumi tanácsokban gyökerezõ Jézusi ajánlást.

      A kérdést mindjárt három részre kell bontanunk:
        1.) A keresztes hadjátok
        2.) A vallásháborúk
        3.) A vallási szinezetû háborúk

        1.) A  keresztes hadjáratok az Egyház önvédelmi háborúi voltak. A mohamedanizmus megtámadta a keresztény világot, elfoglalta azokat a szent helyeket, amelyeken Jézus élt és tanított, de elfoglalt számtalan keresztény országot, így pl. Magyarországot is. Magyarország a keresztény nyugat védõbástyája volt a pápák hathatós támogatásával. Az önvédelmet soha egyetlen ország törvénye nem vitatta el, ehhez az Egyháznak is joga volt. Az természetes hogy amikor egy több tízezres sereg elindult, oda olyanok is csatlakoztak kaland és ki tudja milyen vágyból akik problémát jelenthettek. Noha az ilyen seregek útvonalán a keresztény világ gondoskodott az átvonuló seregek élelmezésérõl, azt hogy problémák ne lettek volna, senki nem tagadja, ezeket azonban részint akkor is megbüntették, részint ha valakinek kigyullad a háza ott bizony nem csak a tûz, hanem az oltás is sok kárt okoz. Ez a kérdéskör tehát az önvédelem miatt eleve nem eshet az elítélt kategóriába.
        2.) Az  úgynevezett vallásbáborúk, amelyek az eretnekségek nyomán történtek szintén többszintû vizsgálatot  érdemelnek. Az akkori törvények  is hozzásegítettek ezekhez. Pl. az akié a hatalom, azé a vallás alapon, ha pl. a földesúr áttért protestánsnak, akkor a jobbágyai is azokká kellett hogy legyenek, elvették a katolikusoktól a templomaikat, stb. Itt is lehettek önvédelmi jellegû dolgok, összességében azonban azt kell mondanunk, hogy bármilyen hit fegyveres erõvel való terjesztése a leghatározottabban bûn, Istenelõtt nem lehet kedves. Az a tény pedig, hogy ma békességben élünk protestáns  testvéreinkkel, akikkel annak idején  esetleg  "harcban"  álltunk nem azt jelenti, hogy most már igazuk van és elfogadjuk a hitüket, hanem azt, hogy tiszteljük bennük az Istenben hívõ embert. S ahogyan a Szentatya koszorút helyezett el Debrecenben a gályarabságra hurcolt lelkészek emlékmûvénél, ugyanúgy a kassai vértanúink emlékmûvénél a protestáns testvérek is ezt megtették, sok mindent kell még rendbe tennünk, amit a múltban  elõdeink elrontottak. Isten nevében fellépni ugyanis nagyon nagy felelõsség.
        3.) A vallási  szinezetû  háborúk, mint pl. a katolikus-protesáns háborúnak mondott északír-brit háború. Itt semmi köze nincs sem a katolikussághoz, sem a protestánssághoz. Itt arról van szó, hogy Anglia elfoglalta Írország északi részét és az írek szeretnék ezt visszacsinálni, ezért mindent felhasználnak, így pl. a terrorista akcióktól sem riadnak vissza. De pl. a zsidó-arab konfliktusnak is az a lényege, hogy az arabok csatákban elfoglalták Izraelt. Az ENSZ a II. világháború után úgy határozott, hogy Palesztína területén két államot kell létrehozni, Izraelt és egy Palesztín államot. Izrael évtizedek óta ezt nem hajtotta végre és az arabok területeken újabb és újabb településeket hoz létre, az arabok pedig ebbõl csak egy kiutat látnak a robbantgatást, ami legalább annyira rossz. Ebbe a gyûlöletbe ráadásul a vallás is belekeveredik akarva-akaratlanul, ami csak elmélyíti a konfliktust.

        Az Egyház semmibe nem avatkozik bele. Az Egyház feladata Isten akaratának  az  emberek számára nyilvánvalóvá tétele. Az  Egyház senkit nem rángat ki sem az orvostól, sem az abortusz bizottság elõl, sem a gyilkosság színhelyérõl. De elmondja, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatától szent és azt sem magzat korban, sem öreg korban sem máskor nem szabad meggyilkolni. Tehát az eutanázia is ebbe a körbe tartozik.
        Az ember képes pillanatnyi érdekekért feláldozni örök érdekeket. Ezért van az, hogy az állami törvények is korlátozzák az emberi szabadságot a biztonsági öv bekötési kötelezettségtõl a  bukósisakig. Az Egyház nem taníthat mást, mint ami Isten parancsolata. Ha sokan beszélnek csúnyán, attól még a csúnya beszéd csúnya beszéd marad. Azt hogy sokan gondolják  úgy, hogy ha nem kell a gyerek akkor meg lehet gyilkolni, attól ez még véres kezû gyilkosság marad.
        Az élethez való jog alkotmányos jog és az anyának nem magánügye, hogy megszüli-e a gyermekét. Egy élet meggyilkolása sohasem lehet  magánügy. Egy merõben társadalmi problémát nem lehet megoldani gyilkossággal. Az Egyház és a civil szervezetek azonban nem hagyják magukra ebben aproblémában az embereket. Akár Teréz anya nõvérei, akár a magzatvédõ társulatok, akár a kórházaknál kihelyezett inkubátorok lehetõséget adnak arra, hogy ha bármi miatt nem kell a gyermek, az szeretõ családokba kerülhessen. Nincs tehát mentség a mazatgyilkosságra és emmilyen más életellenes tettre.

        Döbbenetesen kétszínû  ez a  kérdés. Ezt ugyanis leánykori nevén kell megfogalmazni. Miért  nem engedi meg az Egyház, hogy az öregeket meggyilkoljuk. Ez itt az igazi  kérdés, ami már nem is  lehet kérdés, mert az isteni  törvények semmibe vételéhez az Egyház nem járulhat hozzá. Itt is az a helyzet, hogy az Egyház nem enged és nem tilt, az Egyház az isteni tanítást elmondja és ennyi. Mindenki eldöntheti, hogy saját feje elgondolása alapján, vagy Isten akarata szerint akar élni és halni.
        A szenvedésnek értéke van. Jézus Krisztus kereszthalálával váltotta  meg a világot. Aki hiszi és vallja hogy van örök élet, az az idõskori szenvedéseinket nem tartja értéktelennek. Akinek nincs hite, az pedig ahhoz hogy ezt a kérdést megértse, elõbb Isten és ember kapcsolatát kell hogy megismerje.

        A kérdés nagyon jó, köszönjük! A válasz sem bonyolult. Kétségtelen tény, hogy a kommunizmus évtizedei alatt egy olasz, egy francia, egy belga tehát nyugati országban élõ kommunista, amellett hogy õ ilyen elveket vallott, vidáman lehetett buzgó templomba járó. Ez csak nálunk, a szovjet-csatlós országokban társult az Isten-tagadással. Ahhoz, hogy ezt megértsük meg kell néznünk  a történéseket. Mit tettek az elmúlt évtizedek alatt?
        Elõször elvették a nagybirtokokat,  elüldözték  a fõurakat. Utána  elvették az iskolákat, az egyházi javakat, ezt követõen lesöpörték a padlásokat, majd fölvették nyugattól a kölcsönöket és amikor mindent eltékazoltak átadták hatalmas tartozásokkal a hatalmat. Közben azonban mint kiderült a saját svájci és egyéb számláikon vidáman gyûlt a pénz és a "rendszerváltáskor" elprivatizált, stb. pénzeket most ismét visszaváltották hatalomra  és  a legnagyobb kommunista vezérek lettek a legnagyobb tõkések és most ismét ott ülnek 2 millió Ft-os karórákkal a hatalomban.
        Akiktõl elvették amilye  volt,  azokra azt  kellett mondani hogy rossz emberek, megérdemlik, holott épp õk voltak a rosszak és épp õk azok akik folyton  hazudtak  és hazudnak ma is. A magyarázat ilyen egyszerû. Jó partnert talált bennük a liberál-globalizmus amelyik világuralomra tör, ezért szaporítják, engedik a szektákat, ezért nyomorították az egyházi iskolákat csak most  "demokratikus" módszerekkel, de a céljuk ugyanaz és a módszerük a folyamatos hazudozás is ugyanaz. Jó példa erre, amikor a taxis  blokád volt, bejelentetlen, akkor teát vitt az Szdsz, most egy töredéke volt az Erzsébet-híd lezárása, azonnal hatalommal szétverték.
        Aki tehát szétnéz és nyitott szemmel jár, az rögtön felfedezi a turpisságot és megérti, hogy az ateizmus nagyon is gyenge lábakon  áll és egy világméretû rablást "magyaráztak", álcáztak vele.  Egyáltalán nem volt véletlen  ami 1956-ban történt:

        De az sem véletlen, hogy az igazi 1956-osakat ma is félretolják és ki szeretnék  sajátítani  maguknak 1956 eszméit. Amíg Horn Gyulának  ugyanazt a kitûntetést akarják adni, mint amit Wittner Mária kapott, addig mindenki érzi, hogy hol húzódik a határ jó és rossz, hit és hitetlenség, igazság és hazugság között.
        Amióta az emberiség itt él ezen a Földön, a tudósok szerint kb. 60 milliárdnyi ember élhetett. Eltelt sok tíz, százezernyi, talán milliónyi esztendõ és ennyi temérdek ember, ennyi hosszú idõ alatt, noha mindig be akarta bizonyítani, hogy nincs Isten,  soha senki, egyetlen bizonyítékot nem tudott letenni az asztalra, hogy azután azt mondhatná, hogy emberek éljetek nyugodtan  ahogyan  akartok, nézzétek, be van bizonyítva, hogy nincs Isten. NINCS ILYEN BIZONYÍTÉK. Isten létének ugyanakkor  számtalan bizonyítéka van, melyet bárki megismerhet a Szentírásból, vagy az Egyház által nyilvánosan  vizsgáltatott  csodákból, a turini lepel, a guadalupei kép és sorolhatnám...
        Jézus azt mondaná: "...akinek füle van hallja meg!..." Sajnos az emberi természet gyarló az áteredõ bûn óta és nagyon könnyen hajlik elhinni a rosszat, ahol a bûnt lehet büntetlenül bûnre halmozni és kevésbé hajlik a jóra. Épp ezt használják ki az Isten-tagadók akik a sátán malmára hajtják a vizet, ezért a gonoszlélek is segíti õket. Ám mivel Jézus szavai szerint "senki  két úrnak nem szolgálhat", elõbb-utóbb mindenkinek el kell tudnia döntenie, hogy melyik oldalon áll. Istent választja vagy a gonoszlelket. Ezért jelentette nálunk az Mszp-Szdsz-re szavazás egyértelmûen a hit és vallás ellenességet, a nyugati világban ez másként alakult ki és sok víznek, évtizedeknek kell lefolynia a Dunán és a Tiszán mire ez rendezõdni fog, mire a nagyapák rablott millióit már a dédunokákon  nem kérik számon  és a dédunokák már mint "tiszta" emberek gyüjtik kapilista millióikat melyeket a kommunizmus, a szocializmus égisze alatt raboltak el valamikor.

      Ha a békepapságról beszélünk, akkor több csoportot meg kell különböztetnünk egymástól:
           1.) Akiket (pl.nyilas) múltjuk miatt, vagy kínzásokkal kényszerítettek.
           2.) Az elõzményektõl beijedt püspökök és papok.
           3.) A belenyugvók, hogy itt csak így lehet.
           4.) A karrieristák, kik így szereztek meg nagy plébániákat.
           5.) Akiket az Egyházra rákényszerítettek.
           6.) Akiket mind a két oldalon elfogadtak.

        1.) Épp az mutatja a kommunizmus elvtelenségét, hogy céljaik érdekében pl. a nyilas és a hitlerista rendszer nagy kiszolgálóit is felhasználták. Ezeknek vagy a börtön, a kínzások, a halál, vagy a velük való együttmûködés maradt. Aki nem tudta felvállalni a mártíromságot az kötélnek állt. Ha tudott segített, ha tudott elõre megüzente, megsúgta, hogy mire kell vigyázni. A legfõbb vezetõiket Róma felfüggesztette, azután egy megegyezés kapcsán öreg korukra ismét mûködhettek. Mindenkinek Istennel kell elszászámolnia, nekik is.
        2.)Könnyû volt beijedni. Én találkoztam olyan pappal a kórházban, akit egy 80 x 80 centiméteres 2m mély alul föld lyukban tartottak 3 hétig. Abban állt, amit csinált. A lábai szétrohadtak, állandóan a kórházban volt. Ilyen és ehhez hasonló (lásd: Mindszenty emlékirat könyv) módszereket használtak. Egy hírhedt nagy beijedés volt, amikor a római püspöki szinoduson az olaszországi magyar nagykövet átadott az egyik püspöknek egy papírt, hogy azt ha nem olvassa föl, akkor nem jöhet haza Magyarországra. A nyugati magyarság a tenyerén hordozta volna, õ beijedt és felolvasta, hogy az állam és az egyház  megegyezett a hitoktatás kérdésében. Amikor hazajöttek, akkor kezdtek el tárgyalni és az addig szabad templomi hitoktatást korlátok közé szorították. A szinoduson pedig mint valami diadalt jelentették be a nyugati világ elõtt.
        3.)A hosszú  évtizedek és 1956  után szinte az egész magyarság letargiába esett, a papok is. Elhittük, hogy ebbõl a "buliból" világégés nélkül kikerülni nem lehet. Belenyugodtunk, hogy Jaltában eladtak bennünket. Kevés volt a hitünk, holott a fatimai jövendölés  70 évrõl beszélt  és épp 70 évet élt  meg a Szovjetunió és mint a kártyavár omlott össze minden. Hozzájárult  a belenyugváshoz az is, hogy mi voltunk a "legvidámabb barakk", vagyis a körülményekhez képest mi még elég jól evickélhettünk.
      4.) A  karrieristák  azoknak, akiknek a tettükre semmi mentség nincsen. Õk az "ördöggel is üzletet kötõk", akik hogy nagy plébániákat nyerhessenek el, eladták a lelküket.
      5.) Jó pénzért beépített spiclik mûködtek a  papság között. Olyanok akik soha nem lettek volna papok, de ezt pénzért vállalták. Nem egy persze kilépett, megnõsült, botrányt kavart, holott ezek nem papi hivatások voltak hanem spiclik, téglák.
      6.) Róma  a keleti  politikájában  kipróbálta puhatolni, hogy meddig lehet elmenni.  Mi  az a határ, ameddig a szocialista világ engedi az  Egyházat. Ehhez nyilván szükség volt olyan emberekre, akik Rómához hûek voltak, de  akiket a kommunisták is elfogadtak. Ezzel magyarázható, hogy pl. míg a nyilvánvalóan megtévesztéssel püspökké lett püspök bocsánatot kért a püspöki kartól, addig akiket Róma kinevezett nem fosztotta meg széküktõl. Az Egyház mûködéséért kisérleti terep voltunk, de gondoljunk arra, hogy a kommunizmus annyire elterjedt a világ nagy részén, hogy hasonló helyzetben mi is a pápák puhatolódzó politikájával kényszerülhettünk volna élni.
      Mint a fentiekbõl is látható, igen vegyes tehát a kép és nagyon sok mindent kell annak ismernie és tudnia, aki ebben a vegyes felvágottban igazságot akar tenni, ítélkezni akar, stb. Lehet hogy magam sem vettem mindent figyelembe, hiszen nem beszéltem azokról, akiket mondjuk úgy szerveztek be, hogy balesetet okoztak és ezért elnéztek felette, vagy ha templomot, plébániát akartak építeni, csak akkor kaptak engedélyt, ha a békegyûléseken ott voltak, esetleg felszólaltak. A papságot magát is megosztotta ez a szörnyû helyzet, nem tudtuk csak sejtettük hogy ki, kirõl jelent és mit. Magam például ezért nem mentem el, hogy megnézzem, mi volt rólam az ÁÉH kartonján, mert  nem kívántam, hogy esetleg egy paptársamról, vagy hívemrõl, akiben  bíztam, vagy közelebbi kapcsolat fûzött hozzá, kiderüljön utólag,  hogy jelentgetett rólam. Nem érdekel. Mindenki számoljon el a saját szennyesével Isten elõtt, rólam ha bárki jelentgetett is megbocsátok neki  és nem érdekel, engem meg világítgathatnak alulról, fölülrõl, ahogy csak tetszik.

      A gyermeket kereszteljük és nem ördögöt ûzünk belõle. A kérdés elsõ része viszont megérdemli a választ. Tényleg milyen bûne van egy aranyos, ma született, síró-mosolygó kicsiny gyermeknek? A válasz, hogy a lelkén van az áteredõ bûn, az elsõ emberek bûne, amivel elfordultak a jó Istentõl.  De hogyan felelhet egy ma született kicsiny gyermek az idõk messzeségébe nyúló bûnért? Ha mondjuk az ükapám lovat lopott volna Debrecenben és a meseautó most 2002-ben megállna a plébánia elõtt és az ükapám ló lopásáért engem elvinnének, mindenki igazságtalannak tartaná. A ma született gyermekkel miért nem így áll a helyzet?
      Megszületik a kicsi róka, még a fejét is alig tudja emelni az almon, de mit mond rá a vadász? Ott van a tyúktolvaj. Miért? Mert a rókaságában benne hordja, hogy tyúktolvaj lesz. Amikor az elsõ emberek vétkeztek Isten ellen, az ember mint olyan vétkezett és amíg ember születik a Földre, ezt az emberségünkbõl fakadó bûnt hordozza, ám akit megkeresztelnek és hisz az üdvözül, mondotta Jézus, aki nem hisz, elkárhozik.
      Vannak azonban, akik  babonás dolgokat kapcsolnak a keresztséghez. Azért akarják megkereszteltetni a gyermeket, hogy mondjuk ne csikarjon a hasa, mások  meg  talán magyarázatot se tudnak rá mondani,  nem  is élnek keresztény módon, de úgy gondolják, hogy annak meg kell történnie, különben...
      A  keresztséget  úgy  lehet  elképzelni, mint amikor valaki jegyet vált a buszra mondjuk jó messzire, Gyõrig, vagy Debrecenig. Az azonban hogy meg van a jegye, korántsem jelenti azt, hogy el is fog oda utazni. Közbe jöhet valami, lehet hogy fel sem száll a buszra, lehet hogy  útközben meggondolja magát, lehet hogy karambolozik a busz, stb. A jegye meg van. Az még hogy valakit megkeresztelünk nem azt jelenti, hogy õ biztosan üdvözülni fog, hiszen ahhoz Isten törvényei szerint is kell majd élnie. Ahogyan a mondás mondja: Isten megteremtett téged közremûködésed nélkül, de nem fog üdvözíteni közremûködésed nélkül. Jézus meghalt azért a kereszten, hogy eljuthass a mennyországba, de nélküled nem fog menni a dolog, ugyanis Isten szabadakaratot adott és erõszaknak erejével nem fog téged a mennyországba dugni. Neked kell mellette döntened, és törvényei, parancsai szerint élned! Véletlenül nem lehet sem üdvözülni, sem elkárhozni.
      Itt térnék vissza a kérdés második részére. Nem akarom megsérteni a kérdezõt, de édesapának lenni nagy felelõsség és ez nem merül ki abban, hogy életet tudunk adni. Az is hozzátartozik az édesapai felelõsséghez, hogy az édesapának tudnia kell, hogy a gyermek örök üdvössége a tét. Ott nem ördögûzésrõl van szó. Mert ha vak vezet világtalant, könnyen mind a ketten gödörbe esnek. Ha egy édesapa nem  keresztelteti meg a gyermekét, mert úgy gondolja, hogy ott ördögûzés történik, akkor bizony felelõtlenségét mulasztással követte el, mert nem járt utána, hogy mi is történik kereszteléskor, mit is tanít az Egyház, stb.

      UFOK-k vannak. UFO=beazonosítatlan repülõ tárgy. Ám a kérdés bizonyára nem erre irányul, hanem arra, hogy léteznek-e rajtunk embereken kívül élõlények? Igen léteznek. Isten létezik, jó és rossz angyalok léteznek. Ám hogy teremtett értelmes élõlények rajtunk embereken s az angyalokon  kívül léteznek-e ez már komolyabb kérdés és a válasz sem egyszerû, ám szerencsére nem is a papoknak kell rá választ adni. Jézus és a Szentírás nem mond róla szinte semmit. Nem tudjuk, hogy mit jelentenek Jézus azon szavai,  hogy:"...más juhaim is vannak, amelyek nem ebbõl az akolból valók..." Vallásilag nem jelent problémát az sem, ha a kérdésre igen, az sem, ha nem a válasz.
 

      Tévedni emberi dolog. No de ekkorát? Az Egyház védi az élet minden formáját, éppen ezért ellenzi a halálbüntetést is. Ugyankkor vallja hogy mindenkinek joga van az élethez és ahhoz is,  hogy életét meg védje, vagyis az önvédelemhez és ez megilleti a társadalmat is. Azt a fontos elérni, hogy a büntetés valóban  büntetés  legyen, hogy az életfogytiglan valóban  életfogytiglan legyen, hiszen azoknak is joga van az élethez, akik potenciálisan veszélyeztetettek, ha a gyilkosokat szabadon engedik. A kérdés az, hogy a társadalom fel tudja-e vállalni a tetemes börtönköltségeket. Ez fontos volna mielõbb, hogy a halálbüntetést valóban el lehessen törölni, ugyanakkor a társadalom se legye veszélyeztetve.

      A világért sem merném állítani, hogy az ilyesmi nem történt meg sehol. Magyarországon egy esetrõl tudunk Deszken egy 73 éves papot gyanúsítottak vele, de mint kiderült más miatt nem felelt meg a személye és az iskola igazgatónõje ugyanilyen váddal fúrta ki elõdjét is és mivel az sikeres volt, a papot is ezzel a trükkel távolíttatta el. Csakhogy valakirõl nem 73 éves korában szokott kiderülni, hogy ilyen hajlamai vannak.
      Namármost ami a többi esetet illeti, ami a világban bizonyára elõfordulhatott, ismét csak azt kérdezem, hogy csak a Katolikus Egyházban történtek volna a nagy számok törvénye alapján ilyen esetek? Nem hinném. Akkor miért a katolikus esetek vannak kipícõzve és a hindu, a protestáns, stb. iskolákban esetlegesen a nagy számok törvénye alapján elõforduló ilyen esetekrõl nincs híradás. Ennek csak egyetlen ésszerû oka lehet, az hogy a Katolikus Egyházat a bal-liberális média tendenciózusan és gusztustalanul támadja és támadásához ezek a kipicõzött egyedi esetek nagyon is jó támadási felületet adnak. Ugyanakkor mindig már 20-30 éve megtörtént esetekrõl adnak hírt. Ez sem lehet véletlen, hiszen ha valaki 20-30 évig nem tartotta fontosnak, hogy errõl beszéljen, akkor miért épp most? Sok tehát a kérdõjel.
      Felröppentek a híradások egy titkos vatikáni dokumentumról, amely nem létezik, illetve a hasonló nevû dokumenmtum nem ilyen témában íródott. Mégis a "nem zörög a haraszt..." mottójával a tengernyi cáfolat ellenére a bal-liberális média a globalista világuralomra törõ, a zsidóság sorstragédiáját kihasználni sem átalló része újra és újra porondon tartja, a hivatalos cáfolatot pedig elfelejti szintén leközölni. A pokol kapui ugyan nem vesznek erõt az Egyházon a krisztusi ígéret szerint, ugyanakkor a sátán kikér és megrostál bennünket.
      Ami pedig magát a tényt, magát a pedofiliát illeti, a leg teljesebb mértékben undorítónak tartjuk, elutasítjuk és elhatárolódunk, mint egy a krisztusi eszmékkel teljesen ellentéltétes és elfogadhatatlan magatartásformát. Ugyanakkor szeretném megemlíteni, hogy az ugyanilyen témakörbe tartozó "melegség"-et, meg hogy az ilyenek gyermeket vállalhassanak, össze házasodhassanak, meg mindent ami deviáns, erkölcstelenség, kábítószer és bûn épp a bal-liberális média az ami felkarolja. Nem nehéz hát kimutatni az ármányságot, a ravaszságot, a katolikus egyház elleni tendenciózusságot ezekben a legtöbbször hamisan kreált ügyekben.