Míg a Magyar Korona Bizottság körmeszakadtáig ragaszkodik a kettõs korona elmélethez, miszerint a Szent Korona alsó része görög, a felsõ pedig latin eredetû, addig Ferencz Csaba "Szent István Koronája" címû mûvében tudományos érvekkel alátámasztva bebizonyította és egyértelmûvé tette, hogy a Parlamentben õrzött Magyar Szent Korona pontosan ugyanaz, mint ezer esztendõvel ezelõtt. A kiváló mérnök rendkívül pontos mérésekkel és adatokkal egészíti ki mûvét. Tagja volt ugyanis annak a mérnöki csoportnak, amely még 1982-ben szerkezeti és technológia-anyagtudományi felmérést készített az akkor még a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállított koronázási ékszerekrõl.
        A kettõs korona elméletet mindössze a XVII. század végén találták ki, amikor is Veszprémi István orvos 1790-ben észrevette, hogy a korona abroncsán görög, míg pántjain latin nyelvûek a feliratok. Ekkor eszelték ki, hogy a két külön darabot késõbb dolgozhatták egybe. Ez az elmélet azonban Ferencz Csaba gondos és precíz kutatásai nyomán köddé vált. A korona egy helyen, egy idõben készült. Azonos azzal, amit II. Szilveszter pápa küldött Szent István királynak és amelyben a Szent Királyt megkoronázták. A mérnök azt is egyértelmûen bebizonyította, hogy a kereszt ferdesége nem ütéstõl származik, hanem pontosan abban a 23.5 fokos szögben áll, amit a Föld tengelye bezár a Nap egyenlítõi síkjához képest. A kereszt csõbõl van, ami erõszakos ütéstõl ferdítve, elõbb szakadt volna ki a keresztet tartó lemezbõl, mintsem meghajolt volna.
        A tudós a koronához hasonlóan a palástot, a jogart és az országalmát, valamint a kardot is megvizsgálta és ennek során megállapította, hogy a palást a Szent Koronán is használt aranymetszési eljárás pontos és teljes alkalmazásával készült. A jogar és az országalma szintén a korona méret és arányrendszerének ismeretében készült, ellentétben a karddal, aminek méretei arról árulkodnak, hogy késõbb készült és nyilvánvaló, hogy a Prágában õrzött Szent István kard tartozott hozzá ehhez az együtteshez.

        Kellermayer Miklós: A Szent Korona igazsága

        "Jaj annak, aki egyet is megbotránkoztat a kicsik közül, akik hisznek". De annak is, aki a 15 millió magyar közül botránkoztat meg egyet is. Aki megkísérli egy magyarnak is elvenni reményét abban, hogy ha leszakad az Ég is, marad magyar mégis-mégis õsi, szép és rémületlen". (Ady Endre: Ad az Isten) Hogy mivel lehet egy magyarnak, vagy még inkább minden magyarnak a nemzeti múltból fakadó reményét elvenni?
        Leginkább a nemzeti büszkeségét aláásó hamis állításokkal. Közülük is elsosorban a Szent Korona sértésével, nimbuszának fondorlatos lerontásával. A magyar Szent Korona tárgyi bizonyítéka a csodának, a Kegyelemnek, amely a Megváltóhoz, Jézus Krisztushoz megtért magyar népet itt, nyugat és kelet találkozásánál, oly sok csapás, oly sok viszály után is megtartotta. A Szent Korona túl azon, hogy tárgyi bizonyíték, egyben reményt adó eroforrás is! Ebbõl az erõbõl töltekezik fel az a többszázezres sereg is, amely 2000. január 1. óta a Parlament kupolacsarnokába zarándokol, hogy a Szent Koronát láthassa, közelében lehessen. Mindazok, akik a Szent Koronát a "ma ismert" jelzõvel illetik, akik tudásra, sõt tudományra hivatkozva ismétlik azt az 1800-as években kiagyalt ártó hamisságot, miszerint az a korona, amelyet a magyar nép Szent Koronának hív, nem lehetett Szent Istváné, nem kaphatta II. Szilveszter pápától, mert ez jóval Szent István halála után, két külön részbõl egyesített tákolmány, függetlenül attól, hogy milyen szándékkal ismétlik az alaptalan állításokat, hamisságokat: ártanak, gyermeket, felnõttet egyaránt megbotránkoztatnak. Ez a megbotránkoztatás történt, bizonyosan nem ártó szándékkal az egyik nagy példányszámú hetilap 2000. évi karácsonyi számában. A neves szobrász, aki a korábbi évtizedekben megrendelésre több Szent István szobrot is faraghatott, így nyilatkozott a Szent Koronáról: "Ugyancsak bizonyos, hogy a ma ismert Szent Korona soha nem lehetett kezében". (Mármint Szent Istvánéban, sem az 1000 évvel ezelõtti megkoronázásakor, sem utána, 1038-ban bekövetkezett haláláig). Egy ilyen állítás eleve, de a Szent Koronát megvizsgáló ötvösmûvészek által feltárt igazság után már abszolút módon is hamis, s mint ilyen, megbotránkoztató. Olyan állítás, ami ellen kötelezo tiltakozni! A Szent Korona ötvösmûvészek által elvégzett vizsgálata ugyanis cáfolhatatlanul bizonyította, hogy a Szent Korona egységes alkotás. Errõl az egységes alkotásról késõbb levettek három képet, s helyükre a remek mûvészi munkához képest barbár módon ráerõszakolták VII. Dukász Mihály bizánci császár, Konsztantinosz társcsászár és I. Géza magyar király képeit. Több adat igazolja, hogy a levett képek közül az egyik a Szûzanyát, Jézus Krisztus édesanyját ábrázolta áldott állapotban. A Szûzanya képe a koronán középen hátul volt, éppen ott, ahol most Dukász képe van.
        Az ötvösök vizsgálata azt is valószínûsítette, hogy a Szent Korona a IV. század körül Kis-Ázsiában készülhetett. Az ötvösmûvészek által feltárt igazságot ma már egyre többen ismerik. Iskolások, fiatalok tömegei zarándokolnak Budára, hogy a Mátyás templom Keresztény Múzeumában Csomor Lajos és a többi ötvösmûvész által feltárt igazságok képes bizonyítékait megismerhessék. Ez egyben azt jelenti, hogy ma már nagyon sokan vannak, akiket az idézett mondat nemcsak megbotránkoztat, hanem az igazság védelmében tiltakozni is fognak ellene.
        Csomor Lajos és a többi ötvösmûvész által feltárt igazságok mellé egy további igazságot kell kiemelni. Azt, hogy a Szent Korona szakrális mûvészi alkotás! Csak olyan valaki tervezhette, aki az Ó és az Újszövetségi Szentírást egyaránt jól ismerte. Aki feltétlenül hitte, elfogadta és magáévá tette a Szentírásban foglaltakat. A szakralitás tényét és egyben magyarázatát is legalaposabban Szigeti István A Szent Korona titka (Aachen-Antológia Nyomda, 1996) címû könyvébol lehet megismerni. Szigeti István, aki az aacheni dóm magyar kápolnájának plébánosa, alapos érvekkel valószínûsíti, hogy a magyar Szent Korona Világosító Szent Gergely terve alapján 304-308 között készült az elso keresztény ország, Örményország valamelyik ötvösmûhelyében az akkor megkeresztelt király, III. Tiridates számára. Szigeti István ezzel a felvetésével logikus magyarázatot ad a Szent Koronán lévo kettõs, görög és latin feliratokra is. Örményország keresztény állammá válása elõtt a Római Birodalom része volt. III. Tiridatest elõször Rómában koronázták meg. Ott nevelkedett. Ez a tény adja a latin felirat hátterét. Világosító Szent Gergely viszont görögül, görög nyelvterületen hirdette az Evangéliumot. Így a latin mellett a görög nyelvû feliratok is elfogadható magyarázatot kapnak. Szigeti István magyarázata azért olyan fontos, mert elsõdlegesen a kétnyelvû feliratokba kapaszkodtak azok a "tudós" történészek, akik, hogy ártsanak a magyarságnak, a Szent Koronát két külön részbõl egyesített tákolmánynak kezdték hirdetni az 1700-as évek végén és az 1800-as években. Hamis állításaikkal azt a cinikus becsmérlést gerjesztették és gerjesztik, hogy a magyarok olyan együgyûek, hogy egy tákolmányt ruháztak és ruháznak fel szent ereklye-nimbuszszal. Sajnos még ma is sokan hirdetik, sõt még tankönyvekben is olvasható, hogy a magyar Szent Koronát két részbõl egyesítették. Ezen hamis feltételezés szerint a görög feliratú részt VII. Dukász Mihály küldte volna Gézának 1074 körül. A latin feliratú felsõ részt viszont késobb illesztették volna a Bizáncból származó alsó részhez. Mára ezek a hamis hipotézisek, ahogy már említésre került, mind összedõltek. Nincs helye ma már (soha nem is volt) semmiféle találgatásnak. A leginkább hozzáértõk, az ötvösmûvészek közvetlen vizsgálata tárta fel az igazságot, azt a tényt, hogy a magyar Szent Korona egységes alkotás, kétnyelvû, latin és görög feliratokkal!
        Az elso keresztény állam, Nagy-Örményország 451-ben az avarairi csatában a perzsák és az avarok egyesített erõi által legyõzetett. Innen ered Szigeti István meggyõzõdése, hogy a magyar Szent Koronát Örményországból az avarok hozták a Kárpát-medencébe. Dokumentumokkal alátámasztott feltevése, hogy a Szent Korona az avaroktól Nagy Károlyhoz került, akit III. Leo pápa 800 karácsonyán ezzel a koronával koronázott meg és akit 814-ben ezzel a koronával a fején temettek el az aacheni dómban. Nagy Károly sírját a halála után 186 évvel, 1000. április 28-án III. Ottó császár négytagú kíséretével feltárta. (A többszöri templomrablások ellenére Nagy Károly sírja 186 éven át érintetlen maradt). Írásos dokumentum van arról, hogy Nagy Károly koponyáján díszes korona volt, amikor III. Ottó és kísérete a sírkamrába lépett. A késobbi sírfeltárások során már nem volt díszes korona Nagy Károly koponyáján. Így Szigeti István feltételezése, miszerint III. Ottó kivette Nagy Károly sírjából a díszes koronát, nagyon is valószínû. Ezzel a koronával II. Szilveszter pápához ment. Õsszel, 1000. október 2-án érkezett Rómába. Fontos történelmi tény, hogy II. Szilveszter pápa pápává választása elõtt Gerbert Aurillac néven III. Ottó nevelõje volt. II. Szilveszter pápa döntése alapján a Nagy Károly sírjából kivett díszes korona nem került sem III. Ottó, sem a lengyel király fejére, hanem Szent Istváné lett. Így nemhogy nem lehetett, hanem minden korábbi feltevésnél valószínûbb, hogy a Szent Korona, amelyet 2000. január 1. óta a Parlament kupolacsarnokában a zarándokok százezrei keresnek fel, valóban az a korona, amelyet II. Szilveszter pápa küldött és amellyel 1000. Karácsonyán Szent Istvánt megkoronázták. Így méltán nevezi a magyar nép ezt a koronát Szent Koronának. A hangsúly és a pontosítás miatt a korábban elmondott tényeket összegezve és ismételve, a II. Szilveszter pápa által küldött korona és a Parlamentben látható Szent Korona egy és ugyanaz, csupán annyi történt, hogy avatatlan kezek három képet kicseréltek rajta.
        Arról a három képrol, amelyet a Szent Koronára ráerõszakoltak, nyilvánvalóan jó lenne többet tudni. Az alig lehet kétséges, ebben mindenki egyetért, hogy azok a személyek, akik a képeken vannak, vagyis VII. Dukász Mihály bizánci császár és I. Géza 1074-ben megkoronázott magyar király részt vehettek, vagy legalábbis szerepet játszhattak a képek cseréjében. Az a logika, amelyet Szigeti István követ a Szent Korona útjára vonatkozóan a 304-308 közti megalkotásának helyérõl, Nagy-Örményországból az avarok, Nagy Károly, III. Ottó és II. Szilveszter pápa közvetítésével Szent Istvánig, azt a feltevést sugallja, hogy Szent Istvánt 1038-ban II. Szilveszter pápától kapott koronájával a fején temették el Székesfehérvárott. Talán éppen II. Szilveszter pápa rendelkezett így. Ez a feltételezés tûnik a legelfogadhatóbb magyarázatnak arra, hogy Szent István koronáját, a mai Szent Koronát miért nem tudta sem Péter, sem Salamon, vagyis a német-római császárok magyar hûbéres uralkodói, hûbérességük zálogaként az országból kijuttatni. Ezen túl, Szent István halála utáni zûrzavaros idõk dokumetumait elemezve arra a következtetésre kell jutni, hogy sem Péter, sem Aba-Sámuel, sem András, sem Béla, sem Salamon nem birtokolhatta Szent István koronáját, hiszen szinte mindig két királya volt akkor a magyaroknak. Salamon gyermekként való megkoronázása után évtizedeken át volt ez így.

        Amikor két király volt, melyiknél volt Szent István koronája? Ahhoz, hogy a hármas képcserét Szent István koronáján végrehajthassák, biztos, hogy Gézának meg kellett szereznie ezt a koronát. Szinte lehetetlen, hogy Salamontól vette volna el. Sokkal valószínûbb, hogy a hercegek, Géza és László (maguk, vagy csak a tudtukkal) valamikor 1074 elõtt felnyitották Szent István koporsóját, kivették a Szent Koronát (talán a Szent-Jobbot is), majd a tudtukkal, vagy éppen a parancsukra végezték el a képek cseréjét bizánci ötvösök akár Bizáncban, akár valahol az akkori Magyarországon. A hercegeknek egy ilyen tettre való motiváltsága meglehetõsen nagy lehetett, hiszen Salamonnak a német-római császárhoz fûzõdõ hûbéres viszonyával szemben Bizánchoz való kapcsolatuk történelmi tény. Az 1074-ben lezajlott mogyoródi (Monorod a Képes Krónikában) csata elõtt László hercegnek különös látomása volt. Látomásában egy díszes korona csodálatos módon Géza fejére került. Ezt a csodás látomást a Képes Krónikában leírtak szerint biztató jelnek tartották a Salamon király elleni csata kezdetén. A csatát Géza és László egyesített csapatai megnyerték. Legyõzték Salamon királyt. Géza fejére tették a díszes koronát, királlyá koronázták. Alig lehet kétséges, hogy Szent István koronáját tették Géza fejére, csak elõtte a hármas képcserét végrehajtották.

        Géza megkoronázása után ismét két királya volt Magyarországnak. Géza három év múlva meghalt. Ezt követõen Lászlót választották királlyá. De különös, hogy a koronát (így határozott névelõvel) soha nem engedte a fejére tenni. "És bár a magyarok - akarata ellenére ugyan - királlyá választották õt, sohasem tette fejére a koronát!" (Képes Krónika - 131.). Miért??? Nem járhatunk messze az igazságtól, ha úgy vélekedünk, a lelkiismeret furdalása miatt. Ismerve Szent László erkölcsiségét, életszentségét, az a tény, hogy bár király volt (közel 10 évig már úgy, hogy Salamon nem volt börtönben, sõt az országban sem) a koronát mégsem engedte a fejére tenni, jelzõje, sõt talán bizonyítéka is lehet annak, hogy mint ifjú herceg részt vett vagy legalábbis tudott arról, hogy Szent István koronáját kivették a sírjából és három képet kicseréltek rajta.
        Minden kutatónak, különösen egy természettudományos kutatónak, legyen kutatásának tárgya akár csak az egyetlen élõ sejt, mint a jelen esetben valóban az, fokozott felelõssége, sõt kötelessége az igazság védelme! Az igazság keresése minden embernek emberi lényegébõl fakadó kötelessége! Az igazság védelme is az! Azonban az igazság, akár hangos védelme is, azoktól várható el leginkább, akik magukat kutatónak tartják, akik elvárják, hogy mások is kutatónak fogadják el õket. Az igazság védelmének, hirdetésének felelõssége nem csökken, ha a védendõ igazság távol is esik a kutató kutatási területétõl. Az igazság ugyanis nem tudomány-specifikus! Ha támadják, kötelezõ védeni! Ha a magyar Szent Korona igazságát támadják, minden magyarnak, minden magyar kutatónak fokozott felelõssége, kötelessége azt védeni!
        Az igazság keresésével, a felismert igazság védelmével ma sajnos egyre nagyobb baj van mindenütt a világon. Nyilvánvalóan ezért került és kerül egyre fokozódó bajba a Föld kitüntetett értéke: az élõvilág. Emlékezetünkbe kell vésni és mindenkivel tudatosítani kell, hogy az igazság keresésének és a felismert igazság védelmének társadalmi méretû hiánya a diktatúrában, a hazugságban felnövekvés okozta "félelembetegség" biztos jele. Ezért ebben az írásban, amely a Szent Korona igazságának védelmében íródott, még azt is kötelességemnek érzem, hogy az igazság néhány jellemzõjét felsoroljam:
- Az igazság örök.
- Az igazság abszolút.
- Az igazság soha nem relativizálható.
- Az igazság nem szavazati többség-függõ.
- Az igazság nem függ attól, hányan fogadják el.
- Ha egy igazságot egyszer feltártak, újra feltárni nem lehet.
- Az igazság felismerése elõtt is éppen úgy létezett, mint utána.
- Az igazság leginkább arról ismerhetõ fel, amit II. János Pál pápa ír róla: "Igazság nem mondhat ellent igazságnak." (A Pápai Tudományos Akadémiához írt, 1996. október 22. keltezésû levél. Magyar fordításban a Hitel 1997. évi 4. számában jelent meg).
        A Szent Korona igazsága, hogy egységes szakrális mûvészi alkotás! Készítésénél késobb (1074 körül) három kép cseréjével megbontották a Szent Korona egységét. Így ma már nem állíthatja senki, hogy soha nem lehetett Szent István kezében. Senki sem állíthatja, hogy nem azonos azzal a koronával, amit II. Szilveszter pápa küldött. Senki sem állíthatja, hogy Szent Istvánt 1000 karácsonyán nem a mai Szent Koronával koronázták meg. Nem suttogva, hanem az igazság adta szabadság teljes megélésével, hangosan kell hirdetni, hogy a Parlament kupolacsarnokában díszelgõ koronát méltán nevezi a magyar nép Szent Koronának. Méltán zarándokol hozzá. Méltán hisszük, hogy az általa közvetített gondviselõ isteni erõ segítette a magyar népet az elmúlt ezer év alatt, és méltán bizakodhatunk, hogy segíteni fogja mindaddig, amíg hinni tudunk ebben.
        Konzervatív dolog egy koronát szent jelzõvel illetni? Igen! Konzervatív dolog a Szent Koronát a Parlamentben kiállítani és egy népnek folyvást odazarándokolni? Igen! De a szabadság, a libera eszméjét hirdetni és közben az igazságot meghamisítani, ártás! Ugyanis az igazság és a szabadság édes testvérek. Aki az igazság ellen tesz, az a szabadság ellen tesz! Aki a Szent Korona igazsága ellen tesz, az a magyar nép szabadsága ellen tesz, s így árt, súlyosan árt a nemzetnek.
        Kellermayer Miklós (1939) egyetemi tanár, sejtélettan kutató, a POTE Klinikai Kémiai Intézetének igazgatója. Az Akadémiai, a Kiváló Orvos és a Szent-Györgyi Albert-díj birtokosa, a KÉSZ tagja.